A Munkáspártnak sikerült a konferencia néhány napjára az egység látszatát kelteni, néhányan talán még el is hitték volna, hogy Tony Blair miniszterelnök és a helyére pályázó Gordon Brown pénzügyminiszter között szent a béke, ha két elszólás fel nem fedi a valóságot. Az egyik a kormányfő feleségétől származott, aki a pénzügyminiszter beszéde közben, amikor Brown a Blairrel folytatott együttműködéséről beszélt, hallhatóan megjegyezte: „Na, ez aztán hazugság.” A másik az ausztrál médiamágnás és befolyásos brit lapok tulajdonosának, Rupert Murdochnak az interjúja volt. Murdoch azt mondta, valahányszor Londonba jön, igyekszik mindkét vetélytárssal találkozni, különben mind a kettő azt hinné, hogy a másikkal ellene szövetkezik. A kormányfő legalább megúszta a konferenciát anélkül, hogy sokat faggatták volna távozása idejéről, sőt sokan arra kérték, maradjon a helyén, ami aligha eshetett jól Gordon Brownnak.
David Cameron, a Konzervatív Párt új vezetője tart ugyan vetélytárstól, de nyilvánvaló, hogy sok toryt aggaszt középutas magatartása, az, hogy nem kínál igazán eltérő politikát a miniszterelnökétől. Az eredmény: míg a konzervatívok a pártkonferenciák előtt következetesen nyolc-tíz ponttal vezettek a kormány előtt a közvélemény-kutatások eredményeiben, a héten közzétett adatok szerint a két pártot egyetlen százalék választja el. A szavazópolgárok nem sok különbséget látnak Cameron szándékai és a kormány politikája között.
Gordon Brown, aki abban bízik, hogy a következő konferencia idején már ő tarthatja a miniszterelnöki beszédet, szintén nem örülhet a közvélemény-kutatók adatainak. Bár Cameron mindegyik munkáspárti politikusnál népszerűbb, a szavazók válaszaiból az derül ki, hogy többen támogatnák voksaikkal a Munkáspártot Blair, mint Brown miniszterelnöksége alatt. A torykat viszont az kedvetlenítheti el, hogy legalább tíz százalékkal kellene megelőzniük a Munkáspártot a következő választás előtt ahhoz, hogy szilárd parlamenti többséggel alakíthassanak kormányt. Erre egyelőre kevés a remény. Vannak olyan szavazópolgárok, akik egyenesen azt mondják, Cameron megfosztotta őket a választás lehetőségétől, hiszen ő sem ajánl mást, mint a Blair-kormány.
A következő általános választásig valószínűleg három évet várni kell, de már most kezd kirajzolódni minden kétpártrendszer rémálma: a döntetlen választási eredmény, aminek egyedül a legkevésbé reprezentatív harmadik örülne: Menzies Campbell Liberális Demokrata Pártja, amely a szavazók tizennyolc százalékának bizalmát élvezi.
origo.hu
Szellemváros lett az egykori sármelléki laktanya – fotó
