Kínos helyzetbe hozta a Kremlt Anna Politkovszkaja brutális meggyilkolása. Bár a jelenlegi orosz hatalom és a hozzá lojális csecsen vezetés, finoman szólva aligha zárta a szívébe az ismert újságírót, megöletése részükről meglehetősen perverz feltételezésnek tűnik. Már csak azért is, mert Moszkva feje ugyancsak fájhat amiatt, hogy rövid időn belül ez immár a második nagy visszhangot kiváltó gyilkosság az orosz fővárosban, amely csapást mérve a stabilizálódó Oroszország imázsára, a kilencvenes évek vadkapitalizmusát idézi. Azokat az időket, amikor a leszámolások – gondoljunk csak a Holodov vagy Lisztyev elleni merényletekre – elérték a sajtót is.
Anna Politkovszkaja meggyilkolásának nemzetközi visszhangja, ha lehet, még a nemzeti bank alelnöke ellen elkövetett merényletnél is kellemetlenebb lehet Moszkva számára. Az amerikai reakciókból már most jól kiolvasható, hogy az eset ismét az emberi jogok és a sajtó helyzetére irányítja a figyelmet, mondván, Oroszországban a független újságírókra ilyen sor vár. Ez természetesen erős túlzás, ám nem változtat azon a tényen, hogy Moszkva védekezni kénytelen. Többen felvetik azt is, hogy a Kreml demokratikus szabadságjogokat visszaszorító politikája teremt olyan hangulatot, amely kedvez a mostanihoz hasonló brutális leszámolásoknak. Történik mindez ráadásul olyan pillanatban, amikor amúgy is feszültebbé vált Moszkva és a Nyugat viszonya, s ennek legújabb fejezeteként éppen a grúz–orosz viszony kiéleződése miatt kényszerült az információs térben védelembe a Kreml.

Orbán Viktor kemény szavakkal illette a volt vezérkari főnököt