Fournier nagy ugrása

Negyvenezer méteres magasságból ugrik le ejtőernyővel augusztusban a francia Michel Fournier. Ha sikerül a terve, akkor négy korábbi világrekordot is megdönt.

Schuminszky Nándor
2006. 07. 20. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Készen áll a francia Michel Fournier és sztratohajója, hogy világrekordot állítson fel augusztusban a kanadai Saskatchewan tartomány felett. A Big Jumpnak, azaz Nagy Ugrásnak elkeresztelt program forgatókönyve szerint Fournier negyven kilométeres magasságba emelkedik ballonnal felszerelt gondolájával, majd fejest ugrik a mélybe.
A 62 éves katonatiszt korántsem lelkes amatőrként készül a csúcsdöntésre: tapasztalt ejtőernyős és szükség esetén pilótaként is megállja a helyét. A magasból való ugrást már 2002 szeptemberében, illetve a következő év augusztusában is megpróbálta, de a kedvezőtlen időjárás, illetve a ballon műszaki gondjai miatt meghiúsult a terve. Az eltelt csaknem három évben a Big Jump műszaki gárdája egy modellen tárta fel, és javította ki a hibákat, majd egy új, speciális borítású ballont is megrendelt.
A csúcskísérlet végrehajtását nem a rekordhajhászás miatt határozta el, hanem – mint Fournier elmondta – szeretne hozzájárulni a biztonságos sztratoszféra-repüléshez, különös tekintettel az űrhajósoknak nagy magasságokban való mentésére, s az ezt szolgáló felszerelések fejlesztésére.
A hatalmas, orosz gyártmányú ballonból és a különleges űrgondolából álló sztratohajó körülbelül három óra alatt ér fel az ugrási magasságig. A gondola berendezései között a repülési és navigációs műszerek, oxigénpalackok mellett rádió- és videomagnók találhatók, az elért rekordok megörökítésére. Ha ugyanis Fournier sikerrel jár, akkor megdönti a szabadesési és a pilótás ballonrepülés magassági rekordját, a leghosszabb, valamint a leggyorsabb szabadesését, s átlépi a hangsebességet.
A kísérlet idején Fournier a Francia Textil Intézet által szintetikus anyagból készített űrruhát viseli. Amikor elhagyja majd a sztratohajót, az megkezdi a visszatérést. Ejtőernyők fékezik le a sebességét, sőt a puha földet érésről külön ütődést elnyelő felszerelés gondoskodik.
Fournier az amerikai Joseph Kittinger és a szovjet Jevgenyij Ny. Andrejev teljesítményét igyekszik felülmúlni. Az előbb 1960. augusztus 16-án 31 334 méterről hajtott végre ejtőernyős ugrást, felállítva a magassági, a leghosszabb szabadesési és a sebességi rekordot. Utóbbi 1962. november 1-jén 24 483 méterről ugrott, s szabadesési magassági csúcsot ért el.
Kittinger rekordugrása idején kis stabilizáló ernyőt használt, míg Andrejev csak karjaival irányította magát. Időnként ökölbe szorította a kezeit, hogy meg ne fagyjanak, de ekkor – az irányítófelületek lecsökkenése miatt – dugóhúzóba került, és komoly erőfeszítéssel tudott csak kijönni belőle. Végül sikeresen földet ért, és 9880 méterrel javította meg a világ addigi legjobb eredményét.
Ma már nem meglepő, hogy a korabeli szovjet jelentések igen nagyvonalúan számoltak be az eseményről: „Jevgenyij Nyikolajevics Andrejev őrnagy és Pjotr Ivanovics Dolgov ezredes a feladat példamutató végrehajtásáért, valamint új légi mentőeszközök kipróbálásáért és a közben tanúsított rendíthetetlen bátorságáért a Szovjetunió Hőse kitüntetést kapta.” Ma már tudjuk, hogy a léghajó gondoláját 25 608 méter magasságban elhagyó Dolgov 38 perc alatt ért le a földre, de akkor már halott volt. Mivel az ernyője kinyílt, a tragédia oka csak a ruha túlnyomásának megszűnése lehetett, ami egy látszólag kicsiny, jelentéktelen sérülés, szakadás miatt is bekövetkezhetett.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.