Civil feladatok egyenruhában

Október elsejétől hazamennek a holland katonák, és a magyar egység átveszi az afganisztáni Baghlan tartományban az irányítást az úgynevezett PRT, vagyis tartományi újjáépítési csoport keretében. Fura helyzet ez: alapvetően civil feladatot kell végrehajtania egy magyar katonai egységnek távoli földön, olyan helyen, ahol mi nem vagyunk érintettek. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a lassan öt éve húzódó háború már régen nem az, aminek indult – a tálib rendszert sikerült ugyan megdönteni, de helyébe az Amerikai Egyesült Államok által várt „béke és demokrácia” nem jött el.
A helyszínen lévő katonák sokat tudnának mesélni arról – ha mernének és szabadna mesélniük –, hogyan reagálnak az egyenruha láttán a helyiek. A katona ugyanis lassan, de biztosan az elnyomás szinonimája lett, pontosan úgy, mint a szovjet–afgán háború idején. A helyzet – és az emberek végső elkeseredettségének megértéséhez egy igen szemléletes példa: az egyik afgán férfi a NATO orvosaitól kapott egy műlábat, amiben robbanószert dugott el, és – visszabicegve a táborba – felrobbantotta magát. Milyen fokú elkeseredettségre van szükség ahhoz, hogy azon is megpróbálsz bosszút állni, aki segít neked?
Ilyen körülmények között kezdik a missziót a magyarok, akiknek egyenruhában kell majd megmagyarázniuk a helyieknek, hogy segíteni jöttek, és nem fegyverrel fenntartani a rájuk erőszakolt békét. A misszió katonai jellegének következtében a szabályok is katonaiak: saját védelmükben páncélozott járművekkel, állig felfegyverkezve, marcona katonák járnak Baghlan utcáin, miközben azt próbálják megmagyarázni az embereknek, hogy segíteni jöttek rajtuk. Nem volna az egész hitelesebb, és kevéssé félelemkeltő a helyi civilek számára, ha civil ruhás segélymunkások végeznék ezt a munkát?
A magyar katonák jelenleg a tábor bejáratánál sátrakban fogadják a lakosságot, és afgán tolmácsok segítségével próbálják megoldani problémáikat. Különös kísérlet ez, és nem biztos, hogy ebben most és így kellene belekezdeni. Talán egyszerűbb lenni rábízni azokra ezt a munkát, akik ehhez értenek, és van gyakorlatuk is a térségben.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 2001 óta végez folyamatos humanitárius és fejlesztőmunkát (élelmiszer- és ruhaosztás, csatornatisztítás, tucatnyi iskola, valamint két egészségügyi központ felépítése és felszerelése, tanfolyamok szervezése) Észak-Afganisztán több tartományában, és tizenöt éves nemzetközi tapasztalata van. A programoknak köszönhetően a segélyszervezet több mint százezer afgán állampolgár élethelyzetén javított közvetlenül, mintegy félmilliárd forintot fordítva a segélyezésre. Az ökumenikusok Mazari-Sarifban működő irodája a különböző projektek megfelelő szakmai lebonyolítása érdekében többszintű koordinációt folytatott, és több alkalommal kapcsolatba került a Balkh tartományban működő angol PRT-val, illetve a Baghlanban állomásozó holland PRT-val.
A segélyszervezet tapasztalatai szerint nem jó, ha például a katonák építik az iskolát – nekik elsősorban a biztonság megteremtése a feladatuk. Nem szerencsés, ha egyenruhások végeznek olyan tevékenységet, ami klasszikusan segélyszervezeti feladat, és az sem szerencsés, ha közvetlenül vállalnak szerepet a klasszikusan a nemzetközi fejlesztési segélyezési szerepkörökben (oktatás, egészségügy fejlesztése, humanitárius programok, gazdaságfejlesztés, környezetvédelem, víz és csatornázás, stb.). Ilyen jellegű feladatok ellátására a hadseregnek sem kapacitása, sem pedig szakmai tapasztalata nincsen. Az eddigi tapasztalatok szerint a nemzetközi PRT-csapatokban a fejlesztési ügyekkel megbízott személyzet általában fiatal és teljesen tapasztalatlan volt a nemzetközi fejlesztési programok végrehajtásában, és képzésüknek megfelelően más feladatokkal is megbízták őket: a politikai, katonai, illetve hírszerzési célokhoz kellett igazítani a fejlesztési prioritásokat. Ezek a hibák minden esetben céltévesztéshez, a nemzetközi fejlesztési alapelvektől eltérő végrehajtáshoz és hatékonyságuk csökkenéséhez vezettek. Mivel a katonák delegálása meghatározott időtartamra történik, ezért sok esetben csak a „gyorsan megcsináljuk, majd csak lesz belőle valami” elv érvényesül. A fejlesztési munka optimális végrehajtásához több év szükséges, gondos elő- és hatástanulmányokat kell elvégezni, majd folyamatos ellenőrzésre és a program befejeződése után az elért eredmények vizsgálatára, tapasztalatösszegzésre van szükség. A PRT-nak egyértelműen meg kell fogalmaznia civil stratégiáját, és lehetőleg olyan szakértők bevonására kell törekednie már a misszió előkészítő szakaszában, amely a térségben szerzett folyamatos és többéves humanitárius és fejlesztési munkatapasztalattal rendelkezik. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy a PRT-k vezetése több esetben is negligálta a helyi vezetők véleményét a fejlesztéssel kapcsolatos kérdésekben. Ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni, és a helyi igényekhez, elvárásokhoz kell igazítani a fejlesztési tevékenységeket. A katonai tevékenységet jól látható módon el kell különíteni a civil szervezetek munkájától, mert amennyiben a katonai alakulat nem jelzi egyértelműen hovatartozását, úgy a civilek biztonsági helyzetét veszélyeztetheti és zavart kelthet a lakosság körében.
A magyar katonák úgy mentek ki Baghlanba, hogy nem volt előzőleg kialakított, világos és minden érintettel végigbeszélt civil stratégia, amelyben leszögezték volna a fejlesztési elképzeléseket és a nem kormányzati szervezetek szerepvállalásának konkrétumait. A feladatok magas szinten történő elvégzéséhez a stratégia meghatározása mellett új struktúrák kialakítására van szükség, amelyek biztonságossá teszik a rendszer működtetését. Erre annál is inkább szükség van, mert a magyar szereplők nem rendelkeznek tapasztalattal ezen a területen, fiatal demokráciánkban eddig nem volt alkalom komoly katonai–civil együttműködésre. Ilyen szempontból jó lépés volt civil – külügyi – vonalról behozni valakit a civil feladatok elvégzésére, de egyelőre nincs konkrét elképzelés arról, hogy miként vonják be a komoly nemzetközi gyakorlattal rendelkező magyar humanitárius szervezeteket a munkába.
Az ökumenikusok tanulmányukban kifejtik: szükségesnek tartják egy jól átgondolt, széles körű és megfelelő időben elkezdendő előképzés megvalósítását azon szereplőknek, akik a PRT-misszióban részt vesznek. Ez is elmaradt, pedig a javaslatot még a NATO Budapesten megrendezett nemzetközi CIMIC-tanácskozásán is megfogalmazták. Kívánatos volna a munkába bevonni a helyi civil szervezetek is, ám ezeknek szakmai képzése, kapacitásnövelése elengedhetetlen, hiszen a tálib rendszer alatt nem éppen a civilek fejlesztésén volt a legfőbb hangsúly.
A siker érdekében fontos a hazafelé irányuló világos és egyértelmű kommunikáció is, hiszen a magyar lakosság az ellentmondásos sajtómegjelenések következtében azt sem tudja pontosan, hogy katonáink harcolni, rendet fenntartani vagy építeni mentek-e Afganisztánba.
Október elsejétől elkezdődik egy új korszak a magyar katonaság külföldi misszióinak történetében. Még nem késő lépni, de kötelező, ellenkező esetben a misszió kudarcra van ítélve.