Kegyetlen erődemonstráció Srí Lankán

Kegyetlen erődemonstrációt tartanak a szemben álló felek Srí Lankán, így próbálván jobb tárgyalási pozíciókat elérni a jövő hét végén esedékes genfi találkozójuk előtt. Stratégiájuk csak az elmúlt egy hét alatt háromszáz ember életét követelte, legutóbb hétfőn száz katona halt meg egy, a lázadók által elkövetett öngyilkos merényletben. Az akcióra a colombói kormányerők légitámadással válaszoltak.
A helyzet mindenképpen abszurd és ijesztő. Adott egy csodálatos természeti adottságokkal megáldott, gazdag történelemmel és mély kultúrával rendelkező szigetország, melynek déli részén a világ minden pontjáról odasereglett turisták pihennek, míg tőlük alig száz kilométerre véres összecsapások zajlanak nap mint nap. Ráadásul igencsak furcsa, hogy épp egy béketárgyalást próbálnak a lázadók és a kormányerők mind több ellenfelük lemészárlásával megalapozni.
A harcok 1983 óta rendszeresek, ám a konfliktus gyökerei ennél régebbre nyúlnak vissza. A tamilok és a többségi szingalézek közti ellentétek már az ötvenes években kitapinthatók voltak, amikor is a Dias Bandaranaike vezette baloldali erők a szingaléz lét védelmezőinek kiáltották ki magukat, szembeszállva a brit hagyományokat követő konzervatívokkal. A tamilok ezzel párhuzamosan megfogalmazták igényüket a brit hódítás előtti államuk visszaállítására, melynek központjává az északi Jaffnát tették volna meg. Ezt a területet ma is Eelamnak, vagyis hazának nevezik.
A körülbelül 19 milliós lakosság háromnegyedét kitevő szingalézek persze hallani sem akarnak a függetlenségi törekvésekről, de még az autonómiáról sem, ami szerintük végül úgyis az elszakadáshoz vezetne. A kibékíthetetlennek tűnő ellentétek dacára 1987-ben, 1995-ben és 2002-ben már megköttetett egy-egy tűzszünet, ám a felek hamar felrúgták azokat. A szingalézek úgy vélik, a magukat tigriseknek nevező tamil harcosok vezetői azért nem képesek a megbékélésre, mert a háborúzás az egyetlen, amihez értenek. A huszonhárom éve tartó fegyveres konfliktusban már több mint 65 ezren haltak meg. Ez idő alatt kirajzolódott az is, hogy sem a kormányerők, sem pedig a tigrisek nem tudnak igazán felülkerekedni a másikon, ezért az állóháborúért azonban mind a ketten hatalmas árat fizetnek. Pedig a véres harcok nélkül az alakja miatt India könnycseppjének is hívott egykori Ceylon lehetne az egyik legdinamikusabban fejlődő ország a világon.
Az október 28–29-re tervezett genfi tárgyalások előtt ezekben a napokban egy norvég delegáció próbálja jobb belátásra téríteni a feleket, az egyetlen megoldásra, a kompromisszumra sem északon, sem pedig délen nem hajlandók.