Reggel nyolckor ébredezik a falu. Nyitnak a boltok, a műhelyek. Szállingóznak a vendégek is, aki korhű ruhába öltözve érkezik, fél áron beléphet. Az indiánok a gyerekeket tanítják a táncaikra, szokásaikra, a cowboyok melegítenek: pattogtatják az ostort, kést dobálnak, birkóznak. Egy helyen szemfényvesztő szórakoztatja a közönséget. A csöndes készülődést követi a mozgalmas show. A vendégek a teraszok biztonságából nézik, amint a cowboyok végighajtják a marhákat a négyszáz méter hosszú főutcán, majd a munka végeztével fáradtan, porosan megpihennek az ivóban. Egyre hangosabbak, egyre részegebbek, mire megérkeznek az indiánok. A két csapat összeverekszik, a seriffnek kell őket szétválasztania. Újabb fordulat: pisztolyos bandita érkezik, kirabolja a bankot. Ismét a seriffnek kell intézkednie, aki elfogja és végül felakasztja a gonosztevőt.
A show-műsor ezzel véget ér, aki kíváncsi, a hétvégék délutánjain még egyszer megtekintheti, a látványosság benne foglaltatik a belépőjegy árában. A látogatók aztán elindulhatnak nézelődni, korhű árukat – ruhákat, csizmákat, lószerszámot – kínáló üzletek, műhelyek várják őket, és persze sok vendéglő, kávéház, cukrászda. Este az óriási szalonban tánc, szórakozás, a kaszinóban pedig szerencsejáték zárja a westernkalandot. Aligha lesz majd könnyű ellenállni a csábításnak, a cowboynosztalgia ott szunynyad minden ember lelkében. Tudják ezt azok a települések is, amelyeket Kuli Bálint megkeresett, hogy adnának-e helyet a vállalkozásának. Mind lelkesen fogadta volna.
Eredetileg Szurdokpüspöki volt a kiszemelt hely, a műemlékvédelmi felügyelőség azonban végül nem adta ki az építkezéshez szükséges engedélyt. „A telek a nyilvántartás szerint régészeti feltárásra kijelölt terület, amelyre megszereztük az összes szakhatósági engedélyt – meséli Kuli Bálint. – Végül a műemlékesek azzal vétózták meg, hogy az építmény tájidegen, a területet pedig egyelőre nem szándékoznak feltárni, és ha később hozzáfognak, annak a költségeit, a vele járó veszteségeket nekünk kell fedeznünk. Elálltunk tehát a tervtől, keresni kezdtünk máshol. A legfontosabb szempont, hogy autópálya melletti hely legyen, könnyű elérhetőséggel. És persze, ha lehet, szép táj, szép környezet, ahol nemcsak a négyszáz méter hosszú falu fér el, hanem az állatok is, valamint van lehetőség terep- és túralovaglásra.”
Kuli Bálint elég messziről indult el a westernfaluba. Tizenkét évig vendéglős volt, elege lett, ezért 2001-ben megpályázta és megnyerte Veresegyházon egy horgásztó üzemeltetési jogát. De az önkormányzat és a korábbi bérlő közötti jogvita csak nem ért véget – Kuli időközben elvégzett egy tógazdai szakképesítőt –, a helyi polgármester pedig kárpótlásul új ajánlattal állt elő: legyen a medvefarm vezetője. A veresegyházi medvefarm különleges képződmény Magyarországon. A város 1998-ban az állatvédők támogatásával megerősítve vette magához egy gödöllői férfi sanyarú körülmények között tartott állatait. Így került a farmra huszonegy medve, tizenhat farkas. Az állomány azóta állatkerti cserékkel szépen növekedett, jelenleg 42 medve és 26 farkas él a húszhektáros területen. A látogatottsága felülmúlja némely hazai állatkertét, nyári hétvégén 3000, télin hét–kilencszáz látogató érkezik. Igaz, a belépti díj igen barátságos, csak kétszáz forint, az időtöltés viszont végtelen, hiszen az állatok megtekintése mellett a hatalmas területen egész nap sétálni, kirándulni lehet.
A vállalkozó nagy kedvvel, ám kevés hozzáértéssel vágott neki a feladatnak. Meséli, a nagy melegben feltöltette a farkasok medencéjét, az állatok fürödtek, kiválóan érezték magukat, ám néhány nap múlva a többségük elpusztult kullancsmérgezésben. Kuli akkor megtanulta, hogy az állattartás szakma, melyhez a jó szándék kevés. Beiratkozott Szegedre állatkerti gondozó, tenyésztő, zoológus szakra. Ezt is elvégezte. A vállalkozói vér azonban továbbra is dolgozott benne. Látta, hogy a medvékre kíváncsi látogatók ennének, innának, tisztálkodnának, ezért büfét, illemhelyet épített, majd azt is észrevette, hogy az emberek szívesen lépnének szorosabb kapcsolatba az állatokkal. Mátraszentkeresztesről hosszú nyelű fakanalakat hozatott, melyekkel be lehet nyúlni a rácson túlra, a medvék pedig örömmel lenyalják a végéről a mézet. Jó szervezőmunkával elérte azt is, hogy az állatok táplálékára szinte egy fillért sem kell költenie. A környék multijainak, vágóhídjainak minden lejárt, selejtes élelmiszere a medvefarmon végzi a szaloncukortól a téliszalámiig. A medvék nem válogatnak.
Mindez elég nehezen kapcsolható össze a westernfalu tervével, mégis az egyik gondolat hozta a másikat. Kuli Bálint egy kanári-szigeteki üdülése alkalmával látott először ilyen falut, ott a filmezésből hátrahagyott díszletekből alakították ki. És látta azt is, hogy a vállalkozás kiválóan üzemel, alig férnek be az emberek. Kiderült később, hogy Passauban is működik egy hasonló, oda Lork József artista barátja hívta. Kuli mindent szépnek és jónak talált, csak hiányoztak neki a falvakból az állatok. Elhatározta, hogy az övében lesznek. Ezen a ponton találkozott egymással a medvefarmvezető és a vadnyugatot építő vállalkozó.
A XIX–XX. századot idéző westernvilág felidézése előreláthatóan négy–ötszáz millió forintos beruházást igényel, a vállalkozás azonban a remények szerint öt év alatt nyereségessé tehető. A hitelező bank is bízik a sikerben, igen kedvező feltételeket biztosít. Kuli Bálint már szerződést kötött egy tizenöt tagú kaszkadőrcsoporttal – Magyarországon a westernkultúrának sok híve és művelője van –, és a neves kaszkadőr, Pindroch Gábor is részt vállal a szakmai részben. A falu, bár küllemében korhű, rugalmasságában már a XXI. század gyermeke lesz. A kőépületeket díszletként fedik majd azok az antikolt faelemek, amelyek nemcsak a miliőt adják, hanem a változtathatóság feltételei is. „Lehet, hogy ahol ma cipészüzlet van, holnap bankot talál – magyarázza Kuli Bálint a rugalmasság lényegét –, hiszen az üzletek bérlemények, a vásárlók igényeihez pedig a lehetőségek szerint alkalmazkodni kell.” Hiába, a westernfalu maga a szabad versenyes kapitalizmus, ahol az erősebb győz. Igaz, az utolsó szó mindig az igazságszolgáltatásé.
A látványosság a tervek szerint 2008 pünkösdjén nyílik meg. Ha azt tapasztaljuk, hogy a westerncsizmának és -kalapnak, az indián mokaszinnak és fejdísznek divatja lesz, ne csodálkozzunk.
És azon se, ha egyszer csak megjelennek a kínálatban az easternek, vagyis a magyar gyártmányú westernfilmek. Díszlet, indián, cowboy és bölény lesz, már csak jó történeteket kell hozzájuk kitalálni.
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
