Vrhnika és Cankar emlékezete

Janez Drnovsek, a Szlovén Köztársaság elnöke is fölkereste ezt a Ljubljanához közeli, csöndes kisvárost a múlt héten. A nevét ugyan nem könnyű a mi nyelvünkkel kiejteni, de fontos hely a szlovén irodalom és nemzeti emlékezet térképén. Az elnöki látogatásnak az volt az oka, hogy 130 esztendeje itt született délnyugati szomszédaink egyik legnagyobb írója: Ivan Cankar.
Ezt a települést elsősorban általa ismerik Szlovénia-szerte, és mindenütt a világban, ahol szlovénok élnek – mondta az ünnepi megemlékezésen a kisváros polgármestere. Ha létezne Közép-Európának közös irodalmi panteonja, Cankart bizonyosan megtalálnánk benne. Három évvel volt idősebb Móricz Zsigmondnál, de hányatott sorsa jóval kevesebb alkotói esztendőt hagyott neki, mint a mi klasszikusunknak. A szlovén író 1918 decemberében távozott az élők sorából. A szlovén irodalom nagy hatású újítójaként tartják számon, írt verseket, prózai és drámai műveket. 1899-ben megjelent első verseskötetével új fejezetet nyitott meg nemzeti irodalmában. A Hét krajcár hitelességével és emberi együttérzésével szólt földijeiről. A kisemberek, az elesettek, a küzdelmes sorsúak oldalán áll, népének kitűnő ismerője. Prózai miniatűrjében olvashatjuk a mesét, hogy amikor Krisztus urunk a földön járt, s az útfélen egy keservesen síró embert látott, hiába próbálta vigasztalni, csak tovább potyogtak a könnyei. Kérdezte, miért sír ily keservesen. Mert szlovén vagyok, hangzott a válasz.
Magyarul először 1938-ban jelent meg a Nyugat kiadásában, Pável Ágoston fordításában két kisregénye: a Jernej szolgalegény igazsága és a Mihaszna Marko és Mátyás király. Az igazságáért küzdő zsellér tragédiája és a szlovén folklór Mátyás királyának (nem tévedés: a mi Hunyadi Mátyásunk) ideális országa után áhítozó szegényember kiábrándulásának a története. A nyugat-dunántúli fordító – magyarnak és szlovénnak is vallotta magát – hosszú időn keresztül a két kultúra áldozatos közvetítője volt. A kötet előszavának első mondata így hangzik: „Cankar Ivánra méltán büszke maroknyi, de magas kultúrájú népe, a szlovénség.”