Mansfeld-vita

Mansfeld Péter története kapcsán a Magyar Nemzetben (szept. 23.) ezúttal Hanthy Kinga hamisította meg az állításaimat. (Korábban ugyanezt tette Lőcsei Gabriella [2002. XI. 1.], Pál Gábor [2004. III. 27., IV. 20.], Tamáska Péter [2004. V. 19.] is.) Hanthy írása szerint arra a következtetésre jutottam, hogy Mansfeld „köztörvényes bűnöző volt, aki elsősorban lopások, autóelkötések, egy rendőr elrablása és fegyverrejtegetés miatt érdemelte ki büntetését”. Ez teljes valótlanság, Hanthy vagy nem tud olvasni, vagy szándékosan téveszti meg az olvasókat. Mansfeldről írott első, 1995-ös cikkemben ez áll: „Mansfeld elszánt, merész, sőt rettenthetetlen jellemű személyiség volt, ami nyilván szintén nagyon irritálta a hatóságokat. […] Nem egy gáncs nélküli szabadsághős volt, hanem homályos célokért küzdő, korántsem mindig tiszta eszközöket felhasználó, meggondolatlan, vakmerőségig bátor pesti srác volt, akinek »átnevelhetőségében« nem bíztak a hatóságok. Ezért másfél éves siralomházi raboskodás után a törvényességet és az emberiességet megcsúfolva, brutális módon meggyilkolták a 18 éves fiút” (Az év filmjeiről. Hintsch György: Irgalmatlanul. 1956-os Intézet Évkönyve, 381. o.). Mansfeldről írt tanulmányomban 2003-ban ezt írtam: „Meggyőződésem, hogy a kíméletlenség magyarázata nem a vádpontokban rejlik. Azt nem tudták elviselni a bíráskodók, hogy Mansfeld még a teljes reménytelenségében is szembe mert velük szállni. Ezért tűnhetett javíthatatlan, átnevelhetetlen »ellenforradalmárnak« a szemükben” (Mítoszok helyett – 1956. Noran Kiadó, 283. o.). Hasonló értelemben fogalmaztam számos cikkemben, kötetemben, interjúmban (Egy pesti srác. Magyar Hírlap, 1996. XII. 12., Mansfeld Péter és kultusza. Népszabadság, 2002. X. 22., 8. o., Mansfeld Péter, a megtorlás legfiatalabb áldozata. Rubicon, 2002/11–12., 33. o., Mansfeld Péter. A valóság és a mítosz. Beszélő, 2002/12., 58. o., Mansfeld Péter és a szobra. Népszabadság, 2004. V. 11., 14. o., Széna tériek, 1956. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2004, 242. o., A felkelés budai központja a Széna tér volt. Budai Polgár, 2004. X. 28., Hamis legendagyártás. Mozgó Világ, 2005/2., 52. o., „Ellenfehérkönyv”. Szerzői kiadás, 2006, 33. o.).
Még inkább figyelemreméltó Hanthy felütése: „Tény, hogy a 18 éves korában Kádárék vérbírósága által halálra ítélt Mansfeld Péter volt javítóintézetben, lopás miatt vizsgálati fogságban is, mielőtt 1958 februárjában újra letartóztatták. Szilágyi Andor filmje sem hallgatja el ezeket az előzményeket, nem idealizálja a pesti vagány, Mansfeld alakját, de nem hagy kétséget afelől, hogy a fiatalember a börtönben hőssé vált.” Hohó! Mindezeket én már 11 éve állítom – ezt bárki ellenőrizheti a fentebb megjelölt forrásokból –, amiért válogatott szidalmakat kellett elviselnem.
Hanthy és Szilágyi felismerése elegendő kárpótlás számomra. Azt már mégsem várhattam el, hogy a Magyar Nemzet cikkírója elismerje: megnyertem az évekig elhúzódó Mansfeld-vitát!
Eörsi László

Sajátos élet- és világszemléletről és roppant sajnálatos ízlésről árulkodik, ahogy Eörsi László mint egy versenyt vizionálja maga elé saját munkásságában már-már életmű nagyságúra dagasztott Mansfeld-fóbiáját. (Ugyanez figyelhető meg a Tóth Ilonka-üggyel kapcsolatban kifejtett, roppant kártékony „történészi” ámokfutása esetében is.) Kedves Eörsi László, üres a stadion, ön egyedül gyaloggaloppol itt. A versenyző pedig, akit most vagy mindig és általában épp utolérni vagy legyőzni vél, az nem más, mint csupán – saját önmaga.
Hanthy Kinga