Megosztott rosszkedv

Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóját beárnyékolja, hogy a rendszerváltás előtti ellenzék egyik, magát 1956 örökösének valló pártja, az SZDSZ az idén tavasszal harmadszor is koalícióra lépett a szovjet megszállás alatt uralkodó állampárt jogutódjával, az MSZP-vel. Az ezzel együtt járó csúsztatások és elhallgatások megnehezítik, hogy a mai magyar társadalom megismerhesse, megvitathassa és vállalhassa XX. századi történetét, ezen belül 1956 örökségét.

Munkatársunktól
2006. 09. 24. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az 1956-os forradalom mindenkori évfordulója alkalmas lehetne a rendszerváltozás utáni magyar társadalom különféle érdekű, szociális helyzetű, világnézetű, származású és műveltségű rétegeinek közeledésére. Ez azonban ismét meghiúsulni látszik. A problémát nem 1956 története, hanem a megítélésének története, valamint a mai magyar demokrácia válsága okozza – írja a Budapest Analyses elemző központ.
1. Ma is közöttünk élnek és kormánypárti szerepet visznek azok, akik tevőlegesen részt vállaltak az 1956-os forradalom leverésében. Legismertebb képviselőjük Horn Gyula volt miniszterelnök (1994–98).
2. A forradalmat követő korai Kádár-korszak (1957–62) megtorlásokkal megtörte és kollaborációra kényszerítette a szovjet bevonulás után is itthon maradt résztvevők jelentős részét. A kollaboráció szégyene és a kései lelepleződéstől való félelem bénító hatással volt és van rájuk.
3. A kádári konszolidáció (1963–1989) mindvégig tiltotta és büntette a reális értékelésre és a megemlékezésre irányuló legenyhébb kísérletet is.
4. Az 1989 után Nyugatról hazaérkezett, többnyire idős, volt forradalmárok nem tudtak mit kezdeni a fent vázoltak miatt megnyomorított tudatállapotú itthonmaradottakkal – és viszont. Az efölötti kölcsönös csalódás először vádaskodást, majd ellenségeskedést szült. Mindezt a társadalom fiatalabb, az 1956-os eseményekben részt nem vett többsége értetlenül, majd évről évre egyre elutasítóbban figyelte.
5. A rendszerváltás első kormánya, az 1990-től 1994-ig kormányzó MDF–KDNP– FKGP koalíció szakmailag kiváló munkát végzett (elhárította a Kádárék eltitkolt adóssága okozta veszélyt, négy év alatt privatizálta az állami vagyon felét, 30 százalékról 18 százalékra csökkentette az inflációt). Döntő hibát vétett viszont, amikor nem határolta el magát időben a saját soraiból származó, szélsőjobboldali retorikájú irányzattól. Ez sokakat elidegenített a rendszerváltozás után megújult egész történelemszemlélettől, így 1956 emlékétől is.
6. Az MDF–KDNP–FKGP-kormány és a koalíciót alkotó pártok kommunikációja sokszor ügyetlen és életidegen volt. Ez 1956 kezelésében is megnyilvánult: a közelmúlt fennhéjázó számonkérésével, a bántóan gátlástalan „kommunistázással” provokálták, esetenként bőszítették az egzisztenciális válságban kínlódó embereket, akik egyre inkább visszakívánták a szocializmus létbiztonságát és „együtt sírunk, együtt nevetünk” hangulatát.
7. A volt állampárt utódpártja, az MSZP sokáig – jó érzékkel – hallgatott 1956-ról, miközben a kilencvenes évek elejétől mindmáig tartó, egyre szorosabb szövetségre lépett volt ellenzékének egy részével, az SZDSZ-szel.
8. Azt, hogy ezt a szövetséget elfogadta, a volt állampárt utódja mellé állt, az SZDSZ az állítólagos nacionalista-soviniszta-antiszemita veszéllyel magyarázta. Az SZDSZ indoklásának hitelét azonban megkérdőjelezi a Gallup korabeli közvélemény-kutatási eredménye, amely szerint az SZDSZ újdonsült szövetségese (az MSZP) szavazói között a kilencvenes évek második felében több volt az idegengyűlölő, a cigányellenes és az antiszemita, mint az SZDSZ által mindezzel vádolt Fidesz és MDF szavazói között.
9. Az 1956-os forradalom legalapvetőbb céljának a szovjet megszállás alóli felszabadulás tekinthető. Miután a szovjet csapatok 1990-ben kivonultak, ennek a követelésnek az érzelmi súlya jelentősen csökkent.
10. Az 1956-os forradalom leveréséért és a megtorlásokért felelős egykori párt- és állami vezetőket, valamint karhatalmistákat – ha egyáltalán vizsgálat alá helyezték őket egykori tetteikért – elévülésre hivatkozva sorra felmentették. Az 1990–94 közötti Antall-kormány a bírói függetlenség tiszteletben tartására hivatkozva nem siettette ezeket a pereket, amelyek azután Horn Gyula kormánya idején végképp elvesztek az idő homályában. Ennek eredményeképpen 1956 emlékének a közvélemény is egyre kevesebb jelentőséget tulajdonít.
11. A magyar társadalom nagy része ma sikertelennek éli meg saját rendszerváltozás utáni történetét. Alig akad olyan nemzeti szintű közösségi élménye, legyen az sportsiker, a jóléti mutatók javulása, sikeres külpolitikai fellépés vagy más, ami a magyarként összetartozás élményét adná.
12. Mindeközben az egyéni gyarapodás sem érte el azt a fokot, ami tömegméretekben eredményezte volna a polgári emberi méltóság kialakulását. Nem jött létre az a népes középosztály, amelynek tagjai – jelentős és biztos vagyonra támaszkodva – meggyőződésüket egzisztenciális szempontoktól függetlenül is képviselhetnék.
13. Az idei parlamenti választásokat a volt állampárt utódpártja – az MSZP –, valamint az SZDSZ az ország valós helyzetének elhallgatása árán nyerte meg. Ez a győzelem egyrészt életszínvonal-csökkenést eredményez, másrészt az emberek szemében tovább intézményesíti a közéleti hazugságot. (A választók 71 százaléka szerint a Gyurcsány-kormány választások utáni intézkedéscsomagja nem áll összhangban az ígéretekkel. Vö.: www.gallup.hu.) Mindez – az igazságszolgáltatás néhány látványos kudarcával együtt – sokak szerint kétségessé teszi a mai magyar demokrácia működőképességét.
A fenti okok miatt ma Magyarországon nagyon rossz, ünneplésre alkalmatlan a közhangulat. A magyarok azonban megosztottan élik meg rosszkedvüket. Nem véletlen, hogy a megosztás az 1956 ötvenedik évfordulójára készülő utódpárt – a szocialisták – legfőbb törekvése. „Nincsen egy 1956. Annyi van, ahányan vagyunk” – mondta már két évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc, azóta már kormányfő. Az értelmiség jelentős része pedig – amely évtizedek óta sulykolt sajátos történelmi tudattól vezérelve retteg a „csőcseléktől” – buzgón visszhangozza ezt. „S az egyetlen történet széthullt ezerkilencszázötvenhat darabra” – jellemző módon így fejeződik be a Budapest egyik vezető színházában hónapok óta játszott Kazamaták című darab, amely a Köztársaság téri eseményekről, 1956 egyik olyan összecsapásáról szól, amelynek során az áldozatok nagyobb része kommunista volt. Mindennek következtében – a kormányzat elképesztő hibái ellenére, amelyek a költségvetést, az oktatásügyet, az egészségügyet, az önkormányzatok gazdálkodását, az euróövezethez való csatlakozást és a kormányzó elit szavahihetőségét egyaránt érintik – nem alakult ki olyan egyetértő népi elégedetlenség, amely 1956 ötvenedik évfordulóján meg akarná buktatni a hajdani állampárt utódja által vezetett koalíciót.
Tüntetésekre csak akkor került sor, amikor nyilvánosságra került a kormányfő provokációval felérő beismerése a választások körüli hazugságokról. Fontos körülmény ugyanakkor, hogy nem akarnak belpolitikai válságot az ellenzéki pártok, a Fidesz, a KDNP és az MDF sem. Valószínű ugyanakkor, hogy amennyiben az Európai Bizottság szeptember végén ismét elégtelennek találja a magyar kormány konvergenciaprogramját, és – megelégelve a kormány évek óta be nem váltott, a költségvetési deficitre vonatkozó ígéreteit – részlegesen befagyasztja a kohéziós alapok folyósítását, a Gyurcsány-kormánynak végképp elfogy a morális tőkéje. Az utóbbi évtizedek történelemhamisításai, valamint a közelmúlt politikai fejleményei folytán 1956 ötvenedik évfordulójának megünneplése Magyarországon kicsit háttérbe szorul. Erre utal, hogy alig egy hónappal az évforduló előtt sem a méregdrága emlékmű nem készült még el, s az ünnepségek előkészületeiről sincs jóformán semmi hír. Meglehet, hogy 2006-ban a nagyvilágban szebben és felszabadultabban fogják megünnepelni 1956 évfordulóját, mint Magyarországon.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.