Nos, nem az. Itt van például az Európai Unió, amelynek Ukrajna jelen pillanatban nem tagja. Ebből logikusan következne, hogy az EP-ben és a Tanácsban ülő döntéshozók mindenekelőtt a saját állampolgáraik érdekében cselekednek és döntenek. Ez pedig egyértelműen az, hogy a háború a határainkon kívül véget érjen, hiszen Európa népei lassan belerokkannak abba a hajszába, amit a fejük felett döntők eddig Ukrajna érdekében tettek. Adja magát a kérdés: miért? De tulajdonképpen már a megfogalmazásom sem pontos, mert a brüsszeli vezetők nem Ukrajna érdekében, az ott harcolók és áldozatok mellett küzdenek, hanem saját anyagi és hatalmi motivációjuk mentén.
Az Európai Bizottság márciusi összesítése szerint a háború kitörése, azaz 2022 februárja óta Ukrajna az EU-tól és tagállamaitól nagyjából 140 milliárd (!) eurónyi pénzügyi, katonai, humanitárius és menekültügyi támogatást kapott, aminek hatvanöt százaléka vissza nem térítendő, harmincöt százaléka pedig rendkívül kedvezményes kölcsönök formájában érkezett. Tavaly februárban pedig ezek az emberek arról is megállapodtak, hogy 2027-ig ez az összeg 52 milliárd euróra emelkedhet, ám ebben már a háború utáni helyreállításra szánt támogatás is benne van.
Csak összehasonlításképp: a GKI Kutatóintézet összesítése szerint, amióta Magyarország csatlakozott az Európai Unió közösségéhez (azaz 2004 óta), nettó 67,8 milliárd eurónyi támogatás érkezett hozzánk, azaz nem sokkal több, mint amennyit Ukrajna kap durván öt év alatt. Újra felmerül bennem a kérdés: miért? (Hangsúlyozom megint: Ukrajna nem tagja az Európai Uniónak.)





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!