Egy bankárok közötti szokásos fociderbi után ballagott az autójához Andrej Kozlov, amikor a két rá váró bérgyilkos halálos lövései eldördültek. A magas rangú orosz hivatalnok meggyilkolása egyaránt megdöbbentette az üzleti és a politikai elitet. Nem véletlenül, hiszen mióta Vlagyimir Putyin hozzálátott az állam megerősítéséhez, az orosz közvélemény elszokott a véres kilencvenes éveket idéző hírektől. Miután ugyanis az orosz elnök visszaszerezte a hatalmat a szervezett bűnözésből kinőtt, illetve abba belenőtt oligarcháktól, elült a fegyverek ropogása a moszkvai utcákon. Éppen ezért robbantak bele e csendbe meglepetésként a jogállamot érvényesíteni próbáló bankfelügyelőt érő golyók. Véget ért volna a nyugalom? Ilyen törékeny az orosz stabilitás? – bizonytalanodtak el többen is. Aligha, hiszen a törvényen kívüli kriminális szféra kétségbeesett támadása láthatóan megerősíti eltökéltségében a hatalmat, mely még nagyobb erőket mozgósít az alvilág végső megtörésére.
A szervezett bűnözői csoportok a kilencvenes évek közepére megjelentek Oroszország összes nagyvárosában. Különösen Moszkva és Szentpétervár vált a véres leszámolásokkal kísért kriminális belháború terepévé. Kialakult és megerősödött a városokon túlnyúló, regionális befolyással rendelkező alvilág, amelyből szadizmusukkal kitűntek az Afganisztánból hazatért, az állam által sorsukra hagyott veteránok. A banditák igyekeztek rátenni a kezüket az ország nagyüzemeire, és hidegvérrel számoltak le mindazokkal, akik ellenálltak annak, hogy a maffia befolyást szerezzen az orosz nagyiparban. Az egyre szervezettebbé váló csoportok mindent igyekeztek igájuk alá hajtani, ami haszonnal kecsegtetett. Sokat beszéltek például ez idő tájt a kriminális szféra és a Ladákat gyártó togliatti gyár összefonódásáról, de az oligarchák megjelenésének előfutáraként, kísérőjelenségeként általában gomba módra nőttek ki a bűnözői csoportok a nagyvállalatok bázisán. Az állam volt az egyértelmű vesztese eme agresszív nyomulásnak, a csinovnyikokat ugyanis kilóra megvette a maffia. Aki pedig akadékoskodott, az már rég nincs az élők sorában.
Az új évezred beköszöntekor Oroszországban a kriminális szférából kinőtt csoportok és a velük párhuzamosan, nemegyszer összefonódva erősödő szmokingos oligarchák már felosztották a tulajdont. S ha ebben a folyamatban a kilencvenes években a brutalitásukkal, a véres leszámolások sorával tűntek ki, akkor az utóbbi öt-hat év legfőbb jellegzetessége, hogy a tulajdon újrafelosztásához, a maradék megszerzéséhez, a tőke ügyes forgatásához immár nem fegyver, sokkal inkább rengeteg pénz kell. A kriminális szféra eme része jelentősen átalakult, a rendvédelmi szervek a hatalmi elit és az üzleti körökkel korrupción alapuló szoros kapcsolatot ápoló szervezett bűnözői formációk összefonódásairól beszélnek. A belső elemzések is elismerik, hogy nem sikerült megakadályozni a kriminális szféra beszivárgását az államapparátusba és az üzletbe. Mindez egyre nyilvánvalóbban akadályozza az állam és a gazdaság hatékony működését.
No de akkor miért ölték meg Andrej Kozlovot? Az egyik lehetséges magyarázat azzal a tervvel hozza összefüggésbe a gyilkosságot, hogy Kozlov örökre kizárta volna a bankvilágból azokat a menedzsereket, akik pénzmosási ügyleteken buktak meg. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az ilyen esetek nem igazán jártak komoly következménnyel, s az érintettek egy-egy lebukás után rövid idővel új bank élén tűntek fel. Az e pénzintézetek mögött álló valódi tulajdonosokat azonban nehéz azonosítani, s a strómanok lelepleződése sem nagyon rázza meg őket. Kozlov előterjesztését megakadályozhatták volna anélkül is, hogy egy gyilkossággal fölöslegesen magukra irányítják a figyelmet. Valószínűbbnek tűnik a problémás és licencüket vesztett bankokhoz kapcsolódók egyikének bosszúja. Kozlov ugyanis harcot indított a pénzmosás ellen, s ennek jegyében az idén megduplázódott a működési engedélyüktől megfosztott bankok száma. Kozlov ebben az évben 46 pénzintézetet záratott be, s azzal fenyegetett, hogy a közeljövőben még vagy négyszáz jut hasonló sorsra. Ez utóbbiak körében könnyen elszakadhatott valakinél a cérna. Kozlov ellenségei közé tartozhattak azok is, akik szerint ő a felelős a 2004-es bankválságért, amelyben két nagy intézet engedélyét vonták be, és ennek néhány nagyhal befektetése is áldozatul esett. A gyilkosság körülményeit tekintve a hatóságok nem zárják ki azt sem, hogy egyszerű rablásról van szó. Megjegyzik ugyanakkor, hogy a nyomozást megtévesztendő az utóbbi időben több hasonló leszámolást is rablásnak próbáltak álcázni. Szóba jöhetnének magánélethez kapcsolódó okok is, ám a rendőrök ezt elvetik, hiszen a 41 éves, háromgyerekes bankár nyugodt családi életet élt. Marad tehát a bankfelügyeleti tevékenységhez kapcsolódó szál. Már csak azért is, mert Kozlov annak a szakszolgálatokkal öszszehangolt, a pénzmosást visszaszorítani hivatott körnek volt az egyik kulcsfigurája, amely a korábbi gyakorlattal szakítva sértette bizonyos félkriminális rétegek érdekeit. Egyes szakértők szerint Kozlov végzetét az is okozhatta, hogy túlságosan szem előtt volt. A nyilvánosság előtt ő jelenítette meg a bankszektor átalakítását, megtisztítását célzó erőfeszítéseket. Az üzleti szférában még mindig él az a meggyőződés, miszerint egy ember félreállításával maga a probléma is megoldódik. Az így gondolkodók azonban nem érzik tetteik politikai súlyát.
A tragikus eset rávilágít arra, hogy a pénzügyi szféra Oroszországban még mindig túlságosan átkriminalizált. A bankszektor e szempontból megelőzi a szerencsejáték- és a lakásépítési bizniszt is. Elengedhetetlen tehát e szféra reformja, hiszen itt még nagyrészt olyan machinációk, technológiák működnek, mint a kilencvenes években. Sokan éppen ezért tartják elengedhetetlennek e gyilkosság kapcsán az állam kemény fellépését, ugyanis a hatalom és az üzleti szféra további viszonya függhet az ügy kezelésétől. Nyilatkozataiból ítélve érti ezt Putyin is. Kozlov meggyilkolása ürügy lehet a korrupció elleni harc fokozására. Az egyik lap receptet is ad a megújulásra, a mostanihoz hasonló gyilkosságok elkerülésére. A Vedomoszty szerint az államirányítási rendszernek olyannak kell lennie, amelyben a beosztáshoz, a feladathoz rendelik a hivatalnokot, s nem fordítva. Így egy-egy ember likvidálása semmit sem változtat a helyzeten, s a gyilkosságnak nincs is értelme.
origo.hu
Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros
