A Többszörösen díszített című kiállítás a Hagyományok Háza Szecesszió, art deco, népművészet – Női lélek, népi formák tárlatából indult ki, amely a népművészet szempontjából vizsgálta a XX. század jelentős női alkotóinak művészetét. Az ott bemutatott életművek közül Hatvanban három művész képző- és iparművészeti örökségének nyújtják egy helyi olvasatát: Lesznai Anna, Mallász Gitta és Undi Mariska életműve köré épült a tárlat. Alkotásaikban hangsúlyosan jelen van a népi kultúra, és egyfajta összművészeti felfogás jellemzi mindhármukat.
A Többszörösen díszített című tárlat alkotásai
A kiállítás egyik leglátványosabb egysége az idén 140 éve született Lesznai Anna emlékszekciója, ahol díszítőművészeti munkái is helyet kaptak. A Hatvany Lajos Múzeum őrzi Lesznai Anna (1885–1966) képzőművészeti hagyatékát. A művész munkásságára a hagyomány és a modernitás is jellemző. A rajz és a festészet mellett az iparművészet is érdekelte, textiltervezőként a magyar népművészet motívumait használta fel munkáiban, modern formában megújítva azokat.
Jellegzetes stílusát a szecesszió, a népi ornamentika és az avantgárd esztétika egyaránt inspirálta.
Mallász Gitta (1907–1992) grafikai tervezésén keresztül a népi formakincs modern értelmezése válik láthatóvá. Az Állami Népi Együttes kosztümtervezőjeként kamatoztathatta népművészeti ismereteit, és az évek alatt számtalan produkcióhoz tervezett jelmezeket. A kiállításon az Ecseri lakodalmas (1951) című darabhoz készült menyasszonyi ruháját mutatják be.
Undi Mariska (1877–1959) pedagógusként, kutatóként és mintatervezőként is hidat épített a folklór és az iparművészet között. Elismert kutatója volt a magyar ornamentikának is. Alapvető törekvése volt, hogy a népi kultúrát beemelje a kortárs képző- és iparművészetbe.
A kiállítást Simon Tamás néprajzos-muzeológus és Tóth Gréta művészettörténész-muzeológus rendezte.
H. Szilasi Ágota művészettörténész a megnyitón elmondta: ezek az életművek azt is megmutatják, hogyan váltak a népművészet elemei tudatos vizuális rendszerré a XX. századi tervezők keze nyomán. Tóth Gréta kifejtette, hogy a népi kultúra a virágkorát élte a XX. században, akkor indult meg a tudományos feldolgozása is.
Néprajzi gyűjteményünkkel is kiegészítettük az alkotók munkáit, hogy megmutassuk: oda-vissza ható folyamatról van szó. Nemcsak inspirációt adtak a népi elemek ezeknek az alkotóknak, hanem az ő munkásságuk is visszahatott a közösségi művészetekre
– magyarázta Tóth Gréta.
