Veszélybe kerültek Európa értékei

Milyen lesz Európa 2020-ban? – tették fel a kérdést néppárti politikusok és a világ számos pontjáról érkezett gondolkodók, üzletemberek a múlt hét végén, az „Európai ötletek hálózata” nevű lyoni találkozón. A résztvevők szerint az illetékeseknek végre sikerült azonosítaniuk a vén kontinens előtt álló valódi kérdéseket, most már csak a válaszok hiányoznak.

Európa egyik legfőbb problémája a népességfogyás, ám ma már végre sokan elismerik, hogy tenni is kellene valamit megfékezésére. Nincs ez másként a bevándorlással sem, amely már csak a franciaországi helyszín miatt sem megkerülhető kérdés. Ám a külső problémák nem csupán a világ legszegényebb térségeiből erednek, sőt egyre nyilvánvalóbb, hogy Európa jelentősen leszakadt a „húzó térségektől”, vagyis a Távol-Kelettől, Amerikától. Globális verseny a legjobbakkal vagy az alapértékeket követve szolidaritás a lassabban haladókkal? Bővítés vagy az intézményi válság leküzdése a jelen keretek között? Ezek a kérdések mind azt jelzik, hogy Európa válaszúthoz érkezett, ám csak a bizonytalanság biztos, s az, hogy az uniónak egyre kevesebb pénzből mind több feladatot kellene ellátnia.
Néhány problémáról azonban egyesek nem hajlandók egyenesen beszélni. Sajnos a jobboldali pártokat sarokba szorította a baloldal azáltal, hogy nyelvezetét ráerőltette – elsősorban a médián keresztül – a többségre, így aztán olyan fontos ügyekről, mint a kereszténység vagy a migráció nem lehet nyíltan beszélni – mondja Szájer József, aki maga is felszólalt a konferencián. A néppárti frakcióalelnök úgy véli, a multikulturalizmus túlhajtott kultusza oda vezetett, hogy a hagyományos európai értékek mára veszélybe kerültek. Individualizálódás, közösségi értékek leépülése – erről sem lehet egyenesen beszélni, mert a baloldal rögvest támad.
Az alkotmány ügye megakadt, az EU nem tud mit kezdeni vele – teszi hozzá Szájer József, aki szerint ez akadályozza a további vitákat például arról, hogy jelen intézményi keretek között is többet lehetne kihozni az unióból. Csakhogy ehhez a nagyobb tagországoknak mélyebben kellene a zsebükbe nyúlniuk és jobban fel kellene vállalniuk a szolidaritást. A képviselő szerint az EU egy súlyos megszorítócsomagot követel tőlünk, ám kérdéses, nem kellene esetleg a régi tagoknak többet segíteni az újak felzárkóztatásában. A horizont leszűkült, a politikusok négyéves ciklusokban gondolkodnak, pedig nem szabad megengednünk, hogy húsz év múlva Európáról mint egy lerobbant, régi kontinensről beszéljünk, ami a múltat, nem pedig a jövőt képviseli. Egyelőre viszont hiányzik az irány kijelölése, s azok a Helmut Kohlhoz, Francois Mitterrand-hoz, Jacques Delors-hoz mérhető politikusok, akik az ügyeket végig is tudnák vinni – fogalmaz Szájer József. Úgy véli, az EU-tagok egyfajta cimborasággal viseltetnek egymás iránt, nem akarnak beavatkozni egymás ügyeibe, Magyarország mélyrepülését azonban ők is nagyon világosan látják. Az Európai Bizottság és a Tanács nyilatkozatai a magyar konvergenciaprogrammal kapcsolatban azonban a legkeményebbek, amelyek valaha is születtek. A magyar vezetők viszont nem tanultak ebből, ez pedig nem jó előjel.