Új magyar sziget Nagyszebenben

Várakat építeni a XXI. század elején aligha lehet, bástyákat, tornyokat sem emelhetünk már, de számtalan más módja van annak, hogy védelmezzük kincseinket, a szép magyar szót, a szívek mélyéről fakadó éneket, ha tenni akarunk, hogy otthon érezzük magunkat… – írja Új magyar sziget Nagyszebenben című cikkében Fám Erika az immár ötödik évfolyamát élő Szebeni hírekben. A „közéleti lap” (így határozza meg magát a szerény külsejű kiadvány) a helyi magyar kulturális iroda égisze alatt lát napvilágot, melynek célja: összefogni a szebeni szórványmagyarságot. A nemrég alakult intézmény első nagy rendezvényét Bartók Béla emlékének szentelte.
Mivel a város 2007-ben Európa kulturális fővárosa lesz, a helybeliek dicséretes buzgalommal kívánják megszervezni az Ars Hungarica programsorozatot, melyhez mintegy „főpróbául” szolgáltak azok az események, melyekről a lap beszámol. Kiállítást rendeztek Borsos Miklós, a száz esztendeje született nagy szobrász tiszteletére. Fellépett a Háromszék együttes, bemutatva az Erdélyország az én hazám című összeállítást, majd Petőfi A helység kalapácsa című művének színpadi változatát. Kós Károly emlékére tanácskozást szerveztek, melynek egyik pontja a nagy polihisztor tiszteletére állítandó emléktábla pályázati eredményének értékelése volt. Ezután a helyi Thália koncertteremben a Tordaszentlászlói Kórus lépett fel, végül ugyanitt a Csíki Kamarazenekar adott koncertet.
A folyóirat beszámol az eseményekről. Ismerteti a másfél évtizede alakult Háromszék Táncegyüttest, melynek célja „az erdélyi népzene- és néptánckultúra gyűjtése, megőrzése és továbbadása”, beleértve Erdély összes etnikumát. A Csíki Kamarazenekar, mely lelkes csíkszeredai ifjú muzsikusok jóvoltából alakult, Rózsavölgyi Márk és Bihari János táncdallamait adta elő, de régebbi korok muzsikájáról sem feledkezett meg: összeállítást készített a Vietórisz-, az Apponyi-, a Kájoni-kódexből és a becses Sepsiszentgyörgyi- és Martonffy-kéziratból… „A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda olyan sziget kíván lenni, amely áment, megőriz és megmutat, nyitva tartja kapuit mindazok előtt, akik kíváncsiak a magyar értékekre, úgy szolgálva az itt élő magyar közösséget, hogy lehetővé teszi az együtt élők számára is, hogy betekintést nyerjenek kultúránk legjavát képző örökségünkbe…” – írja említett, programadónak is mondható cikkében a krónikás, Fám Erika.