Az oroszok büszkék nemzeti italukra, a simogatón csak „vizecskének” becézett vodkára. Ha valaki igazán meg kívánja becsülni vendégét, mi mással is kínálná, s bizony sokszor még bemelegítésként is le-lecsúszik egy üveggel. Közben persze fogy a sós uborka, a fekete kenyér, a különböző saláták, halak. Idáig abban a tudatban éltem, hogy az orosz ivási tradíciók jól megalapozottak. Mit mondjak, a gyakorlat is ezt igazolta, hiszen egy-egy vendégeskedést követően másnap jóval kevesebb probléma akadt, mint a hazai menetrend alapján. A moszkvai Izmajlovo hagyományőrző parkjában most nyílt vodkamúzeum igazgatónője, Viktorija Tocsijeva azonban igyekszik megingatni hitemben.
– Nálunk a vodkát nem isszák. Egyszerűen ezzel élnek. S ez nagy baj. Az orosz ember nem igazán tudja értékelni nemzeti italát. Csak ledöntik a gallér mögé. Ezzel szemben Európában kis kortyokban isszák, ízlelgetik, s nem harapnak hozzá. A vodkát becsülni kell, hiszen akárcsak a bornak, aromája, árnyalata, bukéja van… No de sebaj, nálunk mindenki megtanulhat helyesen inni – mesél a szakértő.
S az igazgatónő nem beszél a levegőbe. Látva kétkedő tekintetemet, leültet a tárlat végén található kis asztalokhoz.
– Nálunk egy felnőtt is csak 75 grammot kaphat. Ennyi bőven elég! Ellenkező esetben a múzeum is hamar mindennapi kocsmává züllene. Ebből pedig már most is sokkal több van a kelleténél – magyarázza.
Beszélgetésünket természetesen megalapozza egy kis vodkatörténelem a XVI. századi felszabadulástól napjainkig. Betekinthetünk a vodkafőzés titkaiba, és végigkövethetjük a felszolgálás fejlődését. Sorakoznak az üres üvegek, s a tárlók felett mindazok képei – Vlagyimir Monomahtól Borisz Jelcinig –, akik szívesen éltek az oroszok nemzeti italával. A „szégyensarokban” Mihail Gorbacsov és a „száraztörvény” tárgyi emlékei. Vlagyimir Putyin képe egyelőre hiányzik a múzeumból, pedig lehet, hogy néhány év múlva kihagyhatatlan lesz. Az orosz elnök ugyanis harcot hirdetett az önpusztító iszákosság ellen. Sportos, józan életvitelével belopta magát az orosz hölgyek szívébe, s minderre alapozva most törvényekkel igyekszik megállítani a nemzet pusztulását. Korlátozták a reklámokat, igyekeznek a kevésbé káros szeszes italok, így a sör vagy a bor felé irányítani a fogyasztói szokásokat, legutóbb pedig a két fővárosban már este 11-től reggelig betiltották a tömény szeszek utcai árusítását.
Az intézkedéssorozat nem véletlen. Oroszország ugyanis az utóbbi időben olyan demográfiai mutatókat produkál, amelyek még ellenségeit is megdöbbentik. A legnagyobb probléma a férfilakossággal van. Míg 1965-ben az amerikai férfiak várható élettartama mindössze 2,3 évvel volt hosszabb az oroszokénál, addig ma a különbség 15,4 év. E szám felét demográfusok szerint az amerikai mutatók javulása, míg a másik felét az orosz adatok drámai romlása adja ki. Az 1965 és 1984 közötti időszakban az orosz férfiak átlagos élettartama három évvel, majd 1984 és 2003 között újabb három és fél évvel csökkent. Ma az orosz férfiak átlagosan 58,8 évet élnek, ezzel szemben a nők 72-t. Egy húszéves fiatal férfinak Oroszországban 46 százaléknyi esélye van arra, hogy megéri a 65 éves kort, míg Amerikában ez az arány 79 százalékos. De nem kell még ilyen messze sem menni, hiszen Ingusföldön a férfiak átlagosan 70, a nők pedig 79 évet élnek. Az orosz férfilakosság mutatói rosszabbak, mint a kevésbé fejlett afrikai, ázsiai vagy latin-amerikai régióké, és a következő években nagyjából Bangladeséhez hasonlóan alakulnak majd, elmaradva például Indiáétól. A halál oka a legtöbb esetben szív- és érrendszeri betegség, négyszer rosszabbak ezek az adatok az Európai Unióban e szempontból sereghajtó írországiaknál. A második helyen az erőszakos halálozás áll. A rendkívül rossz halandósági statisztikához járul a születések alacsony száma. Olaszország sem büszkélkedhet például jó mutatókkal, hiszen száz újszülöttre hárommal több halálozás esik, ám az orosz adatok még ehhez képest is megdöbbentőek, hiszen száz születéssel szemben 170 halálozás áll. A már említett 1965 és 2003 közötti időszakban Oroszország 16,8 millió embert veszített idő előtti elhalálozás miatt, amely már-már „háborús” adat. Demográfusok rámutatnak arra, hogyha ebben az időszakban a halálozási mutatók nagyjából az uniós, amerikai vagy japán dinamikát követték volna, akkor ma 17,1 millióval élnének többen. Ezzel szemben a jelenlegi trendek – évente 700 ezres a fogyás – folytatódása mellett a jelenlegi 143 milliós lakosság az évszázad közepére majdnem megfeleződhet.
A fő bűnös a szakértők szerint a vodka, bár megjegyzik azt is, hogy a kérdés ennél jóval összetettebb. Elrettentő például, hogy tavaly 1,5 millió születésre 1,6 millió abortusz jutott. Nem hinném el, ha már húsz éve nem hallottam volna ismerőseim körében több olyan lányról is, aki már egész fiatalon túl volt tucatnyi magzatelhajtáson. Szakértők nem értenek egyet azokkal a véleményekkel, hogy a Szovjetunió felbomlása és az új kihívások okozta stressz, a gazdasági helyzet vagy az egészségügy színvonala volna a drámai demográfiai adatok oka. Jóval inkább elfogadják a kiváltó okok között az északi klímát és az orosz mentalitást.
Ám az alkoholról esik a legtöbb szó a tragikus demográfiai mutatók kapcsán. Nem véletlenül, hiszen a meglehetősen nagyvonalú hivatalos adatok szerint is 2,2 millióan szenvednek alkoholizmusban, és 400 ezer a betegség határán lévő nagyivók száma. S ebben a statisztikában egészen biztosan nincsenek benne a szinte állati körülmények között egyik üvegtől a másikig tengődő Ivánék, akiket nemrégiben ismerősöm mutatott a lakásuk közelében. A mértékletes fogyasztást egyébként errefelé napi 40 gramm tiszta szesznek megfelelő alkoholban határozzák meg, ami nagyjából egy liter sört tesz ki. A kevésbé mértékletes „sztogrammonként” megy. Azt talán már említeni sem kell, hogy az alkoholbetegek túlnyomó többsége férfi, bár az utóbbi tíz évben vészesen nő a nők aránya is. Egyáltalán nem ritka látvány például a moszkvai utcákon, hogy csinos, jól öltözött lányok sétálnak sörösüveggel a kezükben. Mint ahogy a láthatóan jól szituált, öltönyös férfiak is ledöntenek egy-egy üveggel munka után, akár a metróállomások lejárójának peremére támaszkodva is. Biztató ugyanakkor, hogy a menedzserek között és a fiatalok szűk körében érezhetően terjed a nyugati mentalitás, s a sikk immár a tartózkodás az alkoholtól. Erre mondják, a kivétel erősíti a szabályt.
S bár a vodkamúzeumban fekete betűkkel írják a gorbacsovi – sok tekintetben valóban átgondolatlan – alkohol elleni kampány éveit, a kutatók nem győznek emlékeztetni arra, hogy ezekben az években a fogyasztás 27 százalékos visszaesése mellett a férfiak körében 12, míg a nők között hét százalékkal javultak a halálozási mutatók, 56 százalékkal csökkent a mérgezések, és 36-tal az erőszakos halálesetek száma. A kiút szerintük most is az alkoholfogyasztás visszavétele lehet, amely csakis az állam határozott fellépése mellett képzelhető el. A mozgástér növeléséhez a szakértők szerint vissza kell állítani a vodka állami monopóliumát, eleve korlátozni a tömény szeszhez jutás lehetőségét különösen az éjszakai órákban, s a skandináv példát követve drasztikusan felemelni az árakat. Ami mindenképpen elmozdulást jelentene az úgynevezett könnyebb italok felé, s mint a demográfusok más országok mutatói alapján megjegyzik, ez még hasonló mértékű fogyasztás esetén is növeli az átlagos élettartamot. Természetesen elengedhetetlen a szociális klíma megváltoztatása, az egészséges életmód jelenleginél hatékonyabb propagálása.
Abban szinte mindenki megegyezik, hogy valamit sürgősen tenni kell. A probléma ugyanis immár a nemzetbiztonságot fenyegeti. A sorköteles fiatalok száma például 1975 és 2000 között 10–13 millióval lett kevesebb, s 2025-ig e mutatók további hatmilliós csökkenése várható. De megdöbbentő az az adat is, hogy 1999-től az iskolások száma évi egymillióval esik, s ez a trend lassan gazdasági nehézségeket is okoz majd. Elengedhetetlen tehát az alkoholfogyasztás visszaszorítása mellett a születések számának stimulálása, a család presztízsének visszaállítása is. Az állam a 24. órában ugyan, de úgy tűnik, lépett. Attól persze még nagyon meszsze, mondhatni, elérhetetlen távolságra van Oroszország, hogy vodkát csak múzeumban lehessen látni.
origo.hu
Orbán Viktor: Nemzeti mezben a legszebb nyerni! – videó
