Kötelék

Maciej Szymanowski

A magyarok évszázadok óta nagy rokonszenvnek örvendhetnek Lengyelországban, amit a közkeletű mondás is tanúsít a két jó barátról, akik mindig készen állnak a közös harcra csakúgy, mint a közös borozgatásra. Szívesen kortyolgattuk az in Hungaria natum, in Polonia educatum tokaji nedűt. A két államnak sem voltak egymással vitás kérdései.
Magyarország és Lengyelország kapcsolata egyre szorosabbá vált a dinasztikus kötődések által, hiszen magyar fejedelmek ugyanúgy uralkodtak lengyel trónon, mint Jagelló uralkodók a magyarok fővárosában. Tömegesen szolgáltak magyarok lengyel hadseregekben egészen a Rzeczpospolita, a nemesi lengyel köztársaság bukásáig, de később is aktívan támogatták a lengyeleket függetlenségi harcaikban. A szoros baráti kötelékeket még a második világháború sem szakította szét, pedig ekkor országaink formálisan a barikád ellentétes oldalain álltak. Az a hatalmas segítség, amelyet akkor a magyarok nyújtottak a lengyeleknek, örökre megmarad emlékezetünkben, s örök hálára kötelez bennünket. Ám az, ami 1956-ban történt, még ennek ismeretében is különleges jelenség volt, érdemes arra, hogy a lengyelek és a magyarok egymást követő nemzedékei emlékezzenek rá. Az 1956-os forradalom a XX. század legnagyobb magyar függetlenségi megmozdulása volt. Alakulása jóval az úgynevezett Brezsnyev-doktrína megjelenése előtti, de az azt követő időszakban is meghatározta Magyarország és egész Közép-Európa történelmét.
Lengyelország és a lengyelek szorosan összekapcsolódtak ezzel az eseménnyel. Hiszen a felkelés 1956. október 23-án a budapesti Bem-szobornál tartott diáktüntetéssel kezdődött, amelyet a poznani munkások és a lengyelországi megmozdulások iránti szolidaritás kifejezésére szerveztek. A magyar október idején aztán a lengyelek fejezték ki tömegesen szolidaritásukat, olyan mértékben, amilyenre még nem volt példa az úgynevezett keleti blokk egész történetében. És többek között a lengyel függetlenség elkötelezett hazai és emigráns híveinek köszönhető az is, hogy az 1956-os forradalomnak és áldozatainak emléke évtizedeken át fennmaradt, s ma is él nemcsak Lengyelországban, hanem messze határainkon túl is. 1956 újra bizonyságát adta Lengyelország és Magyarország sorsközösségének, a két nép egymás iránti nagy barátságának és szolidaritásának.

A szerző a budapesti Lengyel Intézet igazgatója