Jelentős kérdéscsomagot küldött a Transindex erdélyi internetes portál a román kereskedelmi minisztérium gazdasági tanácsosának. Bálint Margit válaszai muníciót adnak a három magyar többségű megye (Maros, Hargita és Kovászna) autonómiáját gazdasági okok miatt ellenzőknek, ugyanis a számokból az derül ki, hogy a székely megyék gazdasági mutatói rosszabbak az országos átlagnál. Miközben az idén az ipar az első fél évben országos viszonylatban hatszázalékos növekedést produkált, Hargita megyében csak 4,3 százalékos volt ez a mutató, Kovásznában viszont ugyanennyivel, Marosban pedig csaknem tizennégy százalékkal kevesebb. Az átlagkereset a térségben kisebb az országos átlagnál, az alkalmazottak száma stagnál (miközben országos szinten nő), a munkanélküliség (országosan az aktív lakosság 5,3 százaléka) pedig Hargita megyében 9, Kovásznán 5,9, Marosban pedig 3,8 százalékos volt júniusban.
Miközben 2005-ben az egy személyre számított GDP 3660 euró volt (4,1 százalékos növekedéssel az előző évhez viszonyítva), a központi régióban (ahova a három megye is tartozik) ez az érték 3935 euró volt, de ez valószínűleg Brassó és Szeben megyék virágzó gazdaságának tudható be, mintsem a székelyföldi eredményeknek. A bejegyzett cégek számát tekintve a térség a középmezőnyhöz tartozik (a vállalkozások negyede Bukarestben székel), a külföldi befektetők arányát vizsgálva a negyvenhárom fős mezőnyben Maros megye áll a legjobb – tizedik – helyen 1924 vállalkozással, míg Hargita a huszonkettedik, Kovászna pedig 579 vállalkozással a huszonhatodik helyen áll. A jegyzett tőke nagyságát vizsgálva sem jobb a helyzet: Maros a tizenharmadik a listán, Hargita a huszonkettedik helyen áll, Kovászna pedig a harmincadik. Tíz és fél milliárd eurónyi külföldi befektetés érkezett az országba 1991 óta, ebből alig 201 millió jutott a székely megyékbe. Az egy főre eső export és import értéke egyaránt elmaradt az országos átlagtól, a három megye összesített eredménye ugyanis az országos export alig három és fél százalékát adta az idei első fél évben.
Az adatokat elemezve az RMDSZ által delegált kereskedelmi miniszter, Winkler Gyula a Transindexnek elmondta: a székely megyék hátrányos és rossz gazdasági helyzetének történelmi okai vannak, de a hátrány behozható megfelelő nyitással, a külföldi tőke becsábításával. Feltétlenül szükséges a gazdasági stratégia, melyet ő „glokalizációnak” nevezett, és ez a globális gazdasági életben a lokális gazdasági értékek felhasználását jelenti.
Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk egy autonóm régiót felfuttatni, nem elég, hogy az adók helyben maradása és az elnyomó központi intézkedések miatt siránkozzunk – vélte a miniszter. Az autonóm közösségnek elsősorban jól felkészült szakértőkre, felelős önkormányzatra van szüksége, hogy élhessen a kibővült jogkörökkel. A politikus szerint semmi köze a valósághoz annak az elképzelésnek, amely kis nemzetállamot akar egy nagyobb nemzetállamon belül létrehozni. A gazdasági felemelkedés záloga a kapcsolatrendszer, a helyi adottságok európai értékesítése.
Winkler Gyula a területi autonómiával kapcsolatos gazdasági elképzeléseket szegénynek és fantáziátlannak tartja, szerinte nem a központosítás a gazdasági lemaradás legfőbb oka, így megszüntetése sem hoz gazdasági fellendülést. A területi autonómia keretet biztosíthat a gazdasági felemelkedésnek, de a globális gazdasági versenyben szerinte csak úgy lehet eredményt elérni, ha elkészül a teljes, reális helyzetfelmérés, utána kialakítják az új stratégiát, és ezzel párhuzamosan korszerű gazdasági alapoka helyezik az autonómiatörekvéseket.
A statisztikai adatokkal szemben érvelők szerint a számok nem tartalmazzák a külföldön – elsősorban Magyarországon – dolgozók által hazaküldött jövedelmeket, és azt is fontosnak tartják megjegyezni, hogy a térségben jobbára elmaradtak vagy elkéstek az infrastrukturális beruházások, mert Bukarestnek nem állt érdekében fejleszteni a magyarlakta részeket. Gond van az ország régiósításával is, hiszen annak idején Bukarest a történelmi-gazdasági hagyományokat figyelmen kívül hagyva húzta meg a határokat, így a tömbmagyarságot alkotó három megye Szeben, Brassó és Fehér megyékkel közösen a központi fejlesztési régióba került, holott területük és lélekszámuk alapján indokolt lett volna számukra egy önálló régió. Ennek kialakítására legkorábban az ország uniós csatlakozása után kerülhet sor, addig ugyanis nem lehet módosítani a jelenlegi régióhatárokon. Azt azonban már sokan mondják, köztük Borbély László román középítkezési és területrendezési miniszter is, hogy a mostani régiók nem működőképesek, nem eléggé rugalmasak.
Az autonómia ügyéről megkérdeztük Kolumbán Gábor adjunktust, aki az Erdélyi Magyar Tudományegyetem gazdaság- és humán tudományok karának üzleti tanszékén ad elő a regionális fejlesztésről. A kutató úgy véli, mivel Romániában nincsenek megbízható regionális statisztikák, a rendelkezésre álló adatokból bármi – és annak az ellenkezője is – bebizonyítható. Az autonómia ügye politikai kérdés, nem lehet rá gazdasági válaszokat adni. Az persze igaz, hogy a nyugat-európai autonóm régiók az önrendelkezés kivívása előtt erős gazdasági potenciállal rendelkeztek – ami nem mondható el jelenleg a Székelyföldről –, ugyanakkor Románia átmeneti, centralizált társadalom, ahol nem volt évtizedekre visszamenően helyi kézben az erőforrások többsége. Székelyföld különben sok természeti kinccsel rendelkezik, így van mire alapozni.
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere egy Churchilltől származó kijelentéssel válaszolt: az angol politikus állítólag csak abban a statisztikában hitt, amelyet ő maga hamisított. A Magyar Polgári Szövetség elnöke hangsúlyozta: a romániai statisztikai rendszer torz, mivel a nagy jövedelmű vállalatok (és ilyenekből Hargita megyében is többtucatnyi van) Bukarestben adóznak, így eredményeik a fővárosi számsorokat növelik. Hasonló a helyzet a különböző cégek fiókjaival is, melyek eredményeit szintén a központban jegyzik, ezért nem szabad kiindulni ezekből az adatokból. A polgármester konkrét példát is mondott: miközben a város tavalyi költségvetése 338 milliárd lej volt (ebből fizették a városüzemeltetés mellett a húsz oktatási intézmény összes alkalmazottját, tartották fenn a művelődési intézményeket és fejlesztették a kórházat), egy négyszáz főt foglalkoztató udvarhelyi cég különböző jogcímeken egy év alatt 360 milliárd lejt fizetett be a központi költségvetésbe. A székely anyavárosban összesen 23 ezer munkavállaló van, a cégek mind fizetnek adót, ugyanakkor a városban nyereséggel működő tizenegy kereskedelmi bank és tucatnyi biztosító eredménye sem a helyi statisztikában jelentkezik. A városvezető szerint már gyakorlatilag készen van a Székelyföld autonómiatervezetéhez kapcsolódó gazdasági koncepció és hosszú távú stratégia, és ebben nem számolnak az önrendelkezés esetén bekövetkező gazdasági csőddel.
A vitát megelőzően érdekes adatok kerültek nyilvánosságra a Román Nemzeti Bank kimutatásaiból: az európai átlagnál jóval dinamikusabban fejlődő román banki piacon a lakossági és vállalati adósságállomány elérte az egy lakosra jutó ezer eurót. Ezen a területen is Bukarest a listavezető, és mivel a bankok nincsenek egymással on-line számítógépes összeköttetésben, így fordulhatott elő az a furcsa rekord, hogy egy bukaresti nő húsz hitelszerződése miatt egyszerre tizennégy pénzintézetnek is (késedelmes) adósa. Érdekes módon a tehetősek közül kerül ki a legtöbb késve fizető, az ország hitelkockázati térképén pedig a magyarok lakta Hargita és Kovászna megye a legjobban fizető kategóriába került. Maros átlagos eredményt ért el. A magyarlakta megyékben vagy jobbak az erkölcsök, vagy az emberek inkább tartanak a hatóságoktól, de a két megye országos szinten a legfegyelmezettebb adófizetők között végzett. A Transindex cikkei alapján megjelent egy összeállítás a Cotidianul című központi román napilapban is, az újság fórumán pedig elindult a vita a székelyek autonómiatörekvéseiről. „Ki nem hagyja, hogy építkezzenek? Megakadályozza valaki, hogy dolgozzanak? Jönnek a kínaiak, és még az udvarhelyi varrodában sem kapnak helyet. Az autonómiára gondolnak, és mind szociális segélyre jutnak” – vélte az egyik hozzászóló, mire egy másik feltette a kérdést: „Mi olyan rossz a decentralizációban? Mindenki Bukarestbe küldi a pénzt, és az ottaniak úgy osztják, ahogy nekik jólesik. Könnyű azt mondani, nem adhatunk autonómiát, mert uramisten, még polgárháború vagy ilyesmi lehet a dologból. Én azt mondom, ne csak Erdélyben legyen autonómia, hanem Moldvában és Munténiában is. A helyi pénzek maradjanak helyben, ne kerüljenek Bukarestbe!” Egy nacionalista, de az anyaországi eseményeket is figyelő fórumozó legszívesebben Budapestre küldte volna az erdélyi magyarokat, de megjegyezte: „ott sem vagytok valami szimpatikusak”.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
