Horvátországból bérelt repülőgéppel utaztatta ki az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) a sajtót a tavalyi önkormányzati választás finisében a bécsi átadásra. Sokak meglepetésére nem az egészségügyi miniszter, hanem a helikopterekkel egészen meghitt viszonyt ápoló Kóka János, a gazdasági és közlekedési tárca vezetője vette át az első magyar lajstromjelű légi járművet azzal, hogy rövidesen további négy érkezik az országba. Az átadók sem voltak kevéssé illusztris személyiségek: osztrák részről Maria Rauch-Kallat egészségügyi miniszter állt a gép mellett és az üzemelést-karbantartást végző ÖAMTC elnöke, valamint a német–francia gyár, az Eurocopter vezetője is eljött annak köszönhetően, hogy ez a gép volt az ötszázadik EC–135-ös modell. Az osztrák főváros szívében, a Hofburg előtti Heldenplatzon átadott géppel Kóka János hazarepült – öt hónap után már azt is tudjuk, hogy a többi gépet nincs miből kifizetni. A gépek beszerzésére a közbeszerzési pályázatot tavaly tavasszal írták ki, és ezt az osztrák autó-, motor- és túraklub (ÖAMTC) leányvállalata, a HeliAir nyerte meg. Azóta három sárga EC–135-ös helikopter már munkába állt a magyar légtérben. Az osztrák autóklub különben régóta kapcsolatban áll a magyar társszervezettel, és korábban is előfordult, hogy a nyugati régióban bekövetkezett balesethez sárga (vagyis osztrák) helikopter jött menteni.
A magyar légi mentés gyökeres felfordítása a 2005 márciusában bekövetkezett pécsi helikopter balesetével kezdődött (a MI–2-es gép balesetében különben senki sem halt meg). Sokak szerint ekkor jutott eszébe valakinek a hatalomban, hogy üzlet lehet a légi mentés, és megkezdődött az 1992-ben mentőszolgálati pilóták, mérnökök és szerelők által alapított Base Kft. „kitúrása” a rendszerből. A cég igazolhatóan vétlen volt a balesetben, amely előtt egy héttel írásban figyelmeztették az Országos Mentőszolgálatot, hogy elkerülhetetlen a gépek felújítása. Akkor már nyolc működésképtelen gépük volt a magyar légi mentőknek (2004-ben is kaptak négy MI–2-est a Honvédelmi Minisztériumtól), de nem volt pénz a javításra, és a hat légibázisból is csak három üzemelt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök még a baleset helyszínén tíz új, korszerű helikoptert ígért, ezért az állami mentőszolgálat leányvállalataként létrehozták a Légimentő Kht.-t a feladatra.
A kht. a honlapján fellelhető információk szerint azért felelős, hogy „az ország területén a légi mentés biztosított legyen”. Az OMSZ irányítása mellett repülnek, a feladatokat a 104-es, illetve a 112-es segélyhívó számon beérkező megkeresések értékelése után az OMSZ illetékes irányító csoportja adja a legközelebb állomásozó helikopter személyzetének. Küldetésük legfontosabb célja – összhangban az alkotmánnyal –, hogy a lakosság egészének biztosítsák minél nagyobb arányban a 15 percen belüli kiérkezést, a légi mentés elérhetőségét, megteremtve ezzel az esélyegyenlőség feltételeit.
Egy mentőorvos és egy ápoló is van az EC–135-ös helikopter fedélzetén a pilóta mellett. A gépet kifejezetten légi mentésre tervezték, akár 270 kilométeres óránkénti sebességgel is tud repülni, a mentés hatósugara pedig hétszázötven kilométer. A merev rotort két, egyenként ezernégyszáz lóerős hajtómű hajtja, a zárt farokrotor pedig a stabil repülést és a halkabb működést biztosítja. Emelkedési sebessége tíz méter másodpercenként, és szűk helyeken, rendkívüli időjárási viszonyok között is le tud szállni – a Christophorus Flugrettungsverein osztrák civil szervezet (a legnagyobb európai civil üzemeltető) például ezekkel a gépekkel oldja meg az alpesi sípályákon a mentést. A Christophorus mentőhelikopterei évente több mint ezerhatszáz bevetésen vesznek részt, a közlekedési balesetektől a szabadidős sportokban szerencsétlenül járt emberek megmentéséig. A riasztást követő tizenhárom percen belül már a helyszínen van az orvosuk, a betegek átlagban háromnegyed óra alatt érnek be a megfelelő kórházba. 2004-ben – elsősorban síbalesetek miatt – hetvenkilenc magyar állampolgárt is mentettek Ausztriában.
Megmutatták a Christophorus bécsújhelyi bázisát is a magyar sajtó képviselőinek, ahol az ügyelet mellett a gépek javításával is foglalkoznak. A gépeket fűtött sínen lehet másodpercek alatt kitolni a hangárakból, a patikatisztaságú termekben ultramodern gépek állnak – a magyar illetékesek nem is titkolták, hogy egyelőre fogalmuk sincs, otthon mikor tudnak egyáltalán fedett-fűtött, az európai normáknak megfelelő bázisokat felépíteni az új gépeknek. Az osztrákoknak különben tizenhat központjuk van, a hetven–száztíz kilométeres sugarú bevetési körökben összesen huszonöt gép teljesít szolgálatot.
A magyar repülőszemélyzet kiképzését is a Christophorus bázisain oldották meg, a gépek szervizelését ma is a HeliAir végzi. A három munkába állt gép a budaörsi, budapesti, pápai és miskolci bázisokon dolgozik, a nyugat- és dél-magyarországi bázisokon üzemelő régi MI–2-es gépeket váltaná a két új helikopter. Az eredeti tervekben még további két bázis létrehozását tervezték, de nem tudni, hogy a megszorítások után elkészülnek-e ezek egyáltalán. Az volt a cél, hogy a mentőhelikopter napfelkeltétől napnyugtáig a riasztást követő tizenötödik percben már a helyszínen lehessen bárhol az országban, és úgy kalkuláltak, hogy az eddigi évi 900-1000 bevetés helyett 1500-1600 missziót tudnak majd teljesíteni.
Kóka János a bécsi ceremónián a következőt nyilatkozta: sokkoló annak a tudata, hogy egy egyszerű hétvégén tíz-tizenöt ember veszti életét közúti balesetekben. Némelyikük megmenthető lenne, ha a szükséges technika az ország teljes területén rendelkezésünkre állna. Az osztrák egészségügyi miniszter szerint országa a világ egyik legjobb egészségügyi rendszerével rendelkezik, és ennek fontos része a megbízható légi mentés. Örülök annak, hogy Magyarország átveszi a know-how-t, és ezzel sok emberéletet menthet meg – nyilatkozta a politikusnő.
A magyar miniszter a ceremóniát követő sajtótájékoztatón azt is kifejtette, hogy eddig olyan gépekkel voltunk kénytelenek ezt a feladatot ellátni, amelyek nem a légi mentésre voltak kialakítva, ezért sok esetben fizikailag is képtelenek voltak a szerencsétlenség közelében leszállni. A tízéves szerződést Európa legkorszerűbb helikopterüzemeltetőjével írták alá, de a pontos összeget nem sikerült megtudni a minisztertől.
Más forrásokból úgy tudjuk: valóban nagyon olcsón, 720 euró/óra díjjal számlázzák nekünk a bevetéseket, de a részletek ismeretében már nem ennyire olcsó a szolgáltatás, ugyanis évente kilencszázmillió forintos rendelkezésre állási díjat is kell fizetnünk. Ez tíz év alatt kilencmilliárd forint, miközben egy gép ára nem sokkal haladja meg az egymilliárdot – ráadásul tíz év után újra el kell gondolkodnunk a gépvásárláson, mert a gépek nem kerülnek a mi tulajdonunkba. A személyzet fizetése is külön tétel, így a költségek a tíz év alatt meghaladhatják a 33 milliárd forintot.
A két utolsó helikopternek az eredeti tervek szerint ma kellene megérkeznie az országba. Lapunkban a múlt héten megírtuk: az Egészségügyi Minisztériumban szerződésmódosításra készülnek, mert nem tudjuk fizetni a tavasszal esedékes két új gép rendelkezésre állásának költségeit. A szerződést azonban nem a minisztérium, hanem a Légimentő Kht. kötötte. Az indokok között az is szerepel, hogy az eddig megérkezett három gép sincs rendesen kihasználva. De akkor felvetődik a kérdés: milyen tanulmány, felmérés alapján írták ki egy évvel ezelőtt a közbeszerzési pályázatot az öt gépre?
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
