Üveg, szilánk

Az elmúlt évtizedben Ázsia – és azon belül is Kína – a felhőkarcoló-építészek paradicsomává vált. Különösen a közelgő pekingi olimpia miatt lepték el a nyugati sztárépítészek a kínai fővárost, és elképzeléseiket azóta már meg is valósították. Fantasztikus formájú épületeik valószínűleg a 2008-as olimpia szimbólumává válnak. Kína éveken belül átveszi a vezetést az Egyesült Államoktól az egy országban épített felhőkarcolók számában. Most még az 500 lábnál, azaz 152 méternél magasabb épületek körében Amerika vezet, de az egy városban emelt toronyházak tekintetében már Hongkongé a pálma: majd hétezer felhőkarcolója emelkedik, míg New York esetében ez a szám „csupán” ötezer körül van. Szingapúr városállama dicsekedhet a világon a harmadik hellyel, itt csaknem 3500 épület magasabb a másfél száz méternél. Érdekesség, hogy a világ feltörekvő gazdaságú részein is hódít a felhőkarcoló-mánia: Isztambul a negyedik 2100 toronyházzal, szorosan a nyomában Sao Paulo 2000 magas épülettel.
Vitára adhat okot a házak magassága. Például számít-e a toronyházak tetején elhelyezett akár több tíz méteres antenna, vagy be kell-e vonni a tévétornyokat is a magassági versenybe. Abban azért megegyeznek a vélemények, hogy jelenleg a 2004-ben átadott tajvani Tajpej 101 névre keresztelt felhőkarcoló vezeti a világranglistát 508 méteres magasságával. Őt követi a sanghaji Oriental Pearl 468 méterrel, épphogy megelőzve a malajziai fővárosban emelkedő, Kuala Lumpur-i Petronas ikertornyokat (452 méter). Ám a tajpeji világcsúcstartó épület első helyének napjai igencsak meg vannak számlálva: az idén átadják a nálánál is magasabb sanghaji pénzügyi palotát. Viszont már több száz méterre kimagaslik a földből a Burj Dubai, ennek végleges magassága 808 méter, a jövő év végére tervezik az átadást. Igaz, az első elképzelések szerint a Burj Dubait először 980 méteresre tervezték, majd az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó ország vezetői bejelentették, hogy mindenképpen 700 méternél magasabbra nyúlik a felhőkarcoló. De végül meg kellett elégedniük azzal, hogy majd száz métert vernek a jelenlegi tajpeji csúcstartóra. (Felépítménnyel együtt azonban a hírek szerint meghaladja a 800 méteres magasságot.) Egyébként szintén készül a Dubai Towers épületegyüttese: ez négy felhőkarcolóból áll, amelyek 54 és 97 emeletesek, s egyenként mint „lángnyelvek” törnek az ég felé. Az átadást 2010-re tervezik.
Eközben Tokióban egy épületbe akarnak elhelyezni egy egész várost: a Millennium Tower, amelynek tervezése több mint huszonöt éve tart, egy 840 méter magas, kúp alakú épület lenne a tokiói öbölben, a földön két kilométer átmérővel. A Sir Norman Foster csapata által tervezett toronyban ötvenkétezer ember lakna, a „városban” lenne iskola, kórház, kulturális létesítmények, irodák és számtalan vallási központ. A tervezésnél figyelembe kellett venni a földrengéstani mutatókat és a gyakran előforduló hurrikánokat, valamint a szökőárt is. A Millennium Tower tervezett építési költsége tízmilliárd dollár. New Yorkban is megkezdték a volt Világkereskedelmi Központ helyén az építkezést, összesen négy felhőkarcolót terveznek e térségbe. Mintha a New York-iak elvesztették volna a legnagyobbra törekvésüket, a Freedom Tower, a főépület, ha elkészül, alig haladja meg az 540 métert. Chicago viszont versenyben lesz az első helyért, ugyanis 600 méter körülire tervezik a kikötőben emelkedő csavart felhőkarcolót.
Európa az utóbbi időkig mintha nem rajongott volna különösebben a felhőkarcolókért. Épp a tíz éve, 1997-ben Frankfurtban átadott Commerzbank Tower volt 259 méter magasságával az Európa-csúcstartó (antennával együtt elérte a 300 métert). Most viszont belehúz London és Párizs is. A brit fővárosban 2010-ben szándékoznak átadni a Shard of Glass (Üvegszilánk) névre keresztelt tornyot, amely 310 méteres magasságával átvenné a földrész első helyét.
Az amerikai Thom Mayne építész terve győzött a párizsi nemzetközi pályázaton: a Phare Tour, a Fáklya torony a Défense negyedben áll majd, és mintegy 300 méter magas lesz. Az építést 2009-ben kezdik, az avatást 2012-re tervezik. Úgy tűnik, hogy a franciák a területet jobban választották meg, mint a szomszédaik. A többségében toronyházaknak otthont adó kerületbe helyezték el a „világítótornyot”. A britek viszont a központba, a Tower mellé képzelték el a felhőkarcolót. Az UNESCO azonnal értesítette London vezetését, ha megvalósul a torony, akkor leveszik a belvárost a világörökségi listáról. (Az ábrán feltüntetett magasságértékekbe beleszámítottuk az épületek tetején álló felépítményeket.)