Birkakontingens és autonómia

Március 13-ig gyűjthetik a támogató aláírásokat azok a romániai pártok vagy független jelöltek, akik a májusban esedékes európai parlamenti választásokon kívánnak megméretkezni. A jogszabály szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – pártként – kétszázezer, Tőkés László – függetlenként – százezer támogató kézjegyet kell felmutasson jövő keddig. Bár a Markó Béla vezette szövetségnek kétszer annyi aláírásra van szüksége, mint a református püspöknek, aligha kétséges, hogy az RMDSZ van könynyebb helyzetben. A szövetség tizenhét év alatt kiépült struktúrával rendelkezik, minden magyarlakta településen jelen van az önkormányzatokban, ráadásul a bukaresti hatalomban is képviselteti magát. Az erdélyi magyar sajtó nagy része parancsszóra vagy hagyományos beidegződésből, de gyakorlatilag feltétlen kiszolgálója az RMDSZ-nek. És ma már ott áll Markóék mögött a magyar kormány is, amelynek támogatásával ugyan odahaza nem tud dicsekedni az RMDSZ, de a státustörvény által garantált oktatási-nevelési támogatások kiosztásakor a saját érdekei szerint járhat el. Azaz közvetett vagy közvetlen módon jelezheti: nálam a pénz, engem érdemes támogatni. Nem az RMDSZ az első határon túli magyar szervezet, amely hasonló módon él vissza az anyaországból érkező forintokkal. Kárpátalján az MSZP embereként számon tartott Gajdos István és pártja, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség az ukrán választások előtt nyíltan kampányolt a támogatások osztogatásával. Nem is sikertelenül.
Az RMDSZ a hét végi, aradi kongresszusával is igyekezett rásegíteni az aláírásgyűjtésre és azt követő kampányra. Markó ismét retorikájának középpontjába emelte a kulturális és területi autonómia kérdését. Amint arra az RMDSZ vezetése számíthatott, a bukaresti sajtó gyorsan rácsapott a „szeparatista” kijelentésekre. Ne felejtsük, a román média és közélet nagy része meg van győződve arról, hogy az erdélyi magyarok tudatosan osztották le a szerepeket, s a Székely Nemzeti Tanács vagy éppenséggel Tőkés László tulajdonképpen ösvényt vág a mérsékelt Markóéknak, a végcél azonban ugyanaz: Románia egységének bomlasztása. Jó lenne, ha igaz lenne, legalábbis az autonómiát illetően – mondhatnánk némi iróniával. A bukaresti lapok szerint Markó Béla „az önrendelkezéssel fenyegetőzött”. Így az RMDSZ az erdélyi magyarok szemében ismét a kereszttűzben lévő, egyfajta mártírszerepet vállaló szövetségként jelenhetett meg. Némelyik újság azonban fején találta a szöget értékelésével. A Cotidianul azt írta, hogy az RMDSZ-elnök „kiásta a területi önrendelkezést”, és ezzel ahhoz a kampánytémához nyúlt, amelyet a magyar érdekvédelmi szervezet mindig választások előtt szokott használni. A Ziua című újság pedig úgy látta, Markó el akarja venni a radikálisok kenyerét. Az átlagos erdélyi magyar médiafogyasztó arról nem kapott hírt, hogy az Orbán Viktor képviseletében az aradi kongresszuson jelen lévő Németh Zsoltot a túlbuzgó szervezők gyakorlatilag nem hagyták felszólalni, és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető beszédéből is csak egy internetes portál adta vissza azt a sokatmondó idézetet, miszerint az RMDSZ az európai parlamenti választáson olyan politikusokat indít, akik képesek gyakorlati kérdésekben, például „birkakontingensért, sókiviteli kvótáért és területi támogatásokért” lobbizni Brüsszelben.
Az RMDSZ ellenzékeként számon tartott szervezetek támogatását élvező Tőkés László eközben a székely megyékbe tett körúttal igyekszik segíteni az aláírásgyűjtést. Tény, hogy a püspöknek jól jött a jelenleg is zajló, nem hivatalos autonómiareferendum. A népszavazást lebonyolító Székely Nemzeti Tanács is támogatja Tőkés jelöltségét, így a mozgóurnás voksolás szervezői egy immár bejáratott akció tapasztalatait adhatják át a független jelölt aláírásgyűjtő csapatának. Tőkést egységesen támogatja a református és az unitárius egyház, ami szintén előnyt jelent az aláírásgyűjtésnél. Tempfli József nagyváradi katolikus püspök ugyanakkor egyértelműen az RMDSZ mellett kampányol, a gyulafehérvári érsekség pedig a „hívek lelkiismeretére bízza” a döntést. A Tőkés erős hátországának számító Székelyföld lakosságának túlnyomó többsége katolikus, igaz, az erdélyi magyarság egészében a reformátusok vannak többségben. Bár az egyházaknak – ami az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének támogatását illeti – fontos szerepük van az aláírásgyűjtésben, szavazásnál már nem valószínű, hogy az egyházak szava döntő lesz. Orbán Viktor kiállása Tőkés László mellett ugyanakkor mozgósító hatással lehet a támogatókra, hiszen Erdélyben a Fidesz ma is rendkívül nagy népszerűségnek örvend.
Összességében aligha kétséges, hogy mindkét fél összegyűjti a megfelelő mennyiségű szavazatot. A református püspök stábja joggal számíthat ugyan „kiemelt figyelemre” a kézjegyek hitelességének hatósági vizsgálatakor, a különböző kifogásokra hivatkozó elutasítás azonban két ok miatt sem valószínű. Egyrészt olyan választásról van szó, amely az Európai Parlamentről szól, azaz nem kizárólag romániai belügy, másrészt a bukaresti politikai elit egészének érdeke a magyarság megosztottsága, hiszen így minden esély megvan arra, hogy képviselet nélkül marad a másfél milliós közösség Brüsszelben. Ezek a román remények egyébként valóban könnyen beteljesülhetnek. Az unióban általában alacsony a választói részvétel az EP-megméretéseken, ez a tendencia azonban aligha lesz érvényes Romániában, ahol jelenleg rendkívül felfokozott a belpolitikai hangulat, s a két nagy kormányzó párt (a demokraták és a nemzeti liberálisok) a kölcsönös leszámolásra kívánja felhasználni a szavazást. A magas részvételi arány természetesen nem a magyaroknak kedvez, hiszen az RMDSZ és Tőkés szavazói ugyanabból a hétszázalékos országos etnikai részarányból kerülnek ki. Könnyen megtörténhet, hogy a Markó Béla vezette szövetség támogatottsága megakad a bejutási küszöb (öt százalék) alatt, a református püspöknek pedig a független jelöltek számára meghatározott, megközelítőleg három százalék bizonyul túl merész célnak.
Elképzelhető tehát az erdélyi kudarc, a kérdés azonban az: megér-e két év távolmaradást az Európai Parlamentből (ez a mandátum ugyanis csak 2009-ig szól, amikor újabb, egységes megméretés lesz az unió tagországaiban) a másfél milliós romániai magyar közösség politikai megújulása? Szlovákiában az 1992-es parlamenti választásokon derült ki egyértelműen, hogy a megosztott felvidéki szavazatok ártanak a közösség képviseletének. Ez a kudarc kellett akkor a Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalom, a Bugár Béla által elnökölt Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az A. Nagy László vezette Magyar Polgári Párt egyesüléséhez. Az akkor született egység konkrétumokra, azaz a szavazatok alapján lemérhető erőviszonyokra épült, s a belső viták ellenére a mai napig hatékony is maradt. Ha az esetleges kudarc a felvidékihez hasonló következményt hozna, akkor azt lehetne mondani, megérte. Persze az is tény, hogy a rendkívüli módon elmélyült erdélyi ellentét nem hasonlítható a tizenöt évvel ezelőtti felvidéki állapothoz. A helyzet még akkor is súlyos, ha a közösség szintjén távolról sem beszélhetünk a magyarországihoz hasonló megosztottságról, átpolitizáltságról. Az április közepén induló kampány hangvételén is múlik majd, merre mozdul el az erdélyi politikai elit.