Egység, innováció, reform. Három fogalom, amely a finnországi Lahtiban is megannyiszor elhangzik, amikor a résztvevők arról értekeznek, miként javíthatnák az Európai Unió pozícióit a globális versenyben. Előbbi főként a kifelé mutatott arcra vonatkozik, mindenekelőtt a tavasszal meghirdetett közös energiapolitika tekintetében, míg a második arra, hogy Európa nem feledheti, a tudásipar fejlesztése nélkül menthetetlenül lemarad a keleti riválisok mögött. Az informális csúcstalálkozó díszvendége Vlagyimir Putyin orosz elnök, akinek jelenléte jelzésértékű. A szakértők úgy számolnak, húsz év múlva az EU energiaszükségleteinek nyolcvan százalékát csak import révén fogja tudni kielégíteni, s bármilyen erővel fogalmazódik is meg az igény minél több forrás bevonására, a gazdasági szempontok minden bizonnyal egyre inkább Moszkva felé terelik majd a (hamarosan) huszonhetek figyelmét.
Ez utóbbi számban aztán rögvest benne rejlik a következő nagy kérdés, az intézményi reform ügye. Sokan úgy vélik, a januári bővítés soha vissza nem térő lehetőséget biztosít Brüsszel számára a legsürgetőbb reformlépések végrehajtására. Az állóvizet leglátványosabban Günter Verheugen ipari biztos kavarta fel interjújával, amelyben támadást indított az elhatalmasodó bürokrácia és a pökhendi tisztségviselők ellen. A politikust sokan támadták, egyre többen azonban meg is védelmezik, így Angela Merkel német kancellár is, ami fontos annak ismeretében, hogy januártól Berlin veszi át az elnöki stafétát.

Hatalmas hiszti lesz a baloldalon: az átláthatósági törvényjavaslat már az Országgyűlés előtt van