Meghökkentő és mulatságos: Klösz György 1900 körül készült felvételén meglett férfit látunk, amint komoly képpel ül egy székben, végtagjait különös rendeltetésű fehér edényekbe mártva. Üzeneteket hallgat az éterből, vagy éppen meditál? Sosem találná ki a derék olvasó: a polgár éppen kezelést kap az Elektromágneses Gyógyintézetben, amely a Városligeti fasor környékén épült föl a XIX. század végén, amikor a negyedben sorra húzták föl a pazar villaépületeket és a gyógyintézeteket.
Sok-sok érdekes épületet, külső és belső teret mutat meg a kötet lapozgatójának a Budapesti építkezések állomásai című album, amelyre nemcsak részleteiben, de egészében is illik a meghökkentő és mulatságos jelző. A munka egy néhány évvel ezelőtti kiállításhoz kapcsolódik, amelyet a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma rendezett a millenniumi földalatti vasút állomásain Budapest városépítészetének fejezetéből. Ahogyan a mostani album bevezetőjében Farbaky Péter fölidézi, a tárlat alapcélja az volt, hogy „a megállók közelében fekvő egyes fontosabb épületek kapcsán felvillantsa az ezeket alkotó XIX–XX. századi fővárosi építészek életművét is”. A rendezők, a könyv szerzői, Branczik Márta és Demeter Zsuzsanna a majd négyszáz építészeti tervvel és fényképpel egyúttal bepillantást nyújtanak a Kiscelli Múzeum építészeti gyűjteménye és fényképtára rendkívül gazdag anyagába is.
Nos, ha a néhány évvel ezelőtti kiállításhoz a dolgok – szerencsésebb nyugati országokban megszokott – rendje szerint megjelent volna az alapos katalógus, akkor nyilván nagyjából azt az anyagot tartalmazza, mint amelyik a mostani albumban helyet kapott. Azaz állomásonkénti tagolásban esik szó a főbb épületekről, épületegyüttesekről, utcákról, terekről, egy-egy fejezetet kapnak a legfontosabb építészek, akik a klasszicizmustól a szecesszió időszakáig Budapest építészetének meghatározó jelentőségű képviselői voltak, s ennek megfelelően a kötet képet ad egy újabb alfejezetben legfontosabb építményeikről vagy terveikről is. Így jön létre a már említett gazdagság, s persze így születnek meg a hiányok is, hiszen a kisföldalatti környékéről szóló albumban több reprezentatív korabeli felvételt látunk a Vár Hauszmann tervezte tömbjéről, mint sok, a várnegyedről szóló kötetben – ugyanakkor Pollack, Ybl kiterjedt pesti munkásságának érzékeltetésével sem maradnak adósak a szerkesztők. A könyv borítójának egyik képén a millenniumi vasúttól meglehetősen távol fekvő New York-palota látható.
Tagadni sem lehet, hogy egyrészt kiállításhoz kötődik, másrészt a számítógépes korszak gyermeke a reprezentatív, a Magyar UNESCO-bizottság ajánlásával megjelent kiadvány, mondhatnánk, a „linkek könyve”, olyannyira, hogy akár értetlenkedhetnénk is, miért nem kattinthatunk tovább a neves mesterek vidéki épületeihez vagy éppen a tanítványok munkáihoz. Vagy hogy – s az előbbi félmondattal ellentétben ez komoly kérdés –, ha már ennyi, a témához többszörös áttétellel kötődő objektumról közöl reprezentatív képet az album, miért hiányzik a részletesebb képaláírás? Ami még fontosabb, miért hiányzik a könyvből jó néhány, a földalatti egyes állomásaihoz közeli épület, utca (Váci utca, Hajós utca, Zeneakadémia, Adria Biztosítótársaság)?
(Branczik Márta – Demeter Zsuzsanna: Budapesti építkezések állomásai. Fekete Sas Könyvkiadó, Budapesti Történeti Múzeum, Terézvárosi Művelődési Közalapítvány, Budapest, 2007. Ára: 9600 forint)
origo.hu
Összeül a mai napon a Nemzetbiztonsági Bizottság
