Nők és slágerek

Forró szurkot öntöttek eredetileg az egri nők az ostromlétrán tolongó kontyos törökök nyakába – ám az idők változnak. Az egri Gárdonyi Géza Színház könnyed zenés darabja, a Tanulmány a nőkről (műfajára nézve „zenés válóok két részben”) gyökeresen más nőfelfogást mutat. Ezek a hölgyek már nem küzdenek – kicsit unalmas (hatvanas évekbeli) házasságaikba csupán a trendi válóper izgalmai hoznak némi színt. A habkönnyű történetet, ami Gyárfás Miklós korabeli bugyutácska filmforgatókönyvét követi, egy pillanatig sem szabad komolyan venni – tudja ezt Csizmadia Tibor rendező is. Nemes Takách Kata táncdalfesztiválos fílinget idéző díszleteiben inkább a társulat színészeinek teremt fergeteges komédiázási lehetőséget.
A jelenséget – hogy örökzöld slágerek elénekléséhez kerítenek alibidarabot – az Anconai szerelmesek című vándorprodukcióból ismerhetjük. Ott az itáliai fülbemászás volt a cél, itt a hazai nosztalgia – Ambrus Kyritől Szécsi Pálig. S csodák csodája: az egri színészek még e táncos-komikus kihívásnak is eleget tudnak tenni, sőt bravúros magánszámoknak is tanúja lehet a néző. Az író szerepét megformáló Görög László képességeivel eddig is tisztában lehettünk, s a tömeges válóokot képező válóperes ügyvédbojtárnőt alakító, elsöprő erejű Jordán Adélt meg a hajóskapitányi epizódszerepben is remeklő Csendes Lászlót is ismerjük a filmvászonról. Eger városában azonban olyan titkos tehetségek is vannak, mint Gál Kristóf és Hüse Csaba – ha kell, hátúszásban is képesek közlekedni a színpadon. Bozó Andrea az időtlen szőke cicababa típusát hozza (akinek mindeközben megvan azért a magához való esze), s Mészáros Sára és Fekete Györgyi sem megy egy kis önfeledt komédiázásért a szomszédba. Utóbbi nemcsak azok közé a színésznők közé tartozik, akik egyenletesen teljesítenek egész pályájukon – arra is képes, hogy valami fanyar bölcsességet csempésszen a papírmasé színpadi szerepbe is.
A műszempillás-neonreklámos önámítás végképp a félmúltba csúszott: az ember legszívesebben azokon a pontokon visítana fel ellenállhatatlanul, ahol pedig sem a szerző, sem a rendező nem szándékolta. Némelyik sláger még ma is piacképes, sőt a korabeli táncdalszövegírók bravúrdarabjait is érdemes leporolni. A gond magával a korral, a nosztalgia tárgyával van. A szocializmussal, ami ott van a szerelmi cívódásokban és a válóperekben is – ott van minden mondatban…
(Tanulmány a nőkről – Gárdonyi Géza Színház, Eger. Rendező: Csizmadia Tibor. Főbb szerepekben: Görög László, Jordán Adél, Gál Kristóf, Bozó Andrea, Fekete Györgyi, Mészáros Sára.)