Nem közismert tény, hogy a környezetszennyezés legfőbb forrása az épület. Ugyanis az épület üzemeltetéséhez használt energián kívül az építőanyagok előállításához szükséges energiát is figyelembe kell venni. A nemzeti energiafogyasztásból az épületek ily módon több mint hatvan százalékot vesznek igénybe! A rangsor elején az alacsony épületek állnak. A sort a magasházak zárják a legtetemesebb energiafelhasználással. Minél magasabb az épület, annál nagyobb a fajlagosenergia-igénye.
Ennek egyik oka a vázhoz és a homlokzati szerkezetekhez használt anyagokban keresendő. A toronyházak vagy felhőkarcolók kiemelkedően magas fajlagosenergia-felhasználása elsősorban építőanyagaik energiatartalmából adódik, mert legfőbb anyagaik mindenekelőtt az alumínium, az üveg és az acél, amelyek előállításához tonnánként, fajlagosan százszorosan-ezerszeresen több energiára van szükség, mint a hagyományos építőanyagok előállításához. A másik ok a magasság miatt nagyobb szélhatásnak kitett felületeken és az üvegezésen át létrejövő fokozottabb hőveszteség, a hűtés, a mesterséges világítás, a felvonók és egyéb gépi berendezések energiaigénye.
A felhőkarcolók a szokványos magasságú beépítésekhez képest nagyságrendekkel nagyobb energiafogyasztásán túl számos kedvezőtlen hatást gyakorolnak környezetünkre. A magas építésű házak előnytelenül megváltoztatják a mikroklímát környezetükben. A környező házak fölött érkező légáramlás nekitorlódik a kimagasló épületnek, és lefelé irányuló erős örvénylő légmozgás keletkezik, amely a talaj szintjén vízszintes irányúra váltva huzatossá teszi az utcákat. Erős széljárás, viharos időjárás alkalmával tornádóval vetekedő szélsebességek is keletkezhetnek. A magas épületeket környező utcákban nagyobb lesz a szélsebesség, mint a távolabb fekvő helyeken, mert ezeknek az épületeknek szélsebességfokozó hatásuk van.
A magas épületek kedvezőtlen árnyékvetésükkel csökkentik a környező lakások, munkahelyek természetes megvilágítását, benapozottságát. A százhúsz méteresre tervezett magasház a napfényben legszegényebb időszakban, a téli napforduló idején, amikor a napkorong csak pár fokkal emelkedik a horizont fölé, csaknem két és fél kilométerre vetíti árnyékát. Ilyen napokon még délben is háromszáz méterre nyúlik az árnyéka. Amíg a nap a horizont fölött tartózkodik, nyolc órán keresztül fél négyzetkilométernyi területet árnyékol pár órán át. Tehát megépítése csökkenti a környező ingatlanok használati értékét, így építéstiltás kérdésében szavazati joguk elsősorban és mindenekelőtt az ott lakó szomszédoknak s nem a hatóságoknak van.
Biológiailag is károsítja a magas épület a benne huzamosan tartózkodókat. Napfénynek jobban kitett homlokzatuk túlmelegedése számottevő, s a felfogott napenergia mesterséges hűtéssel nem ellensúlyozható. Ezért divatba jött a naphővédő, úgynevezett reflexiós (optikailag modulált) üvegek használata. Az építészet kitörő örömmel fogadta az üvegipar csillogó ajánlatát, s manapság szinte sehol sem található felhőkarcoló optikailag modulált üvegezés nélkül. Az igazság azonban az, hogy a szelektív üvegezés – amely azt ígéri, hogy távol tartja a felmelegedést okozó hősugarakat a belső tértől – nincsen a piacon, mert optikai-fizikai okok miatt egyelőre nem tudják előállítani a kellő védelmet nyújtó üvegbevonatot a nap hősugarai ellen.
Kisegítő megoldás a mesterséges hűtés. Egy fok hőmérséklet-csökkentés négyszer annyi energiát vesz igénybe, mint a fűtés. A nagy magasságú házak ablakai nem készülhetnek nyithatóan. Árnyékolók, amelyek csak az üvegezés elé, kívülre szerelve hatékonyak, az állandó erős légáramlás miatt nem alkalmazhatók.
A hűtő- vagy klímaberendezés elkerülhetetlen használatának hátránya nemcsak a tetemes energiafelhasználásban mutatkozik meg, hanem egészségügyi kockázattal is járhat. A szűrőberendezés ideális helye a baktériumtenyészetnek, ahonnan minden hűtött helyiségbe eljuthat.
A reflexiós üvegezés számtalan káros hatása közül egyik legnagyobb bűne az érzékszerveink által nem jelzett, tudat alatt okozott biológiai ártalom. Az emberi szervezet évmilliók alatt hozzászokott a napfény hullámhosszak szerinti megoszlásához, a napfény spektrumához. Az ember hormonháztartását a természetes fény szabályozza. Mindenki saját tapasztalatából tudja, hogy verőfényes időben aktívak, jókedvűek, derűsek vagyunk, télen, fényszegény időjárás mellett nyomott hangulatúvá, depresszióra hajlamossá válunk. Ennek a folyamatnak ismert a tudományos összefüggése. Erős közvetlen napfény hatására megnövekszik vérünkben az adrenalin- és kortizonszint, mely hormonok felelősek az aktivitásért szellemi, fizikai és nemi szinten. Fényszegény időben, például éjjel is a depressziós hatást keltő hormon, a melatonin dúsul fel a vérünkben. Ha tehát egy optikailag modulált, a szokásos hullámhosszakat megváltoztató üvegezés mögé ültetnek valakit, mint amilyen a reflexiós hővédő üvegezés, a szervezete biológiailag károsul. A tudomány mai álláspontja szerint minél jobban eltér a fényhullámhossz összetétele a természetes fény spektrumától, annál jobban megzavarja a hormonháztartásunkat.
Ma a civilizált társadalmak tagjai életük 80-90 százalékát természetes fénytől elzárt terekben töltik el, ami önmagában is betegség forrása lehet. A szokványos építészeti üvegezés az ultraibolya sugárzásból, annak is a hosszabb hullámaiból még átbocsát csekély mennyiséget. A reflexiós üvegezések ezt a töredék ultraviola sugárzást is kiszűrik. A reflexiós üvegezés további negatív hatása, hogy a látáshoz hiányzó fényt mesterségesen kell pótolni. A mesterséges fény spektruma jelentősen eltér a természetes fényétől. Jelenleg nincsen olyan mesterséges fényforrás, amely megközelítené a természetes fény spektrumát. Tehát megalapozottan állítható, hogy a mesterséges fény árt szervezetünknek. Paradoxon, hogy a naphő okozta felmelegedés veszélye az év során csupán három-négy hónapon át áll fenn. Ezen belül is egy-egy homlokzat csak néhány órán át van kitéve erős sugárzásnak, amely felmelegítheti a helyiségeket. Ennek ellenére a naphővédő üvegezés egész éven át csökkenti a fény bebocsátását. A zárt építészeti terek az üvegezett felületeken a napfény hatására melegednek fel. A túlmelegedés-veszélyes napi néhány órán felül a természetes fényt csökkentő üvegezés már indokolatlan és hátrányos. De a fényhiány miatt mesterséges megvilágítást kell használni verőfényes nyári napokon is.
A napsugárzást tükröző üvegek „udvariatlan” tulajdonsága, hogy azt az energiát, amelyet elhárítanak az épület belsejétől, a szomszédságba tükrözik. A nemzetközi szakirodalomból ismertek sikeresen zárult perek, amelyben a szomszéd házak használói megvédték magukat ettől a hatástól. Az épület felépítése előtt a beruházó kötelességévé kell tenni a szomszédos területek lakóinak kimerítő tájékoztatását a várhatóan megváltozó klimatikus viszonyokról. Ezután szomszédi hozzájárulást lenne indokolt beszerezni az építéshez. Manapság egy jóval kisebb, kedvezőtlen hatást gyakoroló vendéglő megnyitását is csak szomszédi hozzájárulással engedélyezik.
Valószínűleg sokaknak ismeretlen a tükröződő építészeti üvegeknek a faunára gyakorolt káros hatásuk. A szakirodalom szerint a madarak évi vándorlása idején madárrajok pusztulnak el, mert éjjel, a csillagos égbolthoz igazodva, nekirepülnek a felhőkarcolók üvegében megjelenő tükörképnek.
A reflexiós üvegezés elrettentő, várost csúfító „betegsége” a foltosodás. Az építéskor adott gyártási technológia pár éven belül elavul, s azonos színű üveg később már beszerezhetetlen. A pótlólagos üvegezés foltossá teszi a városrész egykori „büszkeségét”. A Budapesten és külföldön is látható számos riasztó példa még nem rettentette el a beruházókat. Az épület magassága miatt az elcsúfulás hangsúlyosabban jut érvényre, mint a város szövetébe simuló épületeknél. Előre megjósolható, hogy a reflexiós üvegezésű épületeket évtizedeken belül újra kell burkolni.
Legmagasabb az épülettípusok között a felhőkarcolók katasztrófakockázata is. A tűzesetek tanulsága szerint a talajszintről indított mentés szóba sem kerülhet. A légi mentés is gyakran lehetetlen. Fel kell készülni a bent tartózkodók egy részének elvesztésére. Vajon vállalja-e garanciával a beruházó, üzemeltető a presztízsből létrehozott beruházás következményeit? Jelen sorok írója a hatvanas években egyik tervezője volt London akkor legmagasabb, negyvenemeletes lakóépületének, s szerzett némi tapasztalatot. A leggondosabb tervezéssel sem lehet kizárni a fokozott katasztrófaveszélyt.
A Távol-Keleten tervezés alatt áll egy háromszázötvenezer embert befogadó, egy kilométer magasra nyúló felhőkarcoló. Előzetes hírek szerint a szerkezeti váz felépítéséhez a világ összes acélhengerműjének egyévi termelésére van szükség. Kinek az érdeke az ilyen épület? Milyen lesz a versenyben a következő? Ki állítja meg ezt az őrült vetélkedést, ha a józan ész nem emel gátat neki?
Mindezek alapján leszögezhető: annak eldöntése, hogy épüljön vagy ne épüljön Budapesten felhőkarcoló, nem lehet egy beruházói kör joga, mert az ilyen házak építése csupán néhányak presztízs-, illetve profitérdeke. Ráadásul a fentiek alapján megállapítható: a magasházak, felhőkarcolók nem szolgálják az embert – sem Budapesten, sem bárhol a világon.
origo.hu
Fiatal fiú kirablását tervezte egy rendőr és a társa
