Szocialista részről felmelegítették a korábban már elbukott úgynevezett gyűlöletbeszéd-törvényt. Suchman Tamás képviselő szavaiból sejthető, hogy kísérletet tehetnek a történelmi királyi zászló kirekesztésére is. Az MSZP tévképzeteivel szemben viszont a választópolgárok relatív többsége nem a jobboldal vezető politikusaira szórt alaptalan vádak miatt helyezte bizalmát a tavaly tavaszi választáson a mai kormányerőkbe, hanem irreális ígéretorgiájukat díjazta. A kormány mégis arra esküszik, hogy hatásos, ha a Fideszt és mind népesebb szimpatizánsi körét Árpád-sávos csőcselékként próbálja láttatni. Úgy gondolják, hogy a kiszipolyozott emberek rémületükben feledni fogják, kiknek köszönhetik mai nyomorúságukat, és ijedtükben újból rájuk szavaznak majd. A koalíciós sziámi ikerpár egyszerre akarja, hogy féljenek tőle és bízzanak is benne. Úgy tűnik, az álbaloldal lemondott arról, hogy a társadalom szimpátiáját visszaszerezze, ám az Árpád-sávos ellenségképre alapozott politikájuk sikertelenségét jelzik a közvélemény-kutatások, amelyek az MSZP krónikus népszerűségvesztését regisztrálják.
A legújabb pszeudo-baloldali retorika szerint nem is a zászló a fontos, hanem az, hogy ki lengeti. Egy másik tudománytalan érvelésük: ha két jelképet egyszerre használnak, az egyik jelentése törvényszerűen áttevődik a másikra is. Értsd: ha a tömeggyilkos Szálasiék nyilaskeresztjük mellé Árpád-sávoknak látszó csíkokat helyeztek el hosszú évtizedekkel ezelőtt, ezzel kompromittálták a középkori eredetű és II. Rákóczi Ferenc által is használt lobogót. Ilyen alapon viszont nem kaphattak volna helyet a történelmi zászlók között sem az Árpád-házi, sem az Anjou királyok jelképei. Ezzel a logikával a piros-fehér-zöld zászlót sem lehetne használni, hisz Rákosiék és Kádárék tiltott önkényuralmi jelképet helyeztek rá. Gyurcsány Ferenc és miniszterei számtalanszor mutatkoznak együtt a történelmi zászlókkal, így vádjaik saját fejükre is viszszahullhatnak. Ha az erőszakos véleményformálók nem hagynak fel a piros-fehér sávozás elleni hajszával, a hatóságok akár olyanokat is zaklathatnak, akik amerikai lobogóval közlekednek az utcán, vagy osztrák, lengyel, lett, esetleg csupán Honvéd-szurkolók.
De hát miért is tartanák józan ésszel félelemkeltő, diktatórikus szimbólumnak az Árpád-sávokat, ha egyszer a magyar állami címerben is szerepelnek? S nem „comme il faut” voltát bizonyítja-e, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal címere egy hétszer vágott Árpád-sávos pajzs, amelyet egy turulmadár tart?
A források azt mutatják: a Nyilaskeresztes Párt nem használt ilyen zászlót. Nem véletlen, hogy a kormánypárti sajtóban csak lángszavú publicisztikák láttak napvilágot, de fotót egyetlen archívumból sem tudtak előbányászni az állítólagos, kizárólag Árpád-sávos nyilas lobogóról. Szálasi és bandája ugyanis nem a magyar történelmi hagyományokból gyökereztette identitását, hanem a náci német birodalmi eszméből. Éppen nemzetiszocialista nézeteik miatt tiltották be Horthy Miklós kormányzósága és Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt a szélsőséges pártot Magyarországon a harmincas évek végén, s vetették börtönbe führerüket, Szálasit. A Hitlerhez való hűség inspirálta őket arra is, hogy hivatalos zászlójuk a horogkeresztes pártszimbólum lekopírozásával jött létre: vörös alapon fehér mezőben nyilaskereszt. 1942 után – a háború- és náciellenes közhangulat felerősödése miatt – kezdték alkalmazni azt a zászlót is, amelyben a tartórúd felőli oldalon helyezték el a nyilaskeresztet, s az egységes vörös alapot a másik felén fehér csíkokkal bontották meg. Ezzel vélhetőleg a magyar történelemhez fűződő affinitásukat akarták megtévesztésül hangsúlyozni egy olyan országban, ahol a szélsőséges ideológiák rendre a társadalom túlnyomó részének elutasításával találkoztak. Hogy ez az össztársadalmi megvetés milyen erős volt, azt jól illusztrálja, hogy Szálasiék hatalomra juttatásához a német megszállás is kevés volt. Csak azután következhetett be, hogy sikertelen kiugrási kísérlete után Horthyt a németek erőszakkal lemondatták. A korai Kádár-rendszer alatt kiadott Új magyar lexikon is toleránsabb hangot ütött meg a második világháborúban kényszerűen vállalt magyar szerepet illetően, mint a mai neokommunista utódok. Azt írták a hatvanas évek elején: „A márkamilliókkal támogatott mozgalmat a német fasiszták felhasználták arra, hogy Horthyékat fokozottabb engedelmességre, követeléseik teljesítésére szorítsák, de még 1944-ben sem vették komolyan. Horthyéknak a háborúból való kiugrási tervével szemben azután mégis felhasználták a Nyilaskeresztes Pártot, mint utolsó magyarországi tartalékukat. 1944. október 15-én fegyverrel ültették a magyar nép nyakára Szálasiékat, akik az ország még fel nem szabadult területein bevezetett nyilas rémuralommal segítették a német fasisztákat a háború esztelen folytatásában.” Tetten érhető más feldolgozásokban is, hogy a Kádár-rezsim alatt a „bűnös nemzet” hamis teóriáját már nem preferálták úgy, mint Rákosiék idején – s mint manapság. Megfigyelhető továbbá: az Árpád-sávosat mint állandó szitokjelzőt egyáltalán nem társították a nyilaskeresztes minoritás történelmi megjelenítéseihez. Olyannyira nem tartották szalonképtelennek az Árpád-házi sávokat, hogy egyes városok – például Esztergom – címerében a vörös csillaggal együtt szerepeltették. A Kádár-rendszerben ezek szerint még tudták: a nyilaskeresztes zászlók egy részén található fehér csíkoknak csupán vizuálisan, megtévesztésül van közük az Árpád-sávokhoz.
A XVI. századtól úgy tartották, hogy az ezüst, illetve fehér sávok a négy legnagyobb folyót: a Dunát, Tiszát, Drávát és Szávát jelentik, s ez a meggyőződés a törvénykezési bibliának számító Werbőczy-féle Hármaskönyvben is tovább élt. Szálasiék heraldikai-történeti analfabetizmusát bizonyítja, hogy nem ismerték, illetve nem tisztelték a sávok hagyományosan rögzült, a folyókat hangsúlyozó jelentését, ezért nem nyolc, hanem kilenc csíkot alkalmaztak. A plusz piros sávval és a nyilas embléma vörös keretbe foglalásával is a náci szín magasabbrendűségét akarták hangsúlyozni. Így álcázásképpen csak egyfajta csíkos pizsamát társítottak gyalázatos jelképükhöz.
A mai álbaloldalon is tisztában lehetnek vele, hogy a hagyományos Árpád-házi zászlónak semmi köze sincs a nácik idegenszívű magyarországi kollaboránsainak jelképrendszeréhez. Kizárólag azt szeretnék elérni, hogy ismét megszabhassák politikai ellenfeleiknek, mit szabad és mit nem. Ha ugyanis törvénytelenül előírhatják az embereknek, hogy az „alattvalókra” más, szigorúbb szabályok vonatkoznak, úgy a hátráló társadalommal szemben holnap akár a piros-fehér-zöld színkombinációk Kádár-rendszerhez hasonló korlátozására is sor kerülhet. Ennek jele, hogy egyesek még a magyar zászlók használatát is kifogásolják a Fidesz tömegrendezvényein.
origo.hu
A részeges szegedi karatés rátámadt egy férfira, de olyat kapott, hogy padlót fogott – videó
