A nyugati történetírás gyakran csak a népvándorlás viharos epizódjaként kezeli a hunok megjelenését, de Belső-Ázsiában a hun örökség a folytonosságot jelenti. Banzragch Bayar könyvében amellett érvel, hogy a magyarság – és különösen annak székely és csángó csoportjai – nem csupán kulturális, de antropológiai értelemben is a hunok közvetlen örökösei. Számára az eurázsiai pusztai népek közötti kapcsolat nem a könyvtárakban, hanem a szokásokban, a népművészet formavilágában, a hagyományos életmód elemeiben és nem utolsósorban a hunnak mondott rovásíráson keresztül is tetten érhető.
A Tortoma Kiadónál megjelent Hun utódok – amely az azonos nevű dokumentumfilm alapján készült – egyik legfontosabb fókusza a moldvai csángók közössége. Bayar számára a csángó nem csupán egy kisebbség a Romániához tartozó Moldvában, hanem egyfajta „élő archívum”. Úgy véli, az ő elszigeteltségük tette lehetővé, hogy olyan ősi, hun eredetű elemek maradjanak fenn a kultúrájukban, amelyek a modernizált Európában már rég elvesztek.
A gazdagon illusztrált kétnyelvű kötetet különös érzés olvasni, hiszen mongol szemszögből mutatja be Attila hunjainak világát és a hun örökség magyar kapcsolódásait. Mindezt pedig olyan természetesen és tiszteletteljesen teszi, hogy el is feledkezünk a finnugor és más egzotikus elméletekről.
Bayar ugyanis nem veti el a régi magyar krónikák alaptéziseit, amelyek a hun származásról írnak. Nála nincsenek mesterségesen felállított tabuk, amelyek még ma is jellemzik a hazai történetkutatás bizonyos vonulatait. Nem veti el a Képes Krónika azon állítását sem, miszerint a székelyek ősei egy Erdélyben maradt hun csoporttól származnak, akik amikor meghallották, hogy Árpád fejedelem közeledik a Kárpát-medencébe, hogy visszavegye a nagy hun király országát, elébe siettek Ruténiába, csatlakoztak hozzájuk, és együtt hódították meg Pannónia földjét. Sokszor félreértelmezett krónikánk Árpád vezért ugyanis egyértelműen Attila király utódaként határozza meg.
A magyarság legarchaikusabb szokásait őrző csángókat illetően a 17. századi moldvai misszionáriusok feljegyzéseiről is említést tesz a szerző, amelyek alapján a papok dokumentálták, hogy
a csángók akkoriban is úgy tekintettek magukra, mint a hunok utódaira.
Bayar kétnyelvű műve – amelyhez Gombojavyn Zandanshatar, Mongólia miniszterelnöke írt ajánlót –, az ehhez kapcsolódó dokumentumfilmmel együtt, hiánypótló munka, hiszen a legújabb kori kutatásokat is felgöngyölíti, és irányt szab a jövőbeli nyomozásokhoz. A kötet nagy erénye ugyanakkor az is, hogy párbeszédet kezdeményez Kelet és Nyugat között.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!