Eredeti fényképeket a szovjetek tankjairól, a nehéztüzérséggel szétlőtt Budapestről, ötvenhatos újságokat, röplapokat kockázatos volt otthon megőrizni a megtorlás éveiben, s ez a rendszerváltásig jellemző volt. A fiatalon, ötvenéves korában elhunyt népszerű színész, Pécsi Sándor nem így gondolkodott. Ha nem is terjesztette, de otthonában gyűjtötte, sorba rakta az 1956-os forradalom drámai napjairól megjelent újságokat, és ami különlegesen nagy érték, saját fotóit az eseményekről. A művész bejárta a főváros utcáit, a legfontosabb harcok színhelyeit, hogy felvételeit elkészítse. Olyan képek ezek, amelyek még sehol nem jelentek meg a nyilvánosság előtt.
Pécsi Sándor kesernyés humorára jellemző, hogy felvételt készített az utcán található nagy szemétrakásról, amelybe fekete táblát szúrtak ezzel a felirattal: „Második 5 éves terv: több áru, magasabb életszínvonal!” Nemkülönben humoros az a felvétel is, amely Rákosi Mátyást ábrázolja rabruhában. A romokban heverő házakról, a feldöntött villamosokról, a kilőtt szovjet tankokról, a felszedett macskakőről készült fotók a kemény harcokról adnak tanúságot. Nemkülönben drámaiak azok a képek, amelyek az elesett forradalmárok sírját mutatják a köztereken. Az egyik koszorún ez állt: Bosszút állunk érted! A művész felvételei nyomon követik a Sztálin-szobor szétverését is.
Mégis hogyan őrződött meg és miért most kerülhet nyilvánosságra Pécsi Sándor hagyatéka? A színész 1972-ben meghalt, és könnyen megeshetett volna, hogy ez a szellemi örökség elvész. Nem így történt. Néhány évvel később Hegedűs László édesapja vette feleségül Pécsi Sándor özvegyét, és mindketten úgy gondolták, hogy amit a színész megbecsült, azt megőrzik ők is. Ez a hagyaték aztán örökségként a neves ügyvédhez került, aki tíz éve várt az alkalomra, hogy a képek a nyilvánosság elé kerüljenek. Az ötvenedik évfordulót tartotta erre méltónak.
Köztudomású, hogy Pécsi Sándor nyíltan nem politizált – de ki mert nyíltan politizálni, hangosan kifejteni a véleményét a hatvanas években? A jelekből és az özveggyel való beszélgetésekből Hegedűs László úgy vélte, hogy Pécsi Sándor a forradalom mellett állt. Ennek ékes bizonyítéka a szintén a hagyatékhoz tartozó, írógéppel írt A4-es lap a Színház- és Filmművészeti Szövetség forradalmi bizottságának tagjairól. Darvas Iván mellett mindjárt a második név Pécsi Sándoré a Madách Színházból. Érdemes csemegézni a színésznevek között. A Néphadsereg Színházból csatlakozott Szabó Sándor és Szakáts Miklós. Tudjuk, hogy Szabó, a kiváló színész 1956 után emigrált az Egyesült Államokba, ott karriert futott be, majd tíz évre rá Szakáts Miklós, a fantasztikus „Cyrano” is elhagyta az országot. Egy ideig a Szabad Európa Rádióban szerepelt, majd rejtélyes autóbaleset áldozata lett. Vállalta a forradalmat a forradalmi bizottság tagjaként a többi között két színésznagyság, Molnár Tibor és Somogyvári Rudolf is, akiket aztán életük végéig takaréklángon tartott az aczéli kultúrpolitika. A Nemzeti Színházból természetesen Sinkovits Imre és Bessenyei Ferenc is tagok voltak, mindezen túl a forradalom alatt a lelkesítő szózatokkal is szerepet vállaltak. De fellelhető Margittai Ági is a névsorban, valamint Gáli József színházi dramaturg, aki a Tóth Ilona- és Obersovszky-perben tizenöt év börtönbüntetést kapott. Az 1994-es kiadású Magyar színházművészeti lexikonban Gáli Józsefről jellemzően egy szó sincs. A Magyar Állami Operaházból Lukács Miklós és Palló Imre csatlakozott a forradalmi bizottsághoz. De ott találjuk a filmgyárból Szőts István nemzetközi hírű filmrendezőt, az Emberek a havason alkotóját, aki később Ausztriába menekült. Figyelemre méltó a Vidám Színpadtól Komlós András színvallása.
Külön érték Pécsi Sándor kézírása egy félbeszakított papírlapon, amelyen feltételezhetően a forradalmi bizottság leendő tagjait vagy szimpatizánsait veszi számba. Így például kipipálta Dajka Margitot, Tímár Józsefet, Mészáros Ágit és Latabár Kálmánt. Külön sorban kipipálás és megjegyzés nélkül Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Major Tamás és Kellér Dezső neve.
Pécsi Sándor fontosnak tartotta megőrizni a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség forradalmi bizottságának felhívását. Ebből megtudhatjuk, hogy október 30-án délután a szövetségben összegyűltek a magyar színházművészet képviseletében a budapesti színházak küldöttei. Itt elfogadták a volt elnökség lemondását, és megalakították a már ismert forradalmi bizottságot. Érdemes idézni a felhívás néhány pontját, amelyet Szakáts Miklós és Molnár Tibor beolvasott a Magyar Rádióban 1956. november 2-án, pénteken. A kiáltvány néhány gondolata:
– A magyar művészek mindaddig nem hajlandók a színházakat megnyitni, amíg az utolsó szovjet katona el nem hagyja az ország területét.
– Követeljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe a magyar nép valódi érdekeit képviselő küldöttet delegáljon a kormány.
– Az ÁVH-t álruhába bújtatás nélkül valóban oszlassák fel, és a vérontásért felelős vezetőket állítsák bíróság elé.
– Csatlakozunk a magyar nép kívánságához, az általános, szabad, titkos választás azonnali megtartására.
A felhívás végén a budapesti színészek forradalmi bizottsága felkérte valamennyi vidéki színház művészét, hogy csatlakozzanak hozzájuk, és mindenütt alakítsanak forradalmi bizottságokat. Egyébként a színésztársadalom színe-java csatlakozott a színészek bizottságaihoz, ezt többek között a Magyar Ifjúság című lap adja hírül november 3-án, szombaton. Ebből megtudjuk, hogy a Budapesti Operettszínházban a bizottság leváltotta Gáspár Margitot, több rendezőt megfosztott tisztségétől, és néhány színészt, így Hadics Lászlót és Keleti Lászlót megdorgálta korábbi emberi s politikai magatartásáért. Az igazgatótanács elnöke Latabár Kálmán lett, a színház vezetésére Fényes Szabolcsot kérték fel, Borvető János operettbonviván is vezető szerepet kapott. A lapból megtudjuk, hogy színészek is részt vettek a fegyveres harcokban, a többi között Hámori Miklós operetténekes és Albert István táncművész. Bánffy György színművész a következőket nyilatkozta: „Mi nem akarunk beleesni abba a hibába és bűnbe, amelybe az előző rendszer. Nem akarjuk hozzájuk hasonlóan az emberek százait, ezreit megfosztani a munkától különböző előítéletek miatt, most ezúttal ellenkező előjellel. Mi különbek leszünk. Nekünk az a véleményünk, hogy minden ember munkájára számítunk, aki becsületes s aki tehetséges. Tehetség és emberi magatartás, ez lesz a két követelményünk.” A nyilatkozó fiatal művész, Bánffy György nem tudhatta, hogy elképzeléseit egy nappal később, november 4-én egy csapásra meghiúsítják az események.
Hegedűs László, a hagyaték őrzője megemlítette azt is, hogy Pécsi Sándor házának kertjében a hozzá látogató barátok, vendégek láthatták a ledöntött Sztálin-szobor egyik maradványát, a kezét, azaz a szovjet diktátor öklét. Ennek megtartásához bátorság kellett.
A színész feltehetően kezdettől fogva követte a forradalom eseményeit. Érdemes a gyűjteményben a megsárgult 1956-os újságokat is fellapozni, és főként azokat a részeket elolvasni, amelyeket Pécsi Sándor tollal, ceruzával aláhúzogatott. Időrendi sorrendben kiemelném például az Irodalmi Újság 1956. október 20-i, három nappal a forradalom kitörése előtti számát. Pécsi Sándor alaposan átolvashatta Varga Domokos Nincs veszteni való időnk című írását. Piros ceruzával húzta alá a következő gondolatokat: „A sztálini iparosítási program – minden eddigi koncepciónk alapja – a mi számunkra végképp használhatatlanná vált, akárhogy is alakítgatjuk, alkalmazgatjuk a mostani magyar viszonyokra […], egy-két iparágban az elsők között kell lennünk a világban. Különben oda jutunk, hogy csak segédmunkások leszünk a világ nemzetei között segédmunkási bérrel.”
Milyen ismerős gondolat. A magyar értelmiséget ötven évvel ezelőtt is ez a probléma foglalkoztatta, ami napjainkban egyre inkább valósággá válhat.
A Hétfői Hírlap október 22-i számában Pécsi Sándor figyelmét elsősorban Németh László Galileije ragadta meg, amelynek főpróbájáról Keresztury Dezső írt részletes kritikát. A bemutató október 22-én este volt a Nemzeti Színházban. A Galileit játszó Bessenyei Ferenc nem akárkitől kapott dicsérő kritikát, és a megformált alak jellemének elemzése több mint áthallásos volt. Keresztury kerek perec leírta, hogy elég volt a hazudozásból, a nyilvános hazudozásra kényszerített közönségből és a megalkuvásokból. Mint ahogy Galilei is az inkvizítorok hatására már-már feladni kényszerült kutatásainak eredményeit, erkölcsiségében mégsem tudták megtörni. Pécsi ezekhez a sorokhoz felkiáltójelet tett. Keresztury Dezső Galileire utalva így fejezte be írását: „Sokan, akik napjainkban hasonló bukásokon át mentették meg magukat, szívükre vehetnék ezt a tanítást.”
Pécsi Sándor megőrizte a Népszava október 26-i és a Szabad Ifjúság október 27-i számát. Ezekből megtudjuk többek között, hogy megalakult az új nemzeti kormány Nagy Imre vezetésével, és azt is, hogy az írók követelik a teljes amnesztiát és az ÁVH lefegyverzését. A Szabad Ifjúság október 30-án közli a történészek csatlakozását a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságához. Olyan nevek aláhúzva, mint Györffy György, Csatári Dániel. A később kivégzett – agyonvert? – Dudás József által szerkesztett, november 1-jén megjelent Magyar Függetlenség lapból egy verset jelölt meg a színész, Harsányi Imre Temetés című alkotását. Két ceruzavonallal húzta alá az utolsó versszakot: „Nem folyhatott hét véretek, hiába! / Humuszunkat termékenyíté meg! / Szabad életünk kapuja feltárult, / És ezen át búcsúzunk TŐLETEK!”
A forradalmat leverték, de még hetekig rakosgatta félre a lapokat Pécsi Sándor. Látszik a jelölések ritkulásából is, hogy egyre lanyhuló kedvvel. Az utolsó aláhúzás a Népszabadság november 23-i számában található, amelyben az írószövetség nyilatkozott. Ebből megtudható, hogy az írószövetség küldöttsége felkereste a szovjet parancsnokság vezetőit, a találkozón részt vettek a magyar rendőrség vezetői is. A szovjetek ígéretet tettek arra, hogy a felkelésben való részvételért senkit nem fognak üldözni, és a letartóztatottaknál a legmesszebbmenőkig fog a törvényesség érvényre jutni. Az írószövetség nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a magyar nép forradalmi követeléseit maradéktalanul magáévá teszi, azokért minden erejével harcol.
Az eredmény ismert, Kádárék egyetlen ígéretüket sem tartották be. A terrorítéletekkel több mint háromszáz embert végeztek ki, és több ezer embert zártak hosszabb-rövidebb időre börtönbe. Az országban ismét a félelem lett az úr. Pécsi Sándor hagyatékában még megtalálható egy kivágott, megsárgult újságlap a Magyar Szocialista Munkáspárt intézőbizottsága tagjainak fényképével, nevével – szinte üzenetként. Íme: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
