A kistelepülésekre még nem tört be a politika

Enyhe köd ereszkedett a Balatonra, éppen annyi, hogy ne lehessen látni a túlpartot, de a párafelhő délre már kezdett eltünedezni, itt-ott megbomlott a sejtelmes fehérség, és eltűnt a tengernyi érzés. A választás napján a tisztánlátáshoz több ideig kellett várni, de estére kiderült minden. Vasárnap délelőtt fél tízkor Balatonakaliban a Szék ABC pénztárosnőjét két kávéját kavaró rendőr ugratja. – Te is lehettél volna polgármesterjelölt – mondják nevetve a kisasszonynak…
A Balaton-felvidéki aprófalvakban nemigen divat faluvezetői posztra pályázni. Dörgicsén például a régi polgármester az egyetlen jelölt, ráadásul független színekben. Ahogy a Dörgicsei étterembe beléptem, lám, ugyanaz a két rendőr iszik ásványvizet. Hamarosan kiderül az is, hogy a pult mögött álló szimpatikus fiatalember is rendőr, csak éppen szolgálaton kívül, most a felesége vállalkozásába segít be. A pulton innét és túl megy azért az esélylatolgatás: a polgármester marad, hiszen ő az egyetlen jelölt, a hat képviselőjelöltből pedig öt kerülhet a testületbe. Ráadásul a hat jelöltből öt most is képviselő, egy pedig egy korábbi ciklusban volt az. Az italkimérésben lévő személyek egyike csak egy szíverősítőre ugrott be, már szavazott, most megy szüretelni a közeli hegyre. Mint mondja, az országos politikai helyzet nem nagyon szól bele ebbe a voksolásba, mert itt a faluban mindenki tudja, hogy ki az, aki valóban akar tenni Dörgicséért, és ki az, akinek csak a szája jár. A munkába induló férfi úgy véli, hogy szigorítani kellene a segélyezés rendszerét. – Én kisnyugdíjas vagyok, és ha akarok, találok munkát. Nemrégiben az önkormányzattól segélyt ajánlottak fel, mire azt mondtam, elfogadom, de nem kértem, és nem is fogok kérni ilyet.
Egy középkorú férfi, aki a nyolcvanas években a bőriparban dolgozott, az országos politikáról szólva úgy véli, hogy a nyugdíjasok emlékeznek még a szociális biztonságra, és úgy gondolják, hogy a baloldal a garancia erre. – Márpedig a baloldal a népet nyúzza, de ha jelöltjeik egy kávéra meghívják a nyugdíjast, akkor sok szavazó azt hiszi, hogy ez a jelölt csak jó ember lehet – szögezi le.
– Jó, hogy a levegőért még nem kell fizetni – véli egy másik, majd ki tudja, miért, az egyik televíziótársaságról kezd beszélni. – Amit a Hír TV-vel művelnek, az nem semmi, pedig csak ők közvetítették a tüntetéseket. Most pedig be akarják záratni a csatornát. Hát a köztévé góréja miért nem vette át azt a papírt…
Dörgicsén hat óra tíz perckor jött az első szavazó, és délig már a választásra jogosult 251 állampolgár 30 százaléka leadta a voksát, tudom meg Cseh Jenőné jegyzőtől, Dörgicse és Vászoly körjegyzőjétől. Szerinte a falusi ember öntudata miatt ilyen magas az arány.
Este hétkor, amikor a televízió jelzi a pontos időt, s a dörgicsei harangtorony is megkondul, bezárjuk az ajtót, felbontjuk az urnát, különválasztjuk a szavazólapfajtákat és többször is megszámoljuk a szavazatokat – szögezik le a bizottsági tagok.
A szomszéd faluban, Mencshelyen idős pár sétál a szavazóhelyiség felé. A bejárat mellett egy másik rácsos ajtó, valamikor posta volt itt. Most csak a mobil posta tartózkodási idejét olvasni egy papíron: munkanapon 9–9.15-ig elérhető a szolgáltatás. Közben az öregek beérnek, hallom, ahogy kiszűrődik az ajtón: „Most akkor pecsételgetünk Laci bácsinak is.” Megvárom, míg kijönnek, s csak azt követően nyitok be. A 224 szavazásra jogosult közel 30 százaléka voksolt délig, tudom meg Higli Ágostonnétól, a választási bizottság elnökétől. És mintha déja vu érzésem lenne. A jelenlegi polgármester az egyetlen jelölt. Független. Az ötfős képviselő-testületbe hatan jelöltették magukat. A bizottsági tagoktól hallom, egy ilyen kis településen a polgármester feladata a munkahelyteremtés. A mencshelyiek fele Veszprémbe, Nagyvázsonyba jár dolgozni. A mobil postáról jobb lett volna, ha meg sem kérdezem őket, olyan nagy a felhördülés. Aki csekket akar feladni, annak tíz percekig kell a faluban köröznie. Van, akihez el sem jut a küldemény, mert azt a postás a bolt előtt lerakja. A polgármesteri tiszteletdíj alacsony, a testület tagjai pedig nem kapnak semmit, tudom meg arról, hogy miért akar ilyen kevés ember a helyi politika színpadára lépni.
Romposék a Mencshelyhez tartozó halomhegyi Kiscsutorás borozó kertjében ebédelnek. A hely zárva van, a tulajdonosok a tegnapi szüret utómunkálatait fejezték be, majd ebéd után hazamennek Balatonfüredre szavazni. – Nem titkolom, itt Bóka Istvánra szavazunk. Ha nem fideszes polgármesterjelölt lenne, akkor is rá szavaznánk, mert úgy érezzük, hogy a település a lehetőségeihez mérten is sokat fejlődött az elmúlt években – mondja Rompos Jenő, aki negyven évet mentőzött a térségben. Rögtön az egészségügy leépüléséről vélekedik, a vizitdíjtól a mentőszolgálat helyzetéig bezárólag.
Nagyvázsonyban a biciklit toló Kántor Zoltán azt mondja: az esti órákban megy majd szavazni. Nem élne máshol, és a három gyereke is megtalálta a környéken a boldogulását. Négy vagy öt polgármesterjelölt van a településen, de ő régóta tudja, hogy kire fog szavazni. A villanypóznákon választási plakátokat fújdogál a szél. Ez már elég nagy település ahhoz, hogy a politikai pártok is megjelenjenek. „Cirkuszt a pénzedért, a néző nem veszíthet” – bömböl a Neoton slágere az autómból. De jó volna, ha a mondat második fele is igaz lenne.