A hitet példázza a Tóth Ilona-emlékdíj

Első alkalommal adták át a Tóth Ilona-emlékdíjat. Az elismerést Pócza Péter szigorló orvos vehette át csaknem kétszáz meghívott vendég jelenlétében a Semmelweis Egyetem Orvostudományi Karának hatalmas előadótermében. E díj léte jelzésértékű, mert egyrészt a mártírhalált halt szigorló orvosnő végleges elfogadottságát jelenti az orvostársadalomban is, valamint figyelmeztetés a tudatos történelemhamisítóknak, akik évtizedeken keresztül – még a rendszerváltás után is – megmásították az 1956-os forradalom és szabadságharc valódi céljait.

Egyesek még ma is az áldozatok bemocskolásával akarják igazolni az 1956 utáni megtorlást. Ez történt a Tóth Ilona-per kapcsán is. Legutóbb Moldova György jelentette ki, hogy Tóth Ilona gyilkos volt, Kende Péter botránypublicista és Eörsi László történész hasonló véleményüket írásban is megjelentették. Többek között Jobbágyi Gábor, M. Kiss Sándor, Kahler Frigyes, Benedek István és Iván László alapos orvosi és jogi kutatásainak köszönhető, hogy kimondható lett: Tóth Ilona szigorló orvos nem ölt embert, ártatlanul ítélték halálra, és az Obersovszky–Gáli elleni váddal öszszemosva egy koncepciós per áldozata lett. 1956. november 12-től a politikai ellenállás egyik kulcshelyszíne volt a Péterfy Sándor utcai kórház Domonkos utcai részlege, ahol Tóth Ilona szigorló orvos a sebesültek ellátását vezette. Ebből a kórházból terjesztették a levert forradalom vezetői a röplapokat és az Élünk című lapot. Jobbágyi Gábor jogászprofesszor a Tóth Ilonáról szóló, Néma talp című könyvében feltárta, hogy a per könyörtelen ítéleteinek igazi célja a magyar értelmiség megtörése volt. Tóth Ilonát egy ávós meggyilkolásával vádolták, de hoszszas kutatómunkával bebizonyosodott, hogy Tóth Ilona ellen egyetlen bizonyíték a beismerő vallomása volt, amit fizikai és pszichikai kényszer hatása alatt tett. A rendszerváltás után tíz évnek kellett eltelnie, amikor 2000-ben az Országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amely azoknak is mentesítést adott, akiket az 1956-os forradalom kapcsán úgynevezett közvádas bűncselekmény miatt ítéltek el. Tóth Ilonát is mentesítették, és azóta a magyar jog szerint ártatlannak tekinthető. A díj átadásának napját, november 21-ét éppen ezért történelmi dátumnak tartja Jobbágyi Gábor jogászprofesszor, mert bár évek óta Tóth Ilona szobra áll az egyetem kapuja előtt, de most az egyetem végleg
visszafogadta valamikori tanítványát, aki itt ötven évvel ezelőtt szigorló orvosként, kitűnő tanulóként példamutató orvosi életre készült.
Körmendy Béla, az állatorvos-tudományok doktora feleségével együtt alapította a díjat azzal az elképzeléssel, hogy évenként a Kárpát-medencében egy szigorló orvost megjutalmaznak. Úgy vélik, hogy Tóth Ilona szellemiségének felmutatásával, magyarságának, hivatástudatának, keresztényi áldozatának bemutatásával sokaknak példaképe lesz. Jövőre a marosvásárhelyi orvosi egyetemen szeretnének kiválasztani egy arra érdemes fiatal szakembert. A Tóth Ilona-díj létrejöttéért, megvalósulásáért sokat tett Bertók Lóránd professzor, Erkel Tibor és Bene Éva orvos kandidátus.
Iván László professzor egyetemi csoporttársa volt Tóth Ilonának. Ünnepi előadásában hangsúlyozta, hogy Tóth Ilona egészen kivételes személyisége volt az egyetemnek. Briliáns intellektusa, tiszta és erős etikája volt. Mindenki szerette, becsülte tudásáért, szerénységéért. Soha nem hitte el azokat a hamis vádakat, hogy csoporttársa embert ölt volna. Iván László kezdő orvosként 1957 szeptemberétől Nyírő Gyula professzor mellett dolgozott, aki igazságügyi pszichiáterként az egyik szakvéleményt adta Tóth Ilonáról, és abban kifejtette – a szigorló orvosnő neurológiai állapota arra utalt –, hogy vallomása előtt súlyosan bántalmazták. Iván professzor a magyar Jean d’Arcnak nevezte Tóth Ilonát.
Tulassay Tivadar, a SOTE rektora elmondta, hogy a különböző vélemények ellenére nem kérdőjelezhető meg Tóth Ilona mártíromsága, tisztasága, hite és áldozata. Az orvosi egyetem hallgatóinak, a jövendő generációnak az ő magatartása, orvosi tevékenysége, hivatástudata, a forradalomban vállalt szerepe követendő, és ezért az egyetem ápolni fogja emlékét.
– Egyetemünk hősének tartjuk. Ezzel a díjjal arra emlékeztetünk, hogy élt közöttünk ötven évvel ezelőtt egy nagyszerű szigorló orvos, aki életét adta Magyarországért – hangsúlyozta a rektor.
A sok jelölt közül a zsűri Pócza Péter szigorló orvost érdemesítette arra, hogy megkapja a Tóth Ilona-emlékdíjat. Mindkét szülője orvos, a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel. A legmagasabb pontszámmal vették fel az orvosi egyetemre és már másodéves hallgatóként bekapcsolódott a tumorsejtek biológiáját kutató csoportba. A fiatalember Győrfi Lajos alkotását, a Tóth Ilona-plakettet ölelte magához, miközben arról beszélt, hogy felemelő érzés egy olyan díj tulajdonosának lenni, amelynek névadója szolgálta a hazáját, mindig hűséges volt a hippokratészi eskühöz.
Az ünnepségen jelen volt Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is, aki megjegyezte: ez az ünnepi díjátadás is jelzi, hogy az igazság előbb-utóbb kiderül. Ötven évvel ezelőtt azok az orvosok, medikusok, szigorló orvosok, akik a legnagyobb harcok közepette gyógyítottak, életeket mentettek, tudták, hogy mi a dolguk és mi a kötelességük. Ezt hiába próbálták a mai napig bepiszkítani, beárnyékolni, nem sikerült. Ennek a nemzedéknek olyan fénylő csillagokra van szüksége, mint például Tóth Ilona – mondta Éger István.