Egység, innováció, reform. Három fogalom, amely a finnországi Lahtiban is megannyiszor elhangzik, amikor a résztvevők arról értekeznek, miként javíthatnák az Európai Unió pozícióit a globális versenyben. Előbbi főként a kifelé mutatott arcra vonatkozik, mindenekelőtt a tavasszal meghirdetett közös energiapolitika tekintetében, míg a második arra, hogy Európa nem feledheti, a tudásipar fejlesztése nélkül menthetetlenül lemarad a keleti riválisok mögött. Az informális csúcstalálkozó díszvendége Vlagyimir Putyin orosz elnök, akinek jelenléte jelzésértékű. A szakértők úgy számolnak, húsz év múlva az EU energiaszükségleteinek nyolcvan százalékát csak import révén fogja tudni kielégíteni, s bármilyen erővel fogalmazódik is meg az igény minél több forrás bevonására, a gazdasági szempontok minden bizonnyal egyre inkább Moszkva felé terelik majd a (hamarosan) huszonhetek figyelmét.
Ez utóbbi számban aztán rögvest benne rejlik a következő nagy kérdés, az intézményi reform ügye. Sokan úgy vélik, a januári bővítés soha vissza nem térő lehetőséget biztosít Brüsszel számára a legsürgetőbb reformlépések végrehajtására. Az állóvizet leglátványosabban Günter Verheugen ipari biztos kavarta fel interjújával, amelyben támadást indított az elhatalmasodó bürokrácia és a pökhendi tisztségviselők ellen. A politikust sokan támadták, egyre többen azonban meg is védelmezik, így Angela Merkel német kancellár is, ami fontos annak ismeretében, hogy januártól Berlin veszi át az elnöki stafétát.
Ezrek várják, hogy újra legyen az áram
