– A legjobb zene sem élvezhető száraz torokkal és korgó gyomorral – mondja Gárdai Ádám főszervező, aki együtt nőtt fel a június 30. és július 6. között Pakson immáron 33. alkalommal zajló Nemzetközi gastroblues-fesztivállal, a hitvallását követve pedig főzőverseny és borkóstolók is színesítik a programot a koncertek mellett. Utóbbiak közül az idei felhozatalból leginkább a Deep Purple dobosa, Ian Paice bandája, a Purpendicular fellépésére büszke, de kiemeli Son Henry amerikai bluesgitárost is, aki a T. Rogers Blues Band nevű magyar kísérőzenekarával áll színpadra, és ha már hazai front, nagyon boldog, hogy Pókai Egon emlékére a Kőbányai Zenei Stúdió növendékei ragadnak majd hangszert. Tisztában vannak azzal, hogy a rendezvény által képviselt stílussal nem lehet a legszélesebb réteget megszólítani, így nagyjából ezerfős, többnyire harmincöt éven felüli közönségre számítanak.
Ahogy minden évben, idén is az eklektikusság jellemzi a Művészetek Völgyét, felsorolhatatlan a színházi, filmművészeti, cirkuszi vagy éppen a hagyományőrzés témáját körbejáró előadások sora, de kiállításokból és pódiumbeszélgetésekből sem lesz hiány, mondhatni a zenei programok szinte csak színesítő elemek. Ugyanakkor idén rendhagyó módon egy nagy nemzetközi sztárt, a Franz Ferdinandot is sikerült leszervezniük, a brit indie rock banda korábban olyan kaliberű rendezvényeken bizonyított, mint a Sziget vagy a VOLT. Népszerű magyar előadók is ellepik persze július 18. és 27. között Kapolcsot és környékét, érkezik mások mellett a Bagossy Brothers Company, a Quimby vagy az Ivan and the Parazol.
Aki keményebb hangzásra vágyik, jobban teszi, ha Dunaújváros felé veszi az irányt július 2. és 6. között. Miként Hartmann Kristóf szervező elmondja, idén a harminckét nemzetközi és a negyvenkét hazai előadóval az eddigi legerősebb és legrangosabb fellépősort állították össze a Rockmaraton történetében. Különösen büszke a tavaly az MVM Dome-ot megtöltő német Powerwolfra – utóbbira adják el a legtöbb napijegyet –, a korábban mások mellett a Budapest Parkban is hatalmas tömeget megmozgató walesi Bullet For My Valentine-ra, a tizenkilenc év után ismét hazánkba érkező dán King Diamondra és a harmincöt esztendő után visszatérő német Running Wildra, amelynek ez a magyar búcsúkoncertje is egyben. De a Szalki-szigetre érkezik a hazai színtérről szinte mindenki, a Tankcsapdától kezdve az AWS-en át az Ossianig. Arra a kérdésünkre, hogy inkább a fiatalabb vagy a klasszikus előadók vonzzák-e jobban a látogatókat, a szervező elárulta, mindegyik korosztály képviselteti magát a rendezvényen.
Az idei felhozatal igencsak tradicionálisra sikerült, így a hagyományos heavy metal közönség irányában kicsit fejnehéz, de a stílus rajongói közül sokan többféle alműfajban is jártasak és fanatikusok, így mindenki megtalálhatja a számításait
– teszi hozzá.
