Török Gábor politikai elemzőt régebben gyakran meghallgattam, egyrészt jó stílusban adta elő a mondandóját, másrészt mindig azt a látszatot keltette, hogy felkészült, elfogulatlan elemző. Néhány éve azonban megdöccent bennem a szimpátia, és egyáltalán nem azért, mintha Török életrajzában bármi változott volna (üzletről lévén szó, erről, mondjuk, nem tudhatok biztosat). Valójában az történt, amit egy politikai elemző nyilvánvalóan a legkevésbé olvas szívesen bármely napilapunk vezércikkében: túl sok itt a tévedés.
Tényleg nem arról van szó, hogy Kéri Lászlóhoz vagy az Ősz Pulóverkirályhoz képest Török Gábor jóslatai vadabbak, merészebbek vagy elvetemültebbek lennének, pusztán visszaemlékeztem az elmúlt évek néhány jelentős melléfogására. Ezekből ugyanis Török Gábor szakmai elemzéseiben akadt bőséggel. Hogy csak a legutolsó sötétben tapogatózását felidézzem: néhány héttel Magyar Péter feltűnése előtt látványosan elparentálta a teljes ellenzéket, mondván, képtelenek tematizálni, nincsenek vezéralakjaik, semmi esélyük. Aztán egyszerre változott a helyzet, és Török már arról beszélt, írt, üzent, hogy teljesen átrendeződött minden a magyar belpolitikában. Most pedig azt olvasom, hogy Török szerint Orbánék szűk többséggel mégis győzhetnek tavasszal.
Láttunk már olyat, hogy a Fidesz – harminc éve – fölényesen vezette a közvélemény-kutatásokat, majd alig jutott be a parlamentbe. Az is előfordult, hogy rendszerváltó pártok – kisgazdák, MDF, SZDSZ – darálták le önmagukat, majd semmisültek meg viharos gyorsasággal. És emlékszünk 1998-ra, amikor az MSZP megnyerte a választásokat, mégis a fiatal demokraták alakíthattak kormányt.
Jósolni, jövendölni, előre vetíteni jelen idejű eseményeket már csak ezért sem tanácsos. Akkor sem, ha a megrendelő türelmetlen, akkor sem, ha az önpozicionális miatt valami tényleg meghökkentővel kell előrukkolni.
Amit a tavaszi választásról biztosan tudhatunk, hogy a kormányoldal néhány hete keményen beleállt a kampányba. Az is világos – hiszen a miniszterelnök elmondta –, hogy újra meg fogják nyerni a választást, legalábbis mindent megtesznek a győzelemért. Ellenzéki szavazó ismerősömnek ezért is mondtam nemrégiben, amikor ujjongva kijelentette, hogy a Tisza Pártot már nem lehet megszorítani, hogy türelem, kilenc hónap múlva választunk, nem pedig holnap. Ennyi idő alatt előre nem látható események sokasága rendezheti át az erőviszonyokat.
Olyan dolgok derülhetnek ki a főszereplőkről, amelyekről az ország nyilvánosságának ma fogalma sem lehet. Nem tudjuk, a gazdasági körülmények hogyan alakulnak, nem látjuk világosan, befejeződik-e az orosz–ukrán háború, azt sem tudjuk, Washington, Moszkva, Peking hogyan tologatja a bábuit a világ hatalmas terepasztalán. Voltaképpen semmit sem tudunk, ez az igazság.
Mindez azért fontos, mert Török Gábor legújabb facebookos bejegyzése alatt másféle kommentárokat olvasunk. Ott a Tisza Párt tizenöt, sőt húszszázalékos előnyéről beszélnek a rajongók, mintha éppen a kormánypártiak nem akarnának győzni vagy Orbán Viktort meglepték volna az események. Hát, erről szó sincs. Akik elaléltak a pride látványától, ha eljön az idő, talán majd rákukkantanak a békemenetre is. És akik már most, a végső felvonás előtt sok-sok hónappal tényleg elhiszik, hogy győztek, valószínűleg iszonyatosan pofára esnek majd jövő áprilisban.
A magyar baloldal legnagyobb gyengesége az önáltatás és a hamis biztonságtudat – megtanulhatták volna már a leckét, de eddig csak mi vettük észre, hogy túlszeretik a vágyaikat.
Szóval, nyugalom. A malmok őrölnek, a tervek elkészülnek, a sereg felsorakozik. Aztán lesz, ami lesz. De a győzelmet mindig annak adják, aki előre felméri az ellenfél valóságos gyengeségeit, tisztában van a saját erényeivel és korlátaival, valamint jobban akarja a győzelmet a másiknál.
Nem kell Török Gábornak lennünk ahhoz, hogy ebben mindannyian egyetértsünk.
