Pöttering az EP élén

Német kormányosa lesz keddtől az Európai Parlamentnek. A spanyol Joseph Borrellt váltó Hans-Gert Pöttering három évtizede dolgozik Brüsszelben, az elmúlt időszakban az Európai Néppárt (EPP) frakcióját vezette. Közben kiderült, a bővítés hívei törököt fogtak a konzervatív gyűjtőpárt frakciójának új vezetőjével.

Félidejéhez érkezett az európai parlamenti ciklus, s a két nagy párt, a néppárt és a szocialisták (SP) megállapodása értelmében túl nagy izgalmat nem is okoz a váltás az Európai Parlament élén. A két politikus a sajtó kedvéért még alaposan meg is lapogatta egymást egyeztetésüket követően, igaz, Joseph Borrell talán örül is, hogy nem neki kell megvívnia a következő időszak nagy csatáit.
Az unió intézményi problémái mellett talán nem lehet elégszer ismételni, hogy a közösség mennyi külső kihívás elé is néz a következő években. Bővítés, illegális bevándorlás, energetika, terrorizmus – csak néhány szó, amely rendre ott szerepel az európai lapok címlapjain. S akkor a legégetőbb kérdésről, a társadalom elöregedéséről nem is szóltunk. Pötteringet azonban ismerői alkalmasnak tartják a nehéz feladat, az immár 785 tagú, sok vita elé néző európai testület irányítására. A német politikus 1979-ben lett EP-képviselő, a legnagyobb frakciót pedig 1999 óta irányította. Ezen tisztségében nem is akadt kihívója, hiszen még ellenfelei is rendkívül kedves és korrekt embernek, jó politikusnak tartják. A kisebb frakciók részéről annál inkább érték bírálatok a nagyokat, sokan ugyanis antidemokratikus megoldásnak tartják a szocialisták és a néppártiak kiegyezését az elnöki posztról.
A Deutsche Wellének nyilatkozva Pöttering fő céljai között említette, hogy közelebb szeretné vinni a parlament munkáját az emberekhez, valamint érdemi párbeszédet szeretne kialakítani az iszlám világgal. Utóbbi kérdésben sem lesz könnyű dolga, főként annak tudatában, hogy a néppárti politikusok többsége nem szeretné, ha Törökország teljes jogú tagságot kapna. Az EPP új frakcióvezetője, a francia Joseph Daul kinevezését követően nem sokat várt azzal, hogy tudassa, egyelőre ő is elutasítja Ankara csatlakozási terveit. Úgy vélte, még az se biztos, hogy a törökök annyira csatlakozni akarnának az Európai Unióhoz, míg az kétségtelen, hogy az unióra most egyik fél sem áll készen. Szerinte ezért inkább szoros partnerséget kellene kiépíteni Ankarával, ami elvben valamikor vezethetne teljes integrációhoz is. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb most a 27 tagú unió megerősítése és belső reformja. A katolikus politikust a sajtó azonban nem is elsősorban a mozlimokról alkotott véleményéről, hanem a mezőgazdaságról kérdezte bemutatkozó sajtótájékoztatóján, elvégre Daul eddig az illetékes brüsszeli bizottságot vezette, ráadásul francia, ami önmagában aggasztó lehet a többi ország agrárosai számára. A politikus azonban rögvest leszögezte, bár a francia agrárérdekek fontosak számára, nem rabja a szélsőséges agrárlobbiknak, s inkább a Franz Fischler és Mariann Fischer-Boel (a volt és a jelenlegi mezőgazdasági biztos – a szerk.) képviselte utat követné. Daul a hírek szerint kompromisszumokra kész, mérsékelt politikus, olyasvalaki, aki képes lesz
összefogni a sok irányba húzó Európai Néppártot.