Kulcskérdések

Lódi Brigitta kecskeméti háziorvos az utóbbi hetekben különösen sok telefont kapott: „Ugye, doktornő, az én betegségem kódját nem tetszik ráírni a receptre?”; vagy: „Eddig mindent el mertem mondani a doktornőnek, de ezután már kétszer is meggondolom, hogy szabad-e a bizalmamba fogadnom.”
– Volt, aki határozottan kijelentette, hogy nem járul hozzá a kódok feltüntetéséhez, nehogy titkolt, szégyellt betegsége akaratlanul is ismerősök vagy a munkahelye tudomására jusson – mondja a háziorvos. – Igen nehéz volt neki elmagyaráznom, hogy jelen körülmények között erre sem joga, sem lehetősége nincsen.
Tavaly októbertől él ugyanis az a rendelet, mely szerint az orvos minden kiállított recepten köteles jelölni az eddig feltüntetett adatok mellett a páciens betegségét is. Ez az a bizonyos bno-kód, amely a betegségek nemzetközi osztályozása szerint tartalmazza a betegségek számjeleit.
Sokan aggályosnak tartják e kód feltüntetését a recepteken: egy ilyen adatokból felépülő adatbázis ugyanis valóságos kincsesbánya lehet abban az országban, ahol küszöbön áll a több-biztosítós rendszer bevezetése. Az adatokból kiolvasható, hogy milyen korábbi betegségekkel kezelték a pácienseket, így milyen feltételek mellett érdemes – ha egyáltalán érdemes – velük szerződést kötni. Ilyen adatokat egy helyre gyűjteni óriási felelősség, és igen körültekintő védelmi intézkedéseket tenne szükségessé.
– Ha kezébe vesz egy receptet, látni fogja, hogy azon már csak a nagymama neve nem szerepel: döbbenetes mennyiségű adathalmazt kell rajta feltüntetnünk – mondja Kellermann Péter főorvos, a Kecskeméti Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságának vezetője, aki háziorvosként is praktizál.
Pedig eddig az volt a jogos elvárás, tájékoztat a főorvos, hogy ahol nem muszáj, ne tüntessék fel a betegségkódot. Megtiltották a bno-kód jelölését például a táppénzes papíron éppen azzal az indoklással, hogy olyanok is látják, akiknek semmi közük a páciens személyes problémájához.
– Az orvoson és betegén kívül senkire nem tartozik, hogy volt-e terhességmegszakítása, illetve hogy miért jár az ideggyógyászatra – mondja.
A kódok kulcsát ma, az internet világában csak az nem tudja megszerezni, aki nem akarja, így van alapja a kérdésnek: nem sérülnek-e a betegek jogai, tudja-e biztosítani az adatkérő szerv az orvosi titoktartás érvényesülését? Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos – többek között – azt is nehezményezte, hogy jelen pillanatban az adatok útját semmiféle külön védelemben nem részesítik.
Az egészségbiztosító szerint viszont nincs ok az aggodalomra. Arra, hogy a betegségre vonatkozó információk illetéktelenek tudomására jussanak – állítja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) –, vajmi kevés esély van, hiszen, hangzik az érvelés, a járó- és fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézmények hosszú évek óta bno-kód és taj szám alapján készítik el és küldik meg havi teljesítményjelentéseiket a megyei egészségbiztosítási pénztáraknak.
– Külön jogszabály vonatkozik arra, hogy az egészségbiztosítónak hogyan kell kezelnie a rendelkezésére álló adatokat. Az intézményhez beérkező adatkérés esetén a kérés jogosságát, teljesíthetőségét elsősorban az intézmény adatvédelmi felelőse vizsgálja, s csak abban az esetben teljesítik a kérést, ha nincs jogszabályi akadálya – mondja Fellner Zsuzsa, az OEP sajtó- és tájékoztatási főosztályának vezetője.
Máttyássy Adrienn, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza pszichiátriai osztályának főorvosa viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az orvosok jelentéseiket egyszerű flopilemezeken juttatják el az egészségbiztosítási pénztárakhoz, s bár bízni lehet abban, hogy ezek nem kerülnek avatatlan kezekbe, nyilvánvaló, hogy a flopilemezek nem tekinthetők adatvédelmi szempontból megbízható adathordozóknak.
– Célszerűbb lett volna először egy maximálisan védett információs rendszert kidolgozni – mondja a főorvos. – Annál is inkább, mert az adatközlési jogok közül a legkényesebb, legszigorúbban veendő csoportba az egészségügyi adatok kezelése tartozik.
Az OEP ugyanakkor nem lát ebben semmilyen kockázatot. Az egészségbiztosító szerint a lemezen történő adatszolgáltatás egy laikus számára semmilyen használható információval nem szolgál, tekintettel arra, hogy a lemez mindössze egy számokból és betűkből álló adathalmazt tartalmaz, amely a megfelelő program nélkül – s ilyennel, hangsúlyozza, csak a hivatal rendelkezik – megfejthetetlen, ebből következően használhatatlan.
Hogy megfejthetetlen lenne egy flopilemezre töltött adatbázis – amikor szinte minden héten érkezik olyan hír, miszerint tizenévesek törnek fel katonai szervereket –, elég nehezen hihető állítás. Az viszont tény, hogy a betegek legalább elvi szintű hozzájárulását a bno-kódok feltüntetéséhez eddig még senki sem kérte. Ennek ellenére enélkül – a tavaly október 16-a után kiállított vények alapján – a gyógyszerészek ma már nem adhatnak ki gyógyszert társadalombiztosítási támogatással, legfeljebb csak abban az esetben, ha a beteg a támogatás nélküli teljes árat fizeti meg.
A betegek többsége természetesen nem az adattolvajok miatt aggódik leginkább. Sokkal inkább az bántja őket, hogy a bno-kódos recept miatt ezután mások is tudomást szereznek arról, ami eddig orvos és beteg ügye volt csupán. A lapunk által megkérdezett betegek szinte mindegyike azt szeretné, hogy betegségéről – amennyire a kezelés körülményei engedik – minél szűkebb körben szerezzenek csak tudomást. Úgy érzik, hogy testi-lelki bajaik csak rájuk és – lévén szabad orvosválasztás – az általuk kiválasztott orvosra tartoznak, s ebből a szempontból teljesen lényegtelen számukra, hogy az egészségügy területén dolgozók széles körének titoktartási kötelezettsége van. Általánosságban elmondható, hogy a beteg az orvosát jó esetben valódi bizalmasának tekinti, de ritkán alakul ki hasonlóan jó viszonya például a gyógyszertári pénztárossal, aki ugyan, ismerve a gyógyszer hatóanyagát, eddig is leszűrhette a következtetést a betegségre, állapotra vonatkozóan, de ez azért mégsem ugyanaz, hisz egyazon gyógyszer nagyon sokféle betegségre, illetve annak sokféle következményére felírható.
Az új követelmény azért is nyugtalanító, mert igazán ésszerű magyarázatot nehéz találni a bevezetésére. Az általunk megkérdezett orvosok többsége számára nem érthető, miért kell a bno-kódot feltüntetni a recepteken, hiszen ha az egészségbiztosítási pénztár a gyógyítást ellenőrizni, követni akarta, azt eddig is megtehette: a szakrendelők és a kórházak már nagyon hosszú ideje jelentik a pénztáraknak az általuk kezeltek adatait – a betegségre és a kezelés módjára vonatkozóan is –, hisz ez szükségszerű feltétele a teljesítményalapú finanszírozásnak. A receptek alapján pedig – amennyiben az egészségbiztosítási pénztár speciális ellenőrző programja jól működik – egy gombnyomással kigyűjthető volt, hogy adott hónapban a vonalkóddal jelölt orvoshoz engedélyszámonként hány recept rendelhető hozzá, illetve ezeken a recepteken kinek milyen gyógyszereket írtak fel.
Más ok miatt sem népszerű az új rendelkezés az orvosok körében: nem kevés pluszmunkát ró rájuk.
– Ha nagyon pontosan akarom kitölteni a bno-kód kockáit, akkor bizony becsületesen lapozgatnom kell a kódokat tartalmazó három vaskos kötetet, amelyek több ezer oldalt tesznek ki – mondja Kellermann főorvos. Megteheti persze, hogy megtanul fejből 20-30 nagyobb gyűjtőkódot, s ezeket variálgatja szükség szerint a recepteken, „de akkor meg az egésznek nem sok értelme van”.
– Már így is kabarészámba megy az a felszerelés, amellyel kimegyek egy beteg lakására. Először is viszek magammal egy gyógyszerkönyvet. Aztán egy vaskos gyógyszerlistát, amely az aktuális árakat is tartalmazza, hisz erre is oda kell figyelnünk. Viszek még egy közgyógylistát s néhány bno-kódos könyvet. Mindezt alapból. S persze vinnem kell még legalább tízfajta formanyomtatványt is, mert soha nem lehet tudni, melyiket kell majd kitöltenem, s akkor a vizsgálathoz, kezeléshez szükséges eszközökről még nem is beszéltem. Sem arról az időről, arról a tíz-húsz percről, mely mindezek átlapozásához, áttanulmányozásához szükséges annak érdekében, hogy a kiállított recept mindenféle előírásnak megfeleljen. Márpedig egy betegnek ugyanazon alkalommal általában több receptet is ki kell állítanom. Nekem mind ez idáig senki nem magyarázta el, hogy miért van szükség a bno-kód feltüntetésére – mondja Kellermann Péter.
Kellermann főorvos úr aggodalmai – úgy tűnik – vég nélkül folytathatók. Vannak olyan gyógyszerek is – avat be egy másik orvos a bno-kód feltüntetésének szakmai problémáiba –, melyeket országunkban nem is törzskönyveztek minden általa kezelhető betegségre. A régóta forgalomban levő gyógyszerek bno-kóddal való ellátása is gondot jelent, hiszen 15–20 évvel ezelőtt még mások voltak a diagnóziskategóriák. Magán a bno-kódlistán való tájékozódás sem egyszerű, mert nem biztos, hogy úgy lehet megtalálni a keresett kódot, ahogy az logikusan következne. Az is probléma, hogy egy orvos ma Magyarországon gyógyszert csak olyan betegségre írhat fel, amilyen betegségre az adott gyógyszer törzskönyvezve van. Így nem egyértelmű például, hogy ha valakit egyféle betegséggel kezelnek, s többféle gyógyszert is kell neki felírni, akkor annak a betegségnek a kódját tüntessék-e fel, amellyel gondozzák, vagy pedig azét, amelyre a gyógyszert általában alkalmazzák. Természetesen minden orvos kialakít majd a maga gyakorlatában egy logikusnak tűnő rendszert, de talán nem ártott volna, ha kapnak erről egységes tájékoztatást. Számos ok miatt előfordulhat tehát, hogy az orvos a legjobb akarata ellenére sem tud megfelelni az OEP elvárásainak.
Mindeközben a praktizáló orvosok érdekeltek abban, hogy eleget tegyenek a jogszabályi előírásoknak. Bármilyen ügyben jelenik meg náluk a beteg – beutalókérés, a szokásos gyógyszerek felírása vagy vizsgálat –, azt kódolják és jelentik az egészségügyi pénztáraknak. Ha nem akarják, hogy a megnövekedett adminisztrációs munka a minőség, a betegellátás rovására menjen, akkor választhatnak: vagy kevesebb beteget látnak el a napi forgalomban, vagy egy-másfél órával meghosszabbodott rendelési idővel dolgoznak az asszisztenssel együtt, minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül.
Orvosa válogatja, hogy ki melyik megoldás mellett dönt.