Miért hisz bárki abban, például a repülő csészealjak előfordulásában, amire a tudományos élet színe-java eddig nem tudott bizonyítékkal szolgálni? Dehogynem! – mosolyognak magukban az ufológusok, akik szerint igenis van bizonyíték a szóban forgó tárgyak létezésére. A földönkívüliek látogatásáról, a számtalan kapcsolatfelvételi kísérletről rengeteg bizonyíték van a kormányok kezében, csak jól felfogott érdekükben áll, hogy letagadják őket a közvélemény előtt. Épp ez a mindent belengő gyanú és kétkedés volt az ok, amely a francia Nemzeti Űrkutatási Tanulmányi Központon belül működő GEIPAN (nem azonosított repüléstani jelenségekről informáló és azokat tanulmányozó csoport) vezetőit arra ösztökélte, hogy tegyék nyilvánossá azokat az anyagokat, amelyeket a tudományos csoport létrejötte óta eltelt harminc évben rögzítettek.
Már hét éve is napirenden volt a kutatások közvélemény elé tárásának kérdése, ám akkor jogi akadályok merültek fel, például nem tudták megoldani a különböző esetekben tett rendőrségi vallomások közlését. Most már léteznek a tanúvallomást tevők névtelenségét biztosító technikák, így elhárult az az akadály, hogy megsértsék a tanúk személyiségi jogait. „Ne számítson senki sem nagy leleplezésekre, sem meglepetésekre. Az anyagaink között nincs nemzetbiztonsági titoknak számító jelentés, ezt én is ellenőriztettem. Nincs semmiféle titok, nem rejtettünk el semmit” – próbálta meggyőzni múlt csütörtöki sajtóértekezletén Jacques Patenet, a GEIPAN vezetője a jelenlévőket. „Ugyanakkor a leghalványabb bizonyítékunk sincs arról, hogy földönkívüliek lehetnek az általunk meg nem magyarázott jelenségek mögött. Viszont ennek az ellenkezőjét sem tudnám állítani” – válaszolta körmönfontan egy kérdésre a tudós.
Most a GEIPAN által készített több mint százezer oldalas jelentéstömegnek mintegy negyede került fel az internetre. A többi várhatóan az év végéig lesz olvasható a világhálón. Az összes anyag több mint 1650 esetet rögzít. Természetesen 1977, a csoport megalakulása óta Franciaországban tapasztalt ufójelenségeket alaposan elemezték, és az azt megelőző, legismertebb eseteket is megpróbálták rekonstruálni, így a legrégebbi dosszié 1954-re nyúlik vissza.
Ha egyszer valaki bejut a honlapra, ott igen egyszerű tájékozódni: területi felosztás és időpontok szerint lehet informálódni. A tudósok négy kategóriát alkalmaznak: az első az A – amely szerintük feltárt és bizonyított; B – valószínűleg megmagyarázható, de nincs konkrét tárgyi bizonyíték; C – értékelésre elégtelen információkat tartalmaz; D – a bőséges tanúvallomások és konkrét nyomok ellenére megmagyarázhatatlan az ügy. Ebbe a kategóriába tartozik az esetek több mint negyede.
A kis létszámú anyaggyűjtő csoport munkáját segíti a CNES által felállított tudományos tanács, amely időről időre összeül, és megvizsgálja az évente felmerülő 50–100 esetet, amely Franciaország területén vagy esetleg a légkörében történt. Ebben a körülbelül tízfős tanácsban mérnökök, meteorológusok, űrkutatók, pszichológusok, szociológusok próbálják elemezni a közvélemény számára megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségeket. Az esetek tíz százalékában rendelnek el kiegészítő vizsgálatot. Az „ufóügyek” nagy része mögött légköri jelenségek állnak.
Mint említettük, a jelentésekben rendőrségi tanúvallomások, helyszíni szemlék, szakértői állásfoglalások, a tanúk által készített fénykép- és videofelvételek, helyszínrajzok, térképek szerepelnek. Az utóbbi harminc évben valamilyen ufójelenséget látni vélő francia állampolgár viszonylag gyakran találkozhatott egy három-négy fős csoporttal, amely még a rendőröket is félrelökve nyomok után kutatott a helyszínen. Általában nem közölték, hogy honnan jöttek, és külön kérdéseket tettek fel a tanúknak. Ők voltak a GEIPAN emberei.
A csoport 1977-es létrehozása óta korántsem élt át nyugodt napokat, elsősorban nagyon is földi dolgok kötötték le figyelmét: a tét az volt, hogy megszüntetik-e a csapatot, vagy sem. Az állam ugyanis igen kevés pénzt adott a mintegy tíz fővel működő csoport munkájára. Aztán a CNES-en belül voltak olyan törekvések is, hogy az intézetnek meg kellene szabadulnia e tudományos tekintélyét ugyancsak megkérdőjelező brigádtól. Előfordult olyan eset is, amikor a GEIPAN-nak, amely az elmúlt évtizedekben számos név alatt működött, igencsak elkötelezett vezetője volt: ő könyvet adott ki földönkívüliek létezéséről. Sokáig ő sem irányíthatta a csoportot.
Hasonló szervezet működik, de legalábbis adatgyűjtés folyik az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is. Az oroszok valószínűleg szintén folytatják a Szovjetunióban megszokott ufójelenségek feljegyzését. Ám eddig egyetlen állam sem tette nyilvánosan hozzáférhetővé a repülő csészealjakról szóló jelentéseit. Amerikában az információs jogra hivatkozva lehet kérni egyes dossziék kiadását.
A francia csoportot 2005-től vezeti Jacques Patenet, aki arra törekszik, hogy a jelenségek tanulmányozása olyan tudományos tárggyá váljon, mint a többi tudományág. Mint mondja: sem elkötelezett vakhittel, sem előítéletekkel. A tudós szerint a jelentések közzétételével igyekeztek úgy bemutatni az ufójelenségeket, mint ahogy azt a valóságban tapasztalják, és megszabadítani végre a filmekből áradó misztikum világától. Azt viszont elismerik, hogy háromból majdnem egy esetre nem tudnak kielégítő választ adni. „Ám ennek ellenére, harminc év anyagát áttekintve, úgy gondolom – fejtette ki Patenet –, hogy jó, ha tucatnyi esetben lehet beszélni repülő csészealjakról. A hatalomnak azonban rendelkeznie kell olyan szervezettel, amely megpróbál válaszolni a közvéleményt izgató kérdésekre. Épp ezért jó volna, ha a tudósok a paranormális jelzésű irattartóból végre egyszer és mindenkorra kiemelnék az ufódossziét.”
origo.hu
Fiatal fiú kirablását tervezte egy rendőr és a társa
