Egy kis történelem

Százötvennyolc évvel ezelőtt, 1849. április 14-én mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását az éppen Debrecenben regnáló magyar kormány – Kossuth Lajosnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének javaslatára. Ezzel egy időben a T. Ház megválasztotta Kossuthot az ország kormányzójává. Ez Magyarország második függetlenségi nyilatkozata volt, az első még 1707-ben Ónodon született meg Rákóczi idején, a harmadik meg 1921-ben Horthy Miklós szignójával.
Mindháromszor a Habsburg-ház távozását követelte a haza. Csoda, hogy mindössze három függetlenségi nyilatkozatot fogalmaztunk meg, holott az ország volt tatár, török és orosz elnyomás alatt is. A legutóbbinál igencsak elkelt volna egy acélos függetlenségi nyilatkozat, ehelyett a nemzet akkori árulói ma is a nyakunkon ülnek.
De maradjunk Debrecennél, 1849-et írjuk, történelmünk egyik legszebb esztendejét, erre kell most emlékeznünk. Egy Kossuth kellett akkor a nemzetnek – most is kellene. De hát most csak egy Gyurcsányunk van, aki Putyinnál billeg, affektál gázért, olajért – hitet, gerincet elfelejtve. Most be kell érnünk régi KISZ-aktivistákkal.
Szép és emelkedett volt az a debreceni trónfosztás, vagy ahogyan akkor mondták, detronizáció – más kérdés, hogy a süldő Ferenc József feje nagyrészt ezért dagadt be és szaladt a cárhoz, Miklóshoz néhány százezer muszka kozákért. Ami aztán a végünket jelentette…
Belebuktunk, de a nap a magyar történelem része mindörökké. Most is kellene egy trónfosztás.