A felsorakoztatott alkotók munkásságának közös pontja, hogy tudatosan fordultak a népművészet kutatása, feldolgozása és megújítása felé. Látásmódjukat, szakmai tevékenységüket izgalmas és reprezentatív tárgyak segítségével eleveníti meg a tárlat, a történetmesélés eszközeivel kibontva életük és a népművészet kapcsolatát.
A tárlat főkurátora, Czingel Szilvia lapunknak hangsúlyozta: a tárlat nem általában beszél a két nagy stílusirányzatról, hanem olyan jelentős női alkotókat sorakoztat fel, akik ebben az időszakban fontos műveket tettek le az asztalra, akár a divattervezés, akár a plakáttervezés, akár a reklámgrafika terén.
Mindezekkel jelentősen hozzájárultak azokhoz a népművészeti kutatásokhoz, amik pont ebben az időszakban indultak el, hiszen ők maguk is gyűjtöttek, járták a falvakat. Voltak olyanok, akik beköltöztek a Néprajzi Múzeumba, ott kutatták a népi hímzéseket, így aktív részesei voltak a népművészet újra felfedezésének.
− A kiállításban hat hölgyet mutatunk be. Megjelennek a Zsolnay nővérek, akik a Pécs környéki délszláv népcsoportok népviseletét kutatták, majd a megismert motívumokat rendre beépítették az ikonikus gyár kerámiáiba. A tárlatban feltűnik Undi Mariska, a gödöllői művésztelep kiemelkedő művésze, aki a magyarság eredetét kutatta, valamint a kalotaszegi motívumkincsek újra értelmezésében volt aktív. Tüdős Klára a korszak egyik nagyon fontos divattervezője volt, itt a tárlatban a sárközi ihletésű ruhái és ruhatervei jelennek meg, de a nevéhez fűződik például a belvárosi Pántlika szalon.
Lesznai Anna is feltűnik, aki elsősorban a birtokán dolgozó mezőkövesdi idénymunkások ruhájáról vett át és alakított át mintákat a saját gondolata szerint.
A tőle kihelyezett tárgyak igen kalandos módon jutottak vissza az országba az Egyesült Államokból.
Talán a kiállítás legizgalmasabb szereplője Mallász Gitta, aki a két világháború között Dallos Hanna szerzőtársa volt.
Nagyon fontos art deco plakátok fűződnek a nevükhöz, amelyekbe nagyon gyakran építettek bele népi motívumokat. De ne felejtkezzünk meg Lukács Katóról sem, aki a népi hagyományokból ihletett bonbonos dobozokat és csokoládés papírokat tervezett a Stümmernek – összegezte a főkurátor.
Kiemelte, hogy a népművészet, az art deco és a szecesszió találkozásának a művészeti érték mellett egyéb fontos szerep is jutott.
– Trianon után jelentősen visszaesik a turizmus, és valahogy fel kell kelteni az embereknek az érdeklődését újra. Így kiváló ötlet volt, hogy mutassuk meg a világnak a matyó hímzést, a csodás kalotaszegi mintákat, a magyar népviseletbe öltözött pásztort. Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar motívumok nagyon gyorsan eljutottak Párizsba, és a nagy divatházak kreációiban is megjelentek.
Borítókép: Az alkotók munkásságának közös pontja, hogy tudatosan fordultak a népművészet kutatása, feldolgozása és megújítása felé. (Fotó: Esztergályos Anna)
