Egyre színesebbek a Balaton-felvidéki hegyek, de Füred nem bizonyul szezonális településnek. Az elmúlt hetekben sem volt kihalt a város. Például ezen a hétvégén egy Romantikus reformkor elnevezésű kulturális fesztivál segítségével elevenedett meg a múlt, főként a XIX. századi városrészen. Három hete nem maradnak el a fürediek a budapestiek mögött a Gyurcsány-csomag és a miniszterelnök kérkedve felvállalt hazugságai és trágárságai elutasításában. Naponta gyalogos tüntetések indulnak a polgármesteri hivatal elől, lent, a 71-es úton pedig olykor 50-60 helyi autós idéz elő félpályás forgalomlassítást.
Tegnap, felhőtlen vasárnapon ezeknél is több történt Balatonfüreden. Egy kilenc és fél méteres, cicomátlan fakeresztért zarándokolt föl a meredek és kövecses ösvényen a Tamás-hegyre öreg és fiatal, szülő és gyermek, helybéli és másutt lakó honpolgár. Nem mintha nem látszana a város új jellegzetessége távolról is: a vízről – csónakból, vitorlásból és hajóból –, vagy sok füredi utcából. De azt, hogy az itteni nép keresztet állított közadakozásból, és hogy mit is akar vele üzenni, tudatosítani is kell. Erre szolgált az ökumenikus keresztavató szertartás a hegyen.
A felmagasodó kereszt alatt – szemközt a magyar tenger kanyarulatait, a Tihanyi-félszigetet, a Csúcs-hegyet és persze a mérhetetlen eget magában foglaló panorámával – a lelkipásztorok, a fúvószenekar, ünneplő ruhás gyermekek és a város néhány nevezetes személye. Feléjük és a kereszt felé fordulva, tág karéjban a tömeg. A táj minden irányban olyan, mint egy hatalmas, megelevenedő képeslap. Vannak sűrűn beépült részei, tehát részben „humanizált” itt a természet. De tegnaptól fogva „krisztianizált” is, a füredi kereszt által. Hiszen Isten a mérhetetlen szintkülönbséget, ami akkor keletkezett, amikor az ember függetlenítette tőle magát, Krisztus keresztje által hidalta át. Jézus áldozata által állhat helyre a békességünk Istennel, lehet részünk személyes és boldog örökkévalóságban…
– Nem hivalkodni jöttünk ide, hanem hogy fölemelje az ember a szívét az Úristenhez – mondja a város katolikusainak plébánosa, Gyűrű Géza pápai prelátus. Egy 1849-es helyi történetet is felidéz abból az időből, amikor először tiport nemzetünkön az orosz. A cár csapatai eljutottak addig az udvarházig, ahová a környék apraja-nagyja menekült előlük. A házat rémület szállta meg. Egy asszony azonban bal karján kisgyermekével, jobb kezében egy feszülettel kiállt az épület kapujába. Az asszony megcsókolta a feszületet, és az első közeledő katona felé nyújtotta: Csókold meg te is – mondta neki. A katona meghökkent, és megcsókolta. A többiek is sorban így tettek, majd megfordultak, és eltávoztak. Géza atya ki is mondja: a keresztre való felnézésből a szeretet parancsa származik. Ahogy Jézus szerette az embert, nekünk is úgy kell szeretnünk őt és egymást.
Röviden beszédet mondanak a település református és evangélikus tiszteletesei is. Jó tapasztalni, hogy a helyszínen utolsóként szóló fideszes polgármester, Bóka István sem alacsonyítja le pártcsatározás szintjére a keresztavatást. Az október elsejei helyhatósági választás számára 83 százalékos visszaigazolást hozott, így kezdheti második városvezetői ciklusát. Bóka megemlíti, hogy bár a képviselő-testület egyhangúlag szavazta meg a keresztállítást a település tulajdonában lévő területen, utólag azonban ilyen hangok is voltak: „Miért, minek, mit keres itt ez a kereszt, hogy merték, ki engedte…?” A polgármester csak azt fűzi hozzá: „Fogjuk meg a kezüket azoknak, akik értetlenül állnak a kereszt és a kereszténység előtt, amely Európát és hazánkat alapvetően formálta, és kérjük őket, hogy gondolják át a dolgot még egyszer.”
Szintén beszédes körülmény, hogy a keresztállítás és -avatás kezdeményezője és fő kivitelezője, Gerics Endre építőipari vállalkozó szerényen csak lent, a Tamás-hegy lábánál található Kormos csárdában szól az emberekhez. Az állófogadáson egyszerű szavakkal köszönetet mond azoknak, akik az ügy érdekében összeadták a két és fél millió forintot, és részt vettek a munkálatokban. Sztárolhatná magát, hiszen – amint helybéli polgártársaitól tudom – Füred három katolikus templomát az ő vezetésével újították fel. Szponzora volt díszkútnak, katonaemlékműnek, nélküle talán fogatok sem lehetnének a füredi Anna-bálon. Jöhetnek multik, Gyurcsány-csomagok, ő arra példa, hogy ezt a népet – különösen ha fölnéz a keresztre – nehéz lesz álreformok címén eltakarítani az útból.
origo.hu
A Kondorosi Csárda még egy utolsó esélyt adott a rongálónak
