Ikrek hava

Hogyan debütál a Kreml új, a lassan épülgető kétpártrendszerben egyelőre a jobbközép hatalmi párttal szemben a szociálisan érzékeny balos udvari ellenzék szerepét elfoglalni szándékozó alakulata? Ez volt a hét végi oroszországi regionális választások tétje. A két párt között sok esetben eldurvuló kampány már jelezte, a verseny ezúttal aligha csupán a demokratikus kirakat megteremtését szolgálja. A kemény küzdelemnek egyébként is mások a mozgatórugói, s mint most megmutatkozott, az ideológiai ellentétek hiánya még korántsem zárja ki a személyek, csoportok csatáját. Különösen így van ez helyi szinten! A két hatalmi párt közötti feszültség megértését könnyíti, hogy az Igazságos Oroszországot elemzők alapvetően olyan vezetők pártjának tartják, akik számára a kormányzó hatalmi erő köreiben valamilyen oknál fogva nem jutott általuk megálmodott poszt. Talán nem véletlen, hogy a kampányban az „eszerek” előszeretettel nevezték a „jegyinorosszokat” a székekért a pártban tömörülő csinovnyikok gyülekezetének. Ennélfogva valóban az orosz nómenklatúra két tábora közötti komoly összecsapásnak lehettünk szemtanúi.
De miért jó ez a Kremlnek, amikor egy zászló alatt mégiscsak könnyebb irányítani a Putyin politikáját támogató elektorátust? – merülhet fel sokakban a kérdés, utalva arra, hogy a most kormányzó hatalmi párt létrejöttekor éppen e bal–jobb megosztás ellen voltak a „Jegyinsztvo” és az „Otyecsesztvo” egyesítésével. Azóta azonban már megszilárdult a Putyin-rendszer, s tanulva a hatalom körüli formációk, így az Otthonunk, Oroszország hibáiból, igyekeznek megelőzni a Kreml-párti alakulat elfáradását. Mironovék tehát egyfajta tartalékként léptek a rendszerbe, a „kispadról” egyben folytonos bizonyításra kényszerítve az Egységes Oroszországot. Nem utolsó szempont az sem, hogy a hatalomban megszilárdulva a tömegektől eltávolodó Grizlovékkal szemben így nem csak Zjuganov kommunistái biztosítják a baloldali szavazók számára az alternatívát. Fontos szempont az is, hogy a Kremlből jövőre távozó Putyin minden jel szerint nem egy, hanem két, egymással konkuráló, lojális hatalmi centrumot kíván hátrahagyni, meghagyva magának így a döntőbíró szerepét.