Horváth Balázs 1942–2006

Tíz napja nyilatkozott lapunknak veszprémi otthonában életéről, pályájáról, terveiről. Uralkodott magán, leplezte a fájdalmát. Minden kérdésemre udvariasan válaszolt, s ha kerülni akarta a témát, kesernyésen mosolygott. Horváth Balázs ahhoz a generációhoz tartozott, aki még tudott viselkedni. Úriember volt, komoly műveltséggel felvértezve. Ügyvédi körökben a közlekedési bűnügyek specialistájának tartották. Nem véletlenül lett az Antall-kormány első belügyminisztere. Nevéhez fűződött, hogy a félelmet keltő politikai rendőrségből polgárbarát rendőrséget sikerült formálni. A balliberális sajtó mindent elkövetett, hogy lejárassa, nevetségessé tegye, de minden igaztalan támadás lepergett szelíd humoráról, mindig jó kedélyéről. A taxisblokád alatt politikai ellenfelei azzal vádolták, hogy „a tömeg közé akart lövetni”, mások túl engedékenynek tartották, aki nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Egyik sem volt igaz. Amint utolsó nyilatkozatában mondta: „A teljes értékű rendszerváltást nem volt kivel véghezvinni. A parlamentáris demokráciát, a jogállamiságot biztosítottuk. Ez volt a maximum.”
Amikor 1990 májusában átlépte a Belügyminisztérium kapuját, egy kiürített intézményt, remegő hangú, remegő térdű embereket és üres páncélszekrényeket talált. Ilyen körülmények közt kellett hozzálátnia a Magyar Köztársaság önkormányzati rendszerének és az új civil rendőrségnek a felépítéséhez. A titkok tudójának is nevezték, hiszen a III/III–as ügynöki iratanyag egy részét először ő tekinthette meg. Mégsem árulkodott, nem manipulált az ismereteivel, mert úgy vélte, hogy csak törvényes úton lehet nyilvánosságra hozni az ügynöklistát.
Horváth Balázs rendszerváltó politikus volt. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, a Veszprém megyei szervezet első elnöke. Nemzete iránt mélyen elkötelezett szabadelvűnek vallotta magát. Antall József miniszterelnök feltétlen híve volt, közvetlen bizalmasának számított, nem véletlenül lett 1991-ben az MDF ügyvezető alelnöke. Három ciklusban volt országgyűlési képviselő, következetesen képviselte választási körzetében és a nagypolitikában is a konzervatív-szabadelvű jobboldal érdekeit. Ezért különösen fájt neki, amikor az MDF egyik alapítójaként több társával – így Lezsák Sándorral – együtt kizárták a pártjából. A Nemzeti Fórum tagjaként, a Fidesz támogatásával, a legutóbbi országgyűlési választásokon negyedszer is képviselő lett Veszprémben. Munkabírása, kötelességtudása közismert volt, nem kímélte magát, de az utóbbi időben a nyilvánosság előtt ritkán lehetett látni. Súlyos betegsége ellen is felvette a küzdelmet, még két hete is reménykedett. Búcsúzásként ezt mondta: „Egész életemben sokat dolgoztam. Egy éve az orvosom figyelmeztetett, hogy vegyek vissza a tempóból, vonuljak kórházba. Nem hallgattam rá. Barátaimnak megígértem, hogy szerzek egy mandátumot. Szereztem.” Horváth Balázs hatvannégy éves volt. (Stefka István)