Élet-képek Bartókról

Ritkán vagy sohasem látott fotográfiákat, rajzokat, írásos dokumentumokat tartalmaz az a testes kötet, amelyet a hét elején mutatott be a szakmai közönségnek a Balassi Kiadó. Bónis Ferenc nyolcszáznál is több, Bartók Bélára vonatkozó dokumentumot, amatőr és profi fényképeket, kéziratlapokat, levélrészleteket tartalmazó értékes összeállítása fél évszázad áldozatos és szerencsés kutatómunkájának a hozadéka. A kiadvány ősváltozata 1956-ban látott napvilágot, abban az esztendőben, amikor a bátrak a megalkuvást nem ismerő, az igazságot, az igazmondást szinte vallásosan tisztelő Bartókról is mertek már beszélni. A közönség a magyar szellemi szabadságharc egyik bevezető akkordjaként fogadta az önálló képfejezettel közreadott Bartók-életrajzot, amely a későbbiekben – némi kényszerszünet után – több bővített kiadásban jelent meg magyarul és idegen nyelveken. A százesztendős Bartókot ünneplő esztendőben, 1981-ben már négyszáznegyven képet csatolhattak az életrajzhoz. Negyed század után, a zeneszerző százhuszonötödik születésnapjának évében ez az anyag csaknem a duplájára nőtt. A Bartók Béla életútját dokumentáló teljes képanyag azonban még ebbe a terebélyes kötetbe sem fért bele, Bónis Ferenc ugyanis – segítőtársainak köszönhetően – olyan gazdag (és hiteles!) matériára lelt, amelyből csak a leglényegesebb jellemvonásokat, életpálya-tartozékokat megjelenítő dokumentumokat válogathatta össze.
Aki a kötetet jegyző Bónis Ferenc bevezetőjét és utószavát elolvassa, s a két világosan, közérthetően megírt kis tanulmány közötti ötszáz oldalt is figyelmesen tanulmányozza, persze, furdalja a kíváncsiság. Szeretné látni azt is, ami a könyvből kimaradt. Az az eszmei teljesség, erkölcsi következetesség és jellemszilárdság azonban, amely Bartók Béla életművének és emberi példájának zeneértők és botfülűek számára egyaránt felfogható és elfogadható tartozéka, a most közreadott anyagból is kiolvasható. Élt a mi vidékünkön a XX. században egy istenáldotta tehetség, aki sokat betegeskedett, gyakran nélkülözött, sok kudarcot elszenvedett (igaz, tapsoltak is neki olykor), szerette a népművészetet, a természetet, Beethoven muzsikáját, Kodályét is, de legjobban az igazmondást szerette a művészetek magasán és a hétköznapok sarában egyaránt. S ez igen-igen megnehezítette az életét. Erről (is) szól Bónis Ferenc könyve, a Balassi Kiadó gondozásában megjelent Élet-képek.