A hatalom nem olvas

Így ember nem beszél. Ha ez a jövő, akkor inkább forduljunk vissza! Vegyük fel szépen az ollót, tekerjük a szalagot, és vigyázzunk rá, hogy a szó ne csak hallható, hanem érthető és felfogható is legyen! Kovács Attila profi módon feszesre vágta digitális gépén a Bertók-interjút. Olyan feszesre, hogy el is tüntette a hatvanperces beszélgetést az éterben. A beszédből lélegzet, szünet és hangsúlyok nélküli szófolyam lett, melyről az embernek olykor az volt a benyomása, hogy a felvételt éppen viszszafelé pörgetik.
Szegény Bertók László, szegény Kovács Attila! A jó szándék a viszszájára fordult. Bertók egyike azoknak a fontos magyar költőknek, akik ritkán szólalnak meg, mert ritkán kérdezik. Már vannak külön médiaíróink, akik közel laknak, gyakran ráérnek. Nekik van igazuk. A mai világban az van, aki látszik. Kovács Attila tehát igen jól tette, hogy a Névjegy vendégéül Bertók Lászlót hívta meg. S mert ritkán hallani a költőt, a riporter azt szerette volna, ha a lehető legtöbb belefér a hatvanperces beszélgetésbe. Meg néhány vers is. Ez fontos, nagyon fontos. Ebben Kovács Attilának tökéletesen igaza volt. Költővel beszélgetni csak úgy érdemes, ha ott vannak mellette a versek is. A hallgató akkor érti meg, miről van szó, akkor döntheti el, hisz-e a költőnek, vagy sem. Épp a versek tették elviselhetővé a műsort, hisz emberi hangon szólaltak meg: néhányuk Bertók László igazi, nem digitalizált hangján.
A Névjegy jó műsor. Nem tudható, mit tervez vele a rádiós vezetés, de békén kellene hagynia. Olyan kevés idő jut a médiában értelmes beszélgetésre, sietni kell: jönnek a közlekedési hírek, zúdulnak az sms-ek, mindenki kérdez és véleményt mond, mindeközben ki kell elégíteni a hirdetőket. Ha minden csupa magazin lesz a közszolgálatban is, állandósul a rohanás. A műsorkeretet mindenáron tartani kell. De néha szükségünk lesz arra, hogy egy fotelban hátradőlve meghallgassuk, hogyan lett költő Bertók Lászlóból abban a világban, amelyben a hatalom még verseket is olvasott, sőt amelyben versért börtönt is lehetett kapni. Kapott is Bertók László izgatásért, szinte gyerekfejjel, nyolc hónapot.
Nem tudjuk, szomorkodjunk-e afölött, hogy a hatalom manapság nem olvas verseket; inkább szomorkodjunk, mert emiatt már azt is elfelejtette, hogy vannak költők és írók e hazában, és hogy a nemzeti irodalom támogatása, életben tartása az ő feladata lenne. Csakhogy ínséges időkben, mint a mostani, éppen ezeket a tételeket húzzák ki először a költségvetési táblázatban. Bertók László olyan világról mesélt, amelyben még élt az irodalom. A költők és az írók műhelyeket építettek, a világ dolgairól beszélgettek, segítették, tanácsokkal látták el egymást. Akkor még nem e-milen érkeztek a művek a szerkesztőségbe. Hogy jó világ lett volna? Nem jó, csak emberibb. És időigényesebb, miként az olló és a szalag.
(Névjegy, Kossuth rádió)