A könyvet felépítő vezérgondolat ismerős lehet Peterson korábbi munkáiból, de a szerző ezúttal épphogy a részletekbe merül alá. Peterson rendszerint először kiemeli a bibliai történetek részleteit és furcsaságait, majd felteszi a kérdést, mit jelent ez? Innen mindig valamilyen erkölcsi, pszichológiai vagy egzisztenciális tanulságra jut: Ádám és Éva története például számára azt üzeni, hogy az ember gyermeki létből való felnövése eleve elrendeltetett; Bábel tornya a technológiai gőg romboló hatására figyelmeztet; Ábrahám fiának feláldozása pedig arra, hogy minden értékünket készeknek kell lennünk felajánlani Istennek.
Ezekben az értelmezésekben komoly erő és inspiráció van, ugyanakkor kiviláglik belőle, hogy Peterson nem teológus. De ami a kötet gyengesége, talán épp az válhat az előnyére is: képes megszólítani és elgondolkodtatni azokat is, akik nem hordozzák magukban a vallásos tanításokat, mert alapvetően nem ebben szocializálódtak.
Emiatt joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon Peterson nem egyszerűsíti-e a Bibliát erkölcsi tanácsok és életvezetési példák gyűjteményévé, mert amennyiben ez így van, úgy elvész a Biblia történeti, teológiai és transzcendens valóság igénye.
Tehát hogy a Biblia elsősorban nem csak bölcs történetek sorozata, hanem Isten valóságos kinyilatkoztatása, maga a tapasztalat, ami azért különösen fontos, mert máskülönben a szentírás csak a kereszténység erkölcsi kézikönyveként működik. Furcsamód tehát Peterson kívülálló, de közben épp ennek köszönhetően képes közelebb vinni olvasóját a hithez.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!