Valójában nem tudjuk az allergiás betegek pontos számát, a betegek egy része ugyanis el sem megy orvoshoz. A szénanáthások gyakran nem ismerik fel, hogy allergiájuk van, tüneteiket meghűlésként kezelik.
Becslések szerint nem túlzás kétmillió hazai allergiás emberről beszélni (merészebbek szerint lehetnek hárommillióan is). Egyesek kifejezetten katasztrofális népbetegségként tekintenek az allergiára. Az érintettek között vannak, akiknek egyelőre alig okoz gondot a betegség, ám vannak olyanok is, akiknek megkeseríti az életét. Az allergiát nem lehet gyógyítani, csupán a tüneteket enyhíteni. A köznyelvben allergiának hívott betegség (rhinitis allergica) mellett évről évre nő az asztmás betegek száma is, ezek jelentős részében szintén nagy szerepet játszanak az allergének. 2005-ben 195 916 regisztrált beteg szenvedett asthma bronchialéban. Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet nyilvántartása szerint 1980 óta megtízszereződött a betegek száma.
Néhány szakember az allergiát a lélek betegségének tartja, ám többségük az immunrendszer működési zavarának tekinti. (A neuroimmunológia és a pszichoneuro-immunológia két új, eddig még kevésbé ismert területe az immunológiai kutatásoknak.) Az allergia olyan, egyébként ártalmatlan anyagokra adott válaszreakció, amelynek kialakulásában az immunrendszer játszik közre. A védekező rendszer – helytelen működése miatt – indokolatlanul immunreakciót generál. Az allergia nem velünk született, hanem szerzett reakció, vagyis az immunrendszer válasza olyan anyagra, ami legalább egyszer már korábban is bekerült a szervezetbe. Általában gyengébb panaszokkal kezdődik (például orrfolyás, csalánkiütés, nyelvzsibbadás), de szakszerű kezelés hiányában a beteg állapota rosszabbodhat, akár súlyos asztma vagy anafilaxiás sokk is kialakulhat belőle. Terjedésében szerepet játszik, hogy egyre több vegyszert, tisztítószert, adalékanyagot, ételszínezéket és tartósítószert használunk, nő a beltéri szennyező anyagok száma (például poratka, gombaspóra) a lakások levegőjében, és évről évre nagyobb az allergizáló pollenszemcsék koncentrációja a levegőben, de riasztóak a városok közlekedési és ipari légszennyezési adatai is.
Ma már az egyik leggyakoribb allergiát kiváltó ok a levegő pollenszennyezettsége. A pollen, vagyis a virágpor februártól októberig „szennyezi” a belélegzett levegőt. (Nem minden pollen okoz allergiás reakciót!) Hazánkban a pollenszezont három főbb szakaszra lehet elkülöníteni. Az első tavasszal, a fák virágzásakor kezdődik, a második májustól nyár közepéig tart, ekkor a füvek és néhány gyomnövény okoz panaszokat, a harmadik pedig a július végétől őszig tartó szakasz, amikor a parlagfű, az üröm és a libatopfélék szórják pollenjüket. Vannak emberek, akik csak egy faj pollenjére (például csak a parlagfű, csak a platán virágporára) érzékenyek, azaz monoszenzibilisek. A poliszenzibilis egyének két-három faj pollenjére is reagálhatnak, sőt vannak köztük olyanok is, akik februártól októberig légúti allergiában szenvednek, vagyis érzékenyek majdnem minden allergénre. Magyarország leggyakoribb – allergiát okozó – pollenje a parlagfű. Ennek minden egyes növénye pollenszemcsék millióit szórja a levegőbe. Egy tő parlagfű egy év alatt 60 ezer magot is termelhet, melyek a talajban maradva akár harminc évig is csíraképesek maradnak. A hetvenes évekig amerikai betegségnek tartották a parlagfű-allergiát, azóta azonban Európa nagy részén s hazánkban is elterjedt. A parlagfű, az Ambrosia artemisiifolia a XIX. században jelent meg Európában, de igazán csak az első világháború után kezdett szaporodni. Ennek hátterében az Osztrák–Magyar Monarchia adriai kikötőibe érkező, parlagfűvel szennyezett gabonaszállítmányok álltak. A parlagfű Magyarországon a gyomnövények közül a legelterjedtebb, mintegy ötmillió hektár területen fordul elő, és 700 ezer hektáron erős a fertőzés. A virágpor szóródásának zöme július végén és augusztus hónapban történik meg, de kitart egészen októberig.
A parlagfű elleni védekezést sokáig nem tartották állami feladatnak, ám az egyre több megbetegedés miatt 2004-ben létrejött a Parlagfűmentes Magyarországért Tárcaközi Bizottság, amely nyolc tárcát koordinálva szervezi a védekezést. 2005-ben – elsősorban civil szervezetek nyomására – módosították a közérdekű védekezésekről rendelkező jogszabályokat. Minden földhasználó köteles az adott év június 30-ig az általa használt területet parlagfű-mentesíteni – s ezt az állapotot fenntartani –, amennyiben ezt elmulasztja, a hatóságok közérdekű védekezést rendelhetnek el. Ez azt jelenti, hogy akár kényszerrel is megtisztíthatják a szennyezett területet, s ennek költségei a föld használóját terhelik. Az önkormányzatok 2004-ben másfél millió, 2005-ben tizenhétmillió forint összegben igényeltek előleget a közérdekű védekezések végrehajtásához. A pénz behajtását nehezíti, hogy az APEH végrehajtásonkénti 2000 forint előleget kér a végrehajtást kérő hatóságtól. (Erről – állítólag a tárcaközi bizottság csak a napokban értesült, de hamarosan tárgyalnak a témáról.) A népegészségügyi kormánymegbízott, Kökény Mihály tavaly decemberben diadalmasan jelentette be: áttörés történt a parlagfű elleni küzdelemben, mert szerintük mintegy 20-22 százalékkal kevesebb volt a pollenkoncentráció, mint a megelőző évben. Összesítésük szerint 4,1 milliárd forintot költött a kormány e célra. A civil szervezetek viszont keveslik a pénzt. (2004-ben a védekezésre eredetileg megítélt 1,5 milliárd forint a költségvetési megszorítások miatt év közben 700 millió forintra csökkent. 2004-ben az adózók 860 millió forintot adtak össze az egyszázalékos felajánlásokból a parlagfű-mentesítésre – az adózóknak lehetőségük van úgynevezett kiemelt költségvetési előirányzat javára rendelkezni adójuk 1 százalékáról, ezt az összeget a parlagfű-mentesítésre kell fordítani.) A kormány szerintük alig járul hozzá a védekezés költségeihez, hiszen az e célra fordított pénz egy jelentős része a személyi jövedelemadóból felajánlott 1 százalékokból származik.
A legnagyobb – e területtel foglalkozó – civil szervezet, a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület a földművelésügyi miniszternek írott levelében nehezményezi, hogy a pénzforrásokat olyan programokra is fordítják, amelyek „hatékonysága nem bizonyított, illetve igen kétséges” (Virágos Magyarországért, oktatási kazetták, Sulinova Kht., Körlánc). Szerintük a tárcaközi bizottság munkája 2005-ben nem volt kielégítő, és ehhez képest a 2006-os intézkedési terv nem tartalmaz átfogóan új elképzeléseket, továbbá nem is említi azokat a megoldatlan problémákat, amelyek nem kerülhetők meg. A bizottság – írják levelükben – helyzeténél fogva kezdeményezésre lenne rendelve, e helyett legjobb esetben követi az eseményeket. Az érdemi munka helyett elsősorban a kommunikációra koncentrál. A kormányzati védekezés fő csapásiránya az idén is, mint tavaly, a kiemelt turisztikai övezetekre irányul. A Balatonnál, a Tisza-tónál és most a Velencei-tónál is közmunkásokkal tisztítják meg a területet két kilométeres sávban (2005-ben még csak 1,5 kilométer volt a védekezési zóna). Tervek szerint a Vértes-hegység területét is bevonják e munkákba. Hasonlóan védekeznek az egyes települések is, a megyei munkaügyi központokkal együttműködve rendelnek ki közmunkásokat a gyomirtásra. A MÁV Zrt. mintegy 140 millió négyzetméter földterület parlagfű-mentesítéséért és kezeléséért felelős. A vasúttársaság a vasúti területek megtisztítására az idén több mint 1,4 milliárd forintot fordít.
Az ország 2006-os költségvetésben mintegy egymilliárd forintot irányoztak elő parlagfű elleni intézkedésekre. A pénz felét a közérdekű védekezés végrehajtásának támogatására, a másik felét pedig a tárcaközi bizottság által támogatott programok finanszírozására fordítják. Szakemberek szerint évente akár húszmilliárd forintot is elkölt az állam és a betegek az allergia és az asztma kezelésére, ám egyszeri hétmilliárd forintból az egész ország területéről ki lehetne irtani a parlagfüvet.
origo.hu
Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni
