Külügyminiszter kerestetik

A január elsején kezdődő soros német uniós elnökség egyik fő feladatának ígérkezik, hogy dűlőre vigye a közös uniós külügyminiszteri poszt kérdését. A kérdés igencsak izgalmas, különösen annak ismeretében, hogy csütörtökön Strasbourgban úgy döntöttek, megfelezik az EU kül- és biztonságpolitikájára szánt 86 millió eurós keretet. Itt érdemes emlékeztetni, hogy az összköltségvetésben a parlament javaslata szerint 122,1 milliárd euró szerepel, vagyis a Javier Solana hivatalainak szánt összeg finoman szólva is elenyésző.
Csak sejteni lehet, hogy a döntés hátterében többek között német szándékok állhatnak, hiszen a legnépesebb európai ország vezetői – szemben Franciaországgal – eddig sem lelkesedtek az ügyben illetékes főképviselő páratlan szorgalmáért. Pedig az egykori NATO-főtitkár most is igen keményen dolgozik például a közel-keleti békefolyamat előmozdításáért, elég csak arra emlékezni, hogy ő volt az első magas rangú politikus, aki júliusban a háborús Libanonba repült.
Solana pillanatnyilag tehát magányos harcosnak tűnik, holott igen komoly kellemetlenségeket okozhat a jövőben, ha az Európai Unió nem lesz képes egységesebb arcot mutatni a külvilág felé. Ezt az egyre növekvő energiaéhség is be fogja bizonyítani, mint az már a Lahtiban tartott informatív EU-csúcson kirajzolódott, Putyin orosz elnök szereplését látva. Ám gondolkodásra érdemesek Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár szavai is, aki szerint semmi értelme nincs önálló uniós védelmi és katonapolitikáról beszélni, ha nincs közös külpolitika, magyarán: útmutatás a döntések hátterében.
De ennél is bizonytalanabbá teszi a helyzetet az a tény, hogy Solana rövid időn belül visszavonulni lesz kénytelen. Az elmúlt hónapokban többen is megjegyezték, hogy a spanyol politikus fáradtnak, megtörtnek tűnik, most azonban kitudódott, orvosa kertelés nélkül tudatta vele: egy éven belül meghal, ha nem hagy fel a rengeteg és stresszhelyzettel járó munkájával.
Angela Merkel német kancellár a berlini sajtó szerint bízik abban, hogy az intézményi reform véghezvitele, ezzel együtt az alkotmány ratifikációja nélkül is van mód az EU-külügyminiszteri poszt létrehozására, csakhogy ehhez Solana búcsúja esetén a megfelelő emberre is szükség lesz. Úgy tudni, Merkel favoritja Mikulás Dzurinda volt szlovák miniszterelnök, ám túlságosan nem érhetett komoly fázisába a döntés-előkészítés annak ismeretében, hogy nemrég még Medgyessy Péter magyar exkormányfő neve is felmerült. Ezt azóta természetesen mindenki tagadja. Dzurinda azonban vélhetőleg még bízik abban, hogy egyszer újra kormányfő lehet, így egyelőre nem vallott nyíltan színt szándékairól. Esélyesként emlegetik viszont Wolfgang Schüsselt is, aki minimális különbséggel ugyan, de elvesztette kancellári posztját az október 1-jei osztrák választásokon. A kérdés csak az, Schüssel hisz-e abban, hogy egyre kevesebb pénzből is jobb képet festhet Európáról a nagyvilágban.