Aki nem látta Rómát, az semmit sem látott – e gondolattal fejezte be „útleírását” az antik és az újjáépülő Rómáról a pápai titkár és tudós humanista 1446-ban. Flavius Blondus, azaz Flavio Biondo tudta, hogy mit beszél. Abban az időben nála jobban senki nem ismerte a várost. E diplomatának, hivatalnoknak és történetírónak egyaránt kiváló férfiúnak arról is voltak információi, amit a szem nem láthatott. A hatalmas antik műveltségével kiegészített valóságról is beszámolt latinul írt művében, amelyre még attól a IV. Jenő pápától kapott megbízatást (és állítólag ugyanabban az esztendőben), aki a magyar királyt, Zsigmondot 1433-ban Rómában német-római császárrá koronázta.
Egyes feltételezések szerint a világutazó Zsigmond, akinek egyébként is a szívügye volt Róma helyreállítása, voltaképpen ugyanazt ismerte meg a városból, amit Blondus Roma instaurata címen megörökített. Tudomása volt-e erről a Zsigmondot uralkodói példaképének tekintő Mátyás királynak, amikor Blondus művének másolatát Firenzében megrendelte, vagy sem, 530 év távlatából, írásos dokumentumok híján, lehetetlen kideríteni. Az viszont tény, hogy az uralkodói címerrel díszített, 1476-ban Budára érkező kódex, amelyet a győri egyházmegyei könyvtár őriz, igen becses kincs. A Mátyás király világhírű reneszánsz könyvtárának megmaradt példányait digitalizáló és hasonmás kiadványokban közreadó Pytheas nyomda és kiadó, felmérvén Blondus művének szellemi hozadékát, illusztris ismeretterjesztő kötetet illesztett a fakszimile mellé. Útikönyvet, mely hat évszázadot fog át. A tudományos életben csak győri corvinaként emlegetett kéziratos könyvritkaság kiegészítője kívül-belül az eredeti mű jellegét igyekszik követni.
Valójában: többet is annál. A Pytheas kiadványa ugyanis nemcsak a Roma instaurata korszerű, pontos magyar fordítását tartalmazza – Az újraálmodott Róma címen újjáalkotott szöveg Zsupán Edina fordítói leleményét, rátermettségét tanúsítja –, de bemutatja a kort, a XV. századi Európát és annak legalaposabb ismerőjét, Flavius Blondust is. A Roma instaurata íróját és környezetét, Zsigmond király római útját, Corvin Mátyás könyvgyűjtő szenvedélyét, valamint az ókori, a középkori és a mai Rómát ismertető sorok szerzője az a régész-történész Póczy Klára, aki, ámbátor hosszú s tevékeny pályája során az ókori római városkutatás volt a területe, bármely táján dolgozott is Európának, mindig a magyar történelemnek, kultúrának a kapcsolódási pontjait kereste. Blondus fantasztikus írói hagyatékánál alkalmasabb „terepet” keresve sem találhatott volna ehhez. Ez a híresen művelt és híresen nehéz ember ugyanis négy pápa szolgálatában talán még feletteseinél is jobban megtanulta, mekkora fenyegetést jelent a török invázió Konstantinápoly eleste után a keresztény Európa – rajongva szeretett Itáliája – számára. Blondus 1453-ban könyvet is írt a törökök közeledtéről. Azt bizonygatta benne, hogy az egységes európai ellentámadásnak eljött az ideje, méghozzá a pápaság vezetésével, mert eddig csak a magyarok, a Hunyadiak álltak ellen a pogánynak. Ha valaki, Blondus igazán képben volt. Póczy Klára a vatikáni levéltárban folytatott kutatásai alapján ugyanis azt állítja, hogy ez a férfiú olvasta és válaszolta meg azokat a leveleket, amelyeket a török seregek által fenyegetett kelet-európai országok uralkodói küldtek a pápának. Egyes feltételezések szerint – olvassuk Az újraálmodott Róma című kötetben – Blondus hatására született meg az az egyezség, amely szerint a török elleni hadviselésben a szárazföldi haderőt Magyarország biztosítja, a tengerit Velence.
A Blondusról szóló fejezetben található Póczy Klárának az a megállapítása is – immár a feltételes mód elhagyásával –, hogy a Blondus által megfogalmazott indoklással rendelte el III. Callixtus pápa a déli harangszót. Ami azonban ennél jóval fontosabb: ennek a nagy tudású, koncepciózus és elképesztően szorgalmas embernek, aki az oszmán veszedelem mértékével is tisztában volt, és az ókori római örökséget is alaposan ismerte, más sem járt a fejében, ha íráshoz látott, csak az európai egység gondolata. Ennek érdekében kereste szüntelenül a Római Birodalom lehetséges újkori örököseit, vészhelyzetben így értékelődött fel könyvei által az ókori Róma valamennyi tárgyi maradványa.
Hogy a mai utazó a Pantheont, a Colosseumot, Hadrianus síremlékét (az Angyalvárat) megtekintheti – mert ezek az építmények nem estek áldozatául annak a tudatos és tervszerű rombolásnak, amely Róma XV. századi „újjászületését” kísérte –, Flavius Blondusnak is köszönhető. A főként rombolásra s nem a kulturális örökség tiszteletben tartására, megóvására berendezkedő XXI. században elgondolkodtató „tananyag” ez is: mi mindenre képes akár egyetlen közíró, ha következetesen, szorgalmasan és kitartóan mondja a magáét. Előbb-utóbb felfigyel rá a világ, s követni is kezdi, talán. A Pytheas kiadványában azt olvassuk, Blondus rajongását az antikvitások iránt a XVIII. század végén vették át Európa-szerte az emberek. Mi még itt, 2006-ban napjaink Flavius Blondusára várunk…
(Flavius Blondus: Az újraálmodott Róma. Győri corvina. Pytheas kiadó és nyomda, Budapest, 2006. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Záporokkal és erős széllel érkezik a hidegfront
