Edison sohasem ment volna Floridába, ha az orvosa nem javasolja. De azt a tanácsot kapta, hogy New Jerseyben lévő huzatos és egészségtelen laboratóriumát cserélje fel pihenéssel és napfénnyel. Edison szót fogadott. Floridába utazott 1884 telén. Először St. Augustine volt az úti cél, de mivel abban az időben ott hideg volt, és esett az eső is, továbbment délnyugat felé. Fort Myers akkoriban magányos kis falucska volt, amely éppen megfelelt neki. Annyira megragadta a környező vidék szépsége, hogy vett magának egy telket, házat építtetett rá, és 1931-ig, haláláig minden telet itt töltött.
Vonat nem járt 1904-ig errefelé, és autóközlekedésre alkalmas utak is csak az 1910-es években épültek. Viszont érintette a települést a Caloosahatchee folyó, amely fuvarozta a környéken lakó embereket. (Edison házának kész elemeit is.) A feltaláló maga is több esetben vállalkozott hosszú csónaktúrákra, később pedig kikötőt építtetett. És hogy barátait, üzlettársait Fort Myersbe csábíthassa, vendégházat ácsoltatott számukra.
Ideális hely olyan ember számára, aki agyában ötlethalmazt tárol. Einsteinnel ellentétben ugyanis ő azt tapasztalta, hogy nyugalomban múlik leglassabban az idő. Csak a gondolat sebessége nem állandó. Néha a fénynél is gyorsabban rohan, néha a csigánál lassabban mozdul. Néha meg áll. Edisonnál – a nyugalom dacára – száguldott.
A család hetedik, legkisebb gyermeke volt. Minden mese határlerombolásokat mutat. A szegény legényből király lesz, esetünkben a legkisebb fiúból – feltaláló. Fiatal korától nagyothallott, s ez erősen befolyásolta későbbi pályafutását, mert nem egy találmányát e testi fogyatékossága inspirálta.
Egy ónlemezes fonográf fakeretben pihen a múzeumban. A keret felső részén jól látható Edison fogának nyoma. A magyarázat: csak úgy érzékelte a vibrációt, ha a fogát hozzáillesztette a faszerkezethez. Azt írta 1876-ban: „Annyira süket vagyok, hogy nem vagyok képes semmilyen artikulációt meghallani, és másokra vagyok utalva.”
Tasso szerint: „A csend csupa hang, ha érted ezt a néma jelbeszédet.” Edison értette, és ebből indult ki.
Mesélnek a fényképek. Ami felpezsdíti a vért az egyik tabló előtt: Edison 1911-ben Budapestre látogatott a családjával, és a Savoy vendéglő előtt nyitott autóban, kalapban örökítette meg a fényképezőgép. Vajon hogy érezte magát abban a városban, ahonnan – Béccsel ellentétben – paragrafusaink már régen a pokolba száműzték volna a verklit? Legalábbis erről panaszkodtak 1911-ben íróink. Meg arról, hogy az emberek rosszul öltözöttek, az utcaképről lerínak a közigazgatás bajai, a kocsisok szemtelenek, ami cifra nyomorúságunkat juttatja eszünkbe. Kicsit amerikaiak vagyunk. Egy adag cinizmust kaptunk ajándékba, amely folyton velünk nevelkedik, de ezzel együtt egy kevés gőg is jutott nekünk és sok büszkeség… Könny és szemét – ez 1911-ben Budapest. Ebből valószínűleg nem sokat tapasztalt Edison. Akkor már világhírű volt. Megalkotta a fonográfot, és a gázlámpák helyettesítésére kellemes fényű, olcsó villanyvilágítást talált ki, megvetve ezzel a mozgóképvetítő alapjait. Nota bene: a világ első működő villanyvilágítását 1880 áprilisában a Columbia gőzhajóra szerelték fel.
Nézem a fényképet, és arra gondolok: az ember tudása és tudatlansága az évtizedek során párhuzamosan fejlődik.
Henry Ford, Edison egyik nagy tisztelője, később a barátja 1912-ben felkérte a feltalálót, hogy tervezzen akkumulátort híres T-modelljéhez. Ford – Edison meghívására – 1914-ben utazott először Fort Myersbe. Két évvel később pedig már házat vásárolt Edisoné mellett. A feltaláló baráti köréhez tartozott 1915 és 1924 között Harvey Firestone is, aki a T-modellhez pneumatikus abroncsokat gyártott. S miután 1906-ban több ezer gumit adott el Fordnak, az amerikai gumiipar élvonalába került.
Hosszabban időztem egyik közös fényképük előtt. Edison a földön, a fűben szundít – vannak emberek, akikről nem tudom elképzelni ugyanezt –, mögötte a padon újságot olvasnak a barátai. Az emberek nem fogják fel, micsoda boldogság lenne falak nélkül élni.
Edison bevallotta, hogy nem volt kellő matematikai és elméleti képzettsége, így egy fiatal tudós, Francis Upton segítségére szorult. Később elismerte: „Akkoriban, amikor az izzólámpával kísérleteztem, még az Ohm-törvényt sem ismertem.” Más alkalommal kijelentette: „Egyáltalán nincs szükségem a számokra. Elvégzek egy kísérletet, és valaminő megmagyarázhatatlan módszerekkel kiértékelem az eredményt.”
A matematika külön nyelv, csak az a baj, hogy sok benne a nyelvjárás. Meg aztán: az igazi tudóst vagy felfedezőt minden üzletben becsapják…
Ford háza előtt, a McGregor Boulevardon emlékmű áll, rajta a következő felirat, az autógyáros frappáns mondata:
„Ha azt hiszed, hogy tudod, ha azt hiszed, hogy nem tudod – igazad van.”
Sok feltaláló még abban sem hisz, amit tud…
A múzeumi séta merengés és káprázat. Az autodidakta zseni élete során összesen 1097 találmányt mondhatott magáénak. Legaktívabb éveiben, 1880 körül átlagosan tíznaponként jelentkezett egy-egy új találmánnyal. Ehhez még hozzájött az is, hogy minden téren igazi tehetség volt. Nemcsak a szénszálas izzólámpa fűződik a nevéhez, hanem a savas elem, a gramofon, a mikrofon, a filmkamera és az ellenkező irányú táviratozást lehetővé tevő készülék is.
A polcokon az elektromos toll, a vasaló, a vízmelegítő, a palacsintasütő, a kenyérpirító őse, az elektromos hajsütő vas, a szendvicssütő, az elektromos fűtőtestek és akkumulátorok, a stenciles sokszorosító. Feltalált olyan anyagot, amellyel le tudták fényképezni a röntgensugarat.
Feleki László találóan írta Edisonról: „Találmányaival elindította a XX. század találmányinflációját.”
Tárgyak: a feltaláló arany zsebórája, notesza – olvashatóan, szépen írt, betűit rajzolta –, horgászhorgok, csalik, rózsaszínű napolaj, egész alakos, fekete, öves fürdőruha. Egy nádból font, naptól védett, háromkerekű kocsi, amelyet 82. születésnapján a feleségétől kapott. Ezzel „sétáltatták” ki a kertbe. Vajon belekövesednek-e az öröklétbe azáltal, hogy kikerültek a használatból?
A múzeumban nagy betűkkel olvasható a falon Edison egyik mondása, amely a Life magazinban jelent meg egy évvel halála után: „Genius is one per cent inspiration, ninety-nine per cent perspiration.” Géniusz = egy százalék ihlet, kilencvenkilenc százalék izzadtság. Még akkor is így van ez, ha a legnagyobb felfedezések tervszerű véletlenek folytán születnek. Mellesleg az 1964-ben Oxfordban kiadott Mondások gyűjteményében is – Edison neve mellett – ezt az egyetlen szólást találtam. A 2000-ben bővített kiadásban megjelent gyűjtemény még egy szállóigét biggyeszt a feltalálóhoz: „The roots of tobacco plants must go clear through to hell.” A dohány minden bizonnyal a pokol mélységébe ereszti gyökereit… Alighanem többféleképpen értelmezhető a mondat.
Ez utóbbi szólás már arra utal, hogy Edisont anynyira izgatta a Fort Myers-i éghajlat, hogy elkezdett a virágokkal is foglalkozni. Barátaival magokat és dugványokat hozatott a világ minden részéből, és újabb hasznosítás után kutatott. Több mint hatezer (!) növényfajtával kísérletezett, és a ház hatalmas kertjében ma is majd négyszáz egzotikus fa és bokor hívja fel magára a figyelmet, köztük ritka afrikai fajok, fahéjfák, teacserjék, sőt egy dél-amerikai esőfa is. Itt él Florida legnagyobb és legöregebb fája, a sok lábon álló, földöntúli szörnyhöz hasonlítható banyanfa, amelynek kerülete ma eléri a 120 métert. Firestone-tól kapta ajándékba, aki viszont Indiából hozta. Amikor 1925-ben elültették, négy láb (egy láb = kb. 30 centiméter) magas volt, átmérője pedig két hüvelyk (egy hüvelyk = 2,54 centiméter).
Azt tartják, hogy ami létező, azt meg kell mérni, ami mérhetetlen, azt el kell hinni, s ami hihetetlen, azt el kell képzelni. A „szörny lábait” az olvasó fantáziájára bízom.
A séta sötétedésig tart. Bekukkantok Edison egykori lakóházába, megnézem az úszómedencét, amelyet 1910-ben építettek, a Holdfény parkban téblábolok, köszöntöm a folyót, és elmerengek a laboratóriumban, amelyben most is ott vannak az üvegcsék, asztalok, szekrények, mindenféle gépek, egy zseni hétköznapjainak csendes tanúi.
A banyanfa elé állították Edison másfél méter magas szobrát. A botjára támaszkodik. Bele lehet karolni. De valahogy nem akaródzik a karját elengedni.
Vége
origo.hu
Ő lett a legszebb magyar kislány – olyan szerény, hogy még az osztálytársai sem tudtak róla
