Takács Ferenc életműve és szakmai munkája meghatározó hatást gyakorolt a magyar irodalomtörténetre, különösen az angol és ír irodalom kutatásában, valamint a kortárs magyar irodalom kritikai és esszéírói területén.
Takács Ferenc 77 éves volt
Takács Ferenc 1948 január 31-én született, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett magyar–angol szakon. Pályája során ugyanitt tanított: előbb adjunktusi, majd docensi pozícióban dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig. Kutatói érdeklődésének középpontjában az angol és az ír irodalom állt, különösen T. S. Eliot és James Joyce, akikről jelentős monográfiákat publikált.
Munkásságát több díjjal is elismerték. A Balassa Péter-díj első kitüntetettje volt: 2016-ban kapta meg tanulmányaiért, esszéiért és kritikáiért. A díj indoklása szerint írásai „hatalmas tudásanyagra támaszkodva, letisztult stílusban és nagy szellemességgel fogalmazzák meg véleményét”.
A hetvenes évektől kezdve folyamatosan publikált, többek között a Kortárs, a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, a Népszabadság és a Filmvilág lapjain. 2009-ben Szépíró-díjjal is jutalmazták. Emellett rendszeresen írt filmkritikákat, publicisztikákat és recenziókat, és hosszú évekig jelent meg esszésorozata Kapirgáló címmel a Magyar Narancsban, amelyből 2017-ben Kapirgálókönyv címen kötet is született.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!