Madách művét, Az ember tragédiáját 1883. szeptember 21-én mutatták be először Paulay Ede rendezésében a Nemzeti Színházban. Bár a Tragédia nem igazán színpadra írott mű, mégis örök kihívás a rendezők számára, ezenkívül a három főszereplőt, Évát, Lucifert és Ádámot játszó színészeknek is izgalmas a feladat – véli Andor Csaba, a Madách Irodalmi Társaság alapítója.
– Ezzel a darabbal nyitották meg az új Nemzeti Színházat is 2002-ben.
– Az utolsó pillanatban sikerült elérnünk, hogy Madách egyik dédunokája is megnézze a darabot.
– Élnek még Madách Imre leszármazottai?
– Ez az idős hölgy akkor nyolcvanhárom éves volt, és Brazíliában élt. Az közismert, hogy Madáchnak három gyermeke volt. A fia, aki spiritiszta volt, de az irodalom sem állt tőle távol, hiszen verseskötetei jelentek meg, 1848-ban született és 1908-ban hunyt el. Két lánya közül az egyik elmegyógyintézetben halt meg, a másik férjhez ment. Tőle is származnak dédunokák, akik ma Dél-Amerikában élnek. Néhány éve elkészítettem a családfájukat, akkor százötven leszármazottat számoltam meg.
– Személyesen is ismeri őket?
– Nagy részüket igen. Egyszer elvetődtem Gyomaendrőd mellé egy kis faluba, ahol egy hölgy azt állította magáról, hogy ő Madách házasságon kívüli gyermekének az ükunokája.
– Lehetséges?
– Nagy esély van rá. De ma már a genetikusok pontosan megmondják.
– Lehet tudni, hogy milyen apa volt Madách Imre?
– Jellemző rá, hogy a válás után ő nevelte két gyermeküket. A harmadik is hamarosan hozzá került, mert felesége rossz körülmények között élt, holott Madách neki is tisztességes tartásdíjat fizetett. A gyerekek nevelésében természetesen részt vett Madách anyja, Majthényi Anna is. Hogy a nők, akikkel házassága után kapcsolata volt, segítettek-e neki, nem tudni. De hogy voltak ezek a nők, az bizonyos, hiszen majd mindegyik szerelmét megörökítette a Tragédia különböző fejezeteiben. Arra sincs igazán bizonyíték, hogy a Fráter Erzsébettel kötött házassága rossz lett volna. Úgy vélem, nem volt rossz, annak ellenére, hogy a feleség és az anyós viszonya nem volt felhőtlen. Ezért nem is laktak együtt. Ám Madáchnak mint legidősebb fiúgyermeknek öccse házasságakor vissza kellett költöznie Alsósztregovára, a családi birtokra. Akkor kiéleződött az ellentét a két nő között.
– Eddig majd hatvan kötetet adott ki a társaság. Ön melyikre a legbüszkébb?
– Nemrég fejeztem be Madách életrajzának új, átdolgozott kiadását, amelyen tizennyolc évig dolgoztam. Hétszáz oldal lett.
– Kevés irodalmi társaság van, amely ennyire elkötelezné magát egy téma, egy alkotó mellett, mint a Madách-társaság.
– Egy irodalmi társaság szimpóziumaira járni sok esetben csak érdeklődést jelent. Akkor beszélhetünk elhivatottságról vagy inkább tudományról, ha a kutatók az adott témában meg is jelentetik tanulmányaikat.
– Olvassák egymás tanulmányait a kutatók?
– Igen, hiszen hivatkoznak egymásra.
– Hány tudományos irodalmi társaság létezik ma Magyarországon?
– Több mint negyven. Nemrég alakult meg a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége, amelynek elég sok tagszervezete van.
– Változott ezeknek a szervezeteknek a gazdasági helyzetük uniós tagságunk óta?
– Nem. Az unió a nemzeti kultúrákkal nem foglalkozik, úgy tekinti, hogy az a nemzetállamok magánügye. Az oktatás már más megítélés alá esik. Valamennyit talán lehetne lobbizni a tudományos társaságok ügyében is. Ha a határon túli szervezetekkel összefognánk, esetleg sikerülne pénzt szereznünk. Így marad az adó egy százaléka és a minisztérium néhány százezer forintos támogatása. A mi éves költségvetésünk tavaly például egymillió-háromszázezer forint körül volt.
– Ez jó, ha egy könyv kiadására elég. Önök pedig évente öt-hat könyvet jelentetnek meg.
– A könyveink százezer forintnál nem kerülnek többe, mert van egy egyszerű nyomdagépünk, amelylyel sokszorosítani tudunk. Csak a borító és a kötés kerül pénzbe. Én magam több mint kétezer órát dolgozom a társaságnak évente.
– Társadalmi munkában?
– Nálunk személyi jellegű kifizetés tíz éve volt utoljára. Akkor is az előadóknak fizettünk. Azóta erre nincs pénz, könyvet kapnak fizetség gyanánt.
– Ha a pénz nem, akkor mi motiválja a kutatókat? Önt például?
– Az asztrológusok azt mondanák, hogy a személyiségem ilyen. A Kos jegyében születtem. Ha kitűzök egy célt, megpróbálom elérni. De hát mi hajtja a szerzetest, aki ül a cellájában és naphosszat elmélkedik? Én Madáchcsal élek, sokszor gondolkodom rajta, néha álmodom is vele. Ez az életem.
– Tehát úgy érzi, hogy Madách Imre a legfontosabb ügy az életében? Nem akar baptista lenni Irakban vagy Afrikában egy segélyszervezetnél? Vagy nem szeretne szociális munkásként tevékenykedni mondjuk egy magyar gyermekotthonban?
– Harmincöt éves koromig sok minden érdekelt, akkor döntöttem Madách mellett.
– Mi volt az a sok minden?
– Írtam egy szemiotikai könyvet és egy regényt, bár eredetileg matematika szakon végeztem az egyetemen. Madách korábban érdekelni kezdett egy ifjúkori szerelmem miatt. Olyannyira, hogy harmincévesen már írtam Madáchról, az írásom meg is jelent. De csak harmincöt évesen döbbentem rá, hogy mindez irodalomtudomány, amivel komolyan is lehet foglalkozni. Valószínűleg egy könyv keltette fel az érdeklődésemet, amelyben a szerző Madách életét szinte napról napra megírta. Éppen abban az időben keresett meg valaki, hogy szedjem össze a Madách-kéziratokat, és katalógusként írjam meg. Ez megtörtént. Akkoriban már jártunk néhányan Csesztvére, ahol Madách évekig élt, megemlékeztünk, beszélgettünk róla. Eszembe jutott, hogy milyen furcsa, hogy összejövünk, aztán hazamegyünk. Jó lenne egy állandó rendezvény, gondoltam, egy társaság. Elkezdtem szervezni, de úgy, hogy még fogalmam sem volt arról, hogyan működik egy civil szervezet. Csak elhívtam néhány embert, akikről azt gondoltam, érdekli őket Madách Imre. Több mint ötvenen eljöttek. Úgy hittem, lesz három-négy előadás, aztán este még beszélgetünk is. Elszámítottam magam. Tizenegy előadás lett, hajnalban, negyed háromkor fejeződött be az utolsó. Akkor még vissza kellett mennünk a szállásra.
– Ez az ötven ember lett a társaság magja?
– Nagyjából igen. De nem mindenkinek lett „szerelem” Madách Imre.
– Mit üzen ma Madách?
– A legérdekesebb számomra a művein túl az élete. Madách nem volt zseni, hanem egy tehetséges fiatalember, aki sokáig nem tudta, mit akar. 1861-ben, amikor megválasztották képviselőnek Nógrád megyében, még úgy ismerte az ország mint kiváló szónokot. A lapok tele voltak a beszédével, amely felkeltette Arany János érdeklődését is. Madách a negyvennyolcas eszmékhez ragaszkodott, radikálisnak számított. Akkor igazából csak két párt létezett, a határozati és a felirati. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a Tragédia sikere elhomályosítja Madáchot mint politikust, képviselősége csupán néhány hónapig, áprilistól szeptemberig tartott. Augusztusban vitte el a Tragédiát Arany Jánoshoz, aki egy ideig nem árulta el Madáchnak, mennyire tetszik a műve.
– Madách ennyire önmaga fölé helyezte volna Aranyt? Pedig, ha jól számolom, csupán hat év volt köztük.
– Igen, de akkor már Arany tekintély volt a Toldi miatt, és jelentős pozíciót töltött be a Kisfaludy Társaságban. Hogy maga a látogatás hogyan történt, azt csupán Madách nekrológjából tudjuk, amelyet valószínűleg Arany írt, bár csak egy monogram van alatta. Annyit tudunk, hogy Madách egy Jámbor Pál nevű költővel együtt kereste fel először Aranyt, aki elfoglaltságai miatt csak hetekkel később olvasta el a Tragédiát. Madách korábban is írt drámákat, de azok nem sikerültek ilyen jól. Hozzá egészen abszurd téma illett, amelyet az emberiség történetében talált meg. Barátai úgy vélték, drámát erről nem lehet írni. Azért nem, mert a drámát be kell fejezni, az emberiség történetének pedig nincs még vége. Madách korábban a londoni színnél abbahagyta művét, a történelem utáni színek csak később születtek meg.
– Kortársa volt Petőfinek, Jókai Mórnak, Széchenyinek, Deák Ferencnek…
– Madách ifjúkorában Pesten tanult. Először festőnek készült, festett is néhány képet, aztán rájött, hogy nem neki való, így jogásznak állt. Deákot ismerhette, legalábbis fennmaradt egy levél, ami erről tanúskodik. Andrássy Gyulának évfolyamtársa volt, még lapot is szerkesztettek együtt. Petőfit személyesen nem ismerte, de első verseskötetét megvette.
– Úgy tudom, a szabadságharc leverése után börtönbe került.
– 1852 augusztusától 1853 nyaráig volt börtönben, mert Kossuth titkárát rejtegette. Madách nem szívesen vallott később ezekről az évekről. Annyit azonban elárult egy képviselőtársának, hogy a cellájában nagyon egyedül érezte magát. Ráadásul mindennap elvittek az ajtaja előtt valakit, aki megőrült. Ő a megőrülés ellen kezdett el verseket írni. Talált egy krétát, amellyel az íróasztalára írt néhány sort, memorizálta, aztán letörölte. Valószínűleg Az ember tragédiájának az első változata is ott született. Később sok mindent beleszőtt a műbe. Hatott rá a falujában élő két pap, az evangélikus és a katolikus gyakori vitája is. Akadémiai székfoglalóján elhangzott beszédéből kiderül, hogy bár nyitott ember volt, a keresztény vallást a többi vallás fölé helyezte. Nyitottsága műveltségéből is fakadt. A Széchényi Könyvtárban az egykori Madách-könyvtárból hét-nyolcszáz kötet még mindig megvan. Egyik nagyapja szabadkőműves volt. Őt magát is érdekelte például a számmisztika.
– Mit gondol, mit szólna Madách a mostani politikai helyzethez?
– Mint említettem, radikális volt. Deák Ferenccel szemben azt mondta, hogy nem szabad a bécsi udvarral és az uralkodóval egyezkedni, hanem sokkal határozottabban kell a magyar országgyűlésnek kiállnia a negyvennyolcas eszmék mellett, ami évtizedekkel később szélsőbaloldali gondolatnak számított. A szabadságharcban Nógrád megyében hadügyminiszter volt, huszonöt évesen. Az újoncok toborozásától kezdve a katonai kórházakig mindenért ő felelt. Amikor negyvenkilencben az oroszok betörtek az országba, ellenállásra szólított fel.
– Mit üzen ma Madách? „Ember küzdj, és bízva bízzál”?
– Mindenkinek mást. Hozzám mind a bizánci, mind a londoni szín közel áll. Madách vidéken élt, távol kora nagy gondolkodóitól, igaz, Arany néha meglátogatta. Madáchban az a fantasztikus, hogy annak ellenére, hogy némelyik általa ábrázolt korban benne élt, és annak ellenére, hogy nem voltak igazán szellemi társai, minden történelmi helyzetnek látta a fonákját is.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
