Anyaként azt gondolom, kutya kötelességünk segíteni azokon a családokon, amelyek autista gyermekeket nevelnek, mondja Sebestyén Márta, hát persze, hogy megint az érzelmek uralják a Hír TV harmadik országos borárverését. Beteg gyermekekről van szó, az ő életükről, amely nem mérhető semmiféle piaci-teljesítménycentrikus mutatóval, sem biznisznek, sem bulvárnak nem hoznak soha hasznot, gyermekekről, akik kiszorítódtak a társadalomból, akiknek minden egyes tette, tettében az elutasítás és a tagadás semmi egyéb, mint egy nagy segélykiáltás… S azokról van szó ezen az estén, akik a médiakor rohanó tempójával szakítva, időt és pénzt nem sajnálva képesek mindent ezeknek az életeknek a védelmére fordítani. Türelmük, akaraterejük szinte érthetetlen. Nézem őket a Gundel kivetítőin: mosolyuk, amikor a nevelésről beszélnek, őszinte és lefegyverző. Tekintetükben csillogás. Talán tudnak valamit.
Tudnak feltétel nélkül szeretni.
Most a borászok segítenek nekik. Miért éppen ők? Talán meg sem kellene magyarázni, mégis… Ébner Gyula és felesége a Karácsondon létesítendő autista majorság terveiről beszél, arról, hogy egyetlen megoldás van: ha már kiszorítódtak, valóságosan is kiemelni „gyermekeiket” a hideg és közönyös társadalomból, és viszszavinni őket a természetbe, ahol egymás közt lehetnek, olyan emberek felügyelete alatt, akik – talán erősnek tűnik a hasonlat – olyan figyelemmel nevelik-nevelhetik őket, mint gazdák a legkedvesebb tőkéiket-fürtjeiket. Szepsy Istvántól Simon Józsefig sok borász említette már: a szőlőnevelés, akár a gyermeké, különleges gondozást, türelmet, áldozatkészséget, érzékenységet és szeretetet kíván, és ebben a különleges és bensőséges kapcsolatban gondozó és gondozott, felnőtt és gyermek, gazda és fürt egyaránt megszépül.
Sebestyén Márta énekel, és nemcsak a dal, hanem a szándék is fontos. A szándék, amellyel Grosics Gyula eljött, hogy az Oláh László által felajánlott Puskás-emlékbort a licitálóknak kínálja, a szándék, amellyel borászaink olykor a legféltettebb gyűjteményükből áldoztak az árverésre. Némelyikük arcán meghatódottság, Tóth Ferenc, az egri Várvédőt felajánló borász szeme sarkában könny. Nem csoda: 25 ezer forintért kikiáltott bora, az Egri Cuvée 2000 dupla magnum palackban 300 ezerért, jó tizenkétszeres áron kel el. Borszakértők összesúgnak, itt persze nem a piaci érték, hanem az eszmei a meghatározó, Oláh László már említett felajánlása, Faragó György badacsonyörsi Puskás-emlékbora 20 ezerről a tizenötszörösére, 300 ezer forintra ugrott. A licit elején érezhetően bátrabbak voltak a vendégek: a sztárborok szép árakon keltek el. A 60 ezer forinton kikiáltott Vylyan pinot noir válogatás 600 ezerért, a Tiffán Cabernet Sauvignon 1994 három dupla magnum palack szintén tízszeres áron, 500 ezerért, Dúzsi Tamás 1996-os kékfrankos rozéja és 1997-es cabernet francja 17 ezerről indulva 200 ezerért cserélt gazdát. A Jekl Pincészet 2002-es villányi Duettjét és ’99-es Fekete-hegy cuvée-jét 400 ezerért, a Béres Szőlőbirtok tízezerre taksált, Tokaji Furmint 2003 Lőcse-dűlő nevű borát pedig negyvenszeres áron, 400 ezerért vitték el. És volt még nagyobb siker is, ha úgy tetszik: Balla Géza utólag felajánlott borai, a muzeális furmint és kadarka jelképesen egy forintról indultak, és 280 ezerért keltek el, a kereskedelmi forgalomba nem hozott, nulla forinttal nevezett Árvay Essencia 2000 370 ezerért került kalapács alá. Talán furcsa, hogy Wine & Spirits Magazine által Magyarországon egyetlenként 100 pontosra tartott bor, a Royal tokaji eszencia a Puskás-emlékbor és több alacsonyabb kategóriájú tétel árán, 330 ezerért, bizonyos muzeális borok pedig a kikiáltási árukon keltek el, de a III. Országos jótékonysági borárverés célja nem is a borszakmai megmérettetés volt, hanem az, hogy ezekből az összegekből, licitálók, felajánlók, a Hír TV nézői és adományozók gesztusértékű hozzájárulásából megvalósulhasson a Napsugár ’67 Alapítvány autistamajorsága. Az árverés teljes befolyó összege idén meghaladta a harmincmillió forintot. Egy debreceni vállalkozó a majorság megvalósításához ingyen nyílászárókat, egy győri építkezési szakáruház tulajdonosa alap- és burkolóanyagokat ajánlott fel.
Ébner Gyula arcát nézem, nagy lépés ez egy álom beteljesítése felé, jó vele örülni, jó látni, hogy összefogással épülhet is valami ebben az országban, s amikor megtudom, hogy a borárverés összegéből megvalósuló építkezésen – közmunkában – Böjte Csaba dévai árvái is részt vesznek, egy pillanatra engem is mintha elfogna a nátha, a szipogás.
origo.hu
Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével
