(mi mit jelent…)

Én nem tudom, hogy az a marxi tétel, miszerint az állam előbb-utóbb elhal, igaz-e, vagy csak az igazság nem teljes kibontása. A kommunisták, mint tudjuk, általában azt teszik, amivel ellenfeleiket vádolják, s annak az ellenkezőjét cselekszik, amit saját szándékaikról állítanak.
Sokan tudják, hogy pontosan mit jelentett a szocialista demokrácia, a szocialista erkölcs és a realizmus, amit szocreálként is aposztrofálhatunk. Természetesnek tekinthettük, hogy a demokrácia egyeduralom, az erkölcs korrupció, kisajátítás, hazugság és csinogli, ahogy Zalában mondják, a szocreál pedig dilettantizmus, műmárvány oszlopokkal díszített panel. Sokan azt hitték, sajnos én is közéjük keveredtem, hogy mindez lelepleződött, és mint társadalmi formáció véget ért. Úgy véltük, hogy a Marx által elhalásra ítélt állam, ha nem is a kommunizmusban, de a polgári demokráciában visszahúzódik, s erőit – beleértve a rendőrséget – jól behatárolható feladataira összpontosítja, amelyek fő célja az állampolgárok jólétének, biztonságának, életesélyeinek biztosítása és növelése.
Jelenlegi kormányunk – élén félve tisztelt miniszterelnökünkkel – a legteljesebb mértékben eleget tesz a fent vázolt kommunista magatartás ismérveinek. Amikor az igazságról beszél, hazudik, úgy félti a demokráciát, hogy rendőri erőszakot alkalmaz, amikor a jólét vízióját vetíti elénk, kemény adókkal sanyargat, kivédhetetlen áremelésekkel és elvonásokkal büntet. Közben miniszterelnökünk ajkáról nem tűnik el a jóindulatú, kissé sajnálkozó mosoly. Meghökkenve eszmélünk rá, hogy az állam ismét nagy szerepet tölt be az életünkben, behatol magánszféránkba, erőszakosan ránk telepszik, lehetetlen kitérnünk előle. Nem csak az utcáról van szó. A televízión át betör a lakásunkba, a manipulált híradásokkal agyunkhoz férkőzik.
Kuncze, akinek veszedelmes kaméleon volta immár nyilvánvaló, tévedett és torzított, amikor azt állította, hogy aki nem megy tüntetni, azt nem éri baj. Ez a „ne keveredj korpa közé, nem esznek meg a disznók” elmélet csak addig áll, amíg nem minden korpa. Jelenleg azonban minden az. S ha azt mondjuk, hogy a disznók nemcsak korpát, hanem moslékot is zabálnak, aligha tévedünk. Az a főember, akit nincs kedvem nevén nevezni, azt állítja magáról, hogy bátor és büszke. A kommunista kód szerint ez természetesen gyávát és sunyit jelent, nem beszélve a képmutatásról és az áthárításról, amely mindig bűnbakot keres. Akiről szó van, az nyilvánvalóan tökéletes nevelést kapott, begyakorolta a kommunista létmódot és mimikrit, amelynek lényege az, hogy amikor tetten érik, azonnal átváltozik és támad. Azt tartja a mondás, hogy a hazugnak akkor sem hisznek, ha igazat mond. Csodálatra méltó, hogy ebben az országban az emberek annak a hazugnak, ezeknek a hazugoknak századik hazugságát is elhiszik, s ha netán nem hiszik el, tudomásul veszik.
A „büszke és bátor” a hazugságban nem hívők kifárasztására spekulál. Ezt hazugságleleplező hazugságában és szembenézésében nyíltan ki is fejtette: tüntetnek egy ideig, aztán megunják, és hazamennek. Ez cinizmus. A kommunisták legbensőbb tulajdonsága. Ha ehhez magas szintű közjogi méltóság is társul, akkor bízvást hülyének lehet nézni az egész országot, abban a meggyőződésben, hogy az egyik fele tényleg hülye. Ha ez nem válik be, akkor jön a szolgálatra és védésre kész rendőrség, meg a demokratikus köztársasági vasketrec.
Hogy mi végre engedtük így meggyűlni a bajt, én nem tudom…